Egy új tanulmány szerint az Antarktisz feletti fagyos levegőben kialakuló felhők a víz és a jég kölcsönhatását tekintve különböznek egymástól – ez pedig megváltoztatja, hogy mennyi napfényt vernek vissza, ami fontos az éghajlatváltozással kapcsolatos modellek szempontjából.
A kutatók modellezés, műholdképek és a felhőkön keresztülrepülés során gyűjtött adatok kombinációjával azonosították a „másodlagos jégképződés” folyamatát. Ez azt jelenti, hogy a jeges részecskék összeütköznek a túlhűlt vízcseppekkel, megfagynak, majd összetörnek, és még több jégdarabkát hoznak létre.
Az események ezen sorozatának szakkifejezése a Hallett-Mossop-féle modell, amely a felhőket elhomályosítja, csökkentve a világűrbe visszaverődő napfény mennyiségét, és több napfényt enged át a lenti óceánba.
A kutatók számításai alapján a -3 °C és -8 °C közötti hőmérsékletű felhőkben négyzetméterenként mintegy 10 wattnyi pluszenergia juthat az óceánba a Napból, ami elegendő ahhoz, hogy jelentősen megváltoztassa a hőmérsékletet.
Ezekben a felhőkben a jégképződés nagyon hatékony, és a keletkező jég nagyon gyorsan le is hullhat az óceánba. Ez gyorsan csökkenti a felhőkben lévő víz mennyiségét, és több kulcsfontosságú tulajdonságukat is megváltoztatja a fényvisszaverő képesség szempontjából.
Ami a felhők belsejében történik, az befolyásolja a felhők alakját is, ami további következményekkel jár arra nézve, hogy mennyire védik az alatta lévő vizet. Mindezeket a tényezőket mérlegelni kell ahhoz, hogy a lehető legpontosabb éghajlati modelleket lehessen készíteni.
A február az antarktiszi nyár csúcspontja, és az évnek ebben az időszakában az égbolt mintegy 90 százalékát felhő borítja. Ezeknek a felhőknek egynegyede a tanulmány által vizsgált típusba – vegyes fázisú felhőkbe – tartozik, így a lehetséges hatásokat nem szabad alábecsülni.
Jelenleg csak néhány globális klímamodell veszi figyelembe a Hallett-Mossop-felhőszakadást, amit az új tanulmány mögött álló kutatók szeretnének megváltoztatni, hogy részletesebb képet kaphassunk arról, hogyan változik a Föld éghajlata a különböző ökoszisztémákban.
Ez egy olyan probléma, amelyet már többször is felvetettek: az éghajlati modellek nem veszik megfelelően figyelembe a Földön kavargó felhők különböző típusait, a bennük zajló különböző folyamatokat, és azt, hogy ez hogyan befolyásolhatja a hőmérsékletet.
Forrás: Science Alert
