A Quadrantidák december 28. és január 12. között aktív, a csúcs azonban nagyon rövid: mindössze néhány órára koncentrálódik. 2026-ban a legnagyobb aktivitás január 3-án késő este várható, a megfigyeléshez mégis a január 4-i hajnali órák ígérkeznek a legkedvezőbbnek. Ekkor emelkedik magasra a raj radiánsa, vagyis az a pont az égen, ahonnan a meteorok látszólag kiindulnak. Hajnalra a keleti égbolton már közel 60 fokos magasságot ér el az égi jelenség, ami ideális helyzetet teremt az észleléshez.
A megfigyelést ugyanakkor idén megnehezíti a telihold: a Hold szinte teljes fázisban, magasan a horizont felett világít majd, ami különösen a halványabb, 3–6 magnitúdós meteorokat nyomhatja el. A Quadrantidák azonban bővelkedik fényes tűzgömbökben is, így sötétebb égbolt és kedvező időjárás esetén így is látványos jelenségekre számíthatunk.
A raj nevét egy ma már nem létező csillagképről, a Quadrans Muralisról kapta, amelyet a 18–19. század fordulóján használtak, mielőtt a modern csillagképlistából kikerült volna. Fizikai eredete is különleges: nem egy aktív üstököshöz, hanem a 2003 EH1 jelű kisbolygóhoz köthető, amelyről azt feltételezik, hogy egy régi, történelmi üstökös maradványa.
A porfelhő kis kiterjedése és meredek pályája miatt a Quadrantidák rövid, de intenzív maximumot produkál – épp ezért érdemes pontos időzítéssel, sötét észlelőhelyről (és persze meleg ruhában) figyelni az év első nagy csillaghullását.
(Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló)
Olvasd el ezt is!