Őseink talán már jóval azelőtt két lábra álltak, hogy elhagyták volna a fákat
Lehet, hogy az ember ősei nem a szavannán tanultak meg két lábon járni, hanem még a fákon – jóval azelőtt, hogy lejöttek volna a talajra. Egy új, különleges kutatás szerint a kétlábúság eredete egészen más lehet, mint eddig gondoltuk.
A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói a Tanzániában található Issa-völgy csimpánzait tanulmányozták, és arra jutottak, hogy ezek a főemlősök – akik egyébként nagyon száraz, nyílt erdőségekben élnek – még mindig rengeteg időt töltenek a fákon, akárcsak az esőerdőben élő társaik. Ez megkérdőjelezi azt a régóta fennálló elképzelést, miszerint őseink csak akkor kezdtek el két lábon járni, amikor kénytelenek voltak lejönni a fákról, és a nyílt szavannán gyalogolni a táplálékért és a menedékért.
Az egyik legizgalmasabb kérdés az emberi evolúcióval foglalkozó tudósok számára az, hogy miért járunk egyáltalán két lábon – a válasz kereséséhez a kutatók megfigyelték, hogyan keresnek élelmet a csimpánzok a fákon, és ezt összevetették a környezetük növényzetével.
Az Issa-völgyi csimpánzok száraz, nyílt erdőségekben élnek – ezek kifejezetten hasonlítanak azokhoz az ősi élőhelyekhez, amelyeken a korai emberszabásúak mozogtak. Itt a száraz évszakokban a füves területek több mint 75%-át tűz égeti fel, ennek ellenére a csimpánzok nagyon sok időt töltenek a fákon – szinte annyit, mint a sűrű erdőkben élő rokonaik. Ennek fő oka természetesen a táplálékszerzés.
Ahogy a ScienceAlert is említi, a csimpánzok – testméretük miatt – a fákon nem úgy mozognak, mint a kisebb majmok. Gyakran lógva haladnak az ágakon, de sokszor fel is állnak két lábra, miközben az egyik kezük egy ágba kapaszkodik. Ez a viselkedés egyértelműen azt mutatja, hogy a két lábon járás már a fák között is jelen volt.
A Miocén korszak (23-5,3 millió évvel ezelőtt) végén a sűrű erdők szavannává alakultak – sok szakértő szerint ekkor az ősember elődei kénytelenek voltak egyenesebben járni, hogy átlássák a nyílt terepet. Azonban ebből az időszakból nagyon kevés fosszília áll rendelkezésünkre – a meglévő leletek viszont azt mutatják, hogy még több millió évvel később is sok korai emberelőd hosszú karokkal és görbült ujjakkal rendelkezett, ami arra utal, hogy alkalmazkodtak a fára mászáshoz. Rhianna Drummond-Clarke, a kutatás vezetője így fogalmazott erről:
Olvasd el ezt is!