A Naprendszerben található objektumokhoz képest a Titán – a Szaturnusz óriásholdja – sok szempontból hasonlít a Földre.
Valójában a Titán az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelynek sűrű légköre van, és számos, a Földhöz hasonló időjárási jelenséget biztosít, például a metánesőt, amely folyókat, majd tavakat táplál.
Míg a Titán tájképének nagy része nagyon különbözik a Földétől, a jeges hold más aspektusai nem is olyan eltérőek, igaz ez a tornyosuló homokdűnékre is.
A Földön a homokdűnéket alkotó üledék szervetlen szilikátokból áll, de a Titán homokjának kémiai összetétele egészen más.
A Szaturnusz holdjának üledékei feltehetően nagyrészt mechanikailag gyenge szerves szemcsékből állnak, amelyek hajlamosak a por gyors koptatására
– magyarázza egy kutatócsoport, amelyet Mathieu Lapôtre, a Stanford Egyetem bolygógeológusa vezet.
Ez a gyors koptatás azt jelenti, hogy elegendő idő elteltével a Titán dűnéiben lévő homokszemcséknek egyre finomabbá kellene válniuk, míg végül porrá nem őrlődnek.
Ez a könnyű por végül olyan finom lenne, hogy a légkörben elfújódna, és képtelen lenne olyan összetartó struktúrákat kialakítani, mint a szóban forgó óriási dűnék, amelyeknek nagyobb, durvább részecskékre van szükségük az összeolvadáshoz.
Lapôtre szerint ahogy a szél szállítja a szemcséket, azok egymásnak és a felszínnek ütköznek. Ezek az ütközések az idő múlásával a szemcseméret csökkenéséhez vezetnek.
A Titánon található hatalmas homokdűnék jelenléte miatt azonban a kutatók azt feltételezik, hogy a holdon valamilyen ismeretlen növekedési mechanizmusnak kell lejátszódnia, amely képes megerősíteni a szemcséket és ellensúlyozni a koptató erőket.
A kutatócsoport elmondása alapján a Titán egyenlítői dűnéi valószínűleg már több tíz- vagy százezer éve aktívak. A hold dűnéinek geológiai időskálán való fenntartásához olyan mechanizmusra van szükség, amely homokméretű részecskéket termel az egyenlítői szélességeken.
Az új kutatásban a tudósok javaslatot tesznek arra, hogy mi lehet ez a titokzatos mechanizmus, amelyet az ooidok – a Föld tengerfenékén található apró, kerekded üledékszemcsék – létezése inspirált.
A homok legtöbb más formájától eltérően (amelyek általában a kopás révén történő bontás során keletkeznek) az ooidok olyan akkréciós képződmények, amelyek kisebb részecskékből, a tengeri környezetben történő kémiai kicsapódás révén épülnek fel.
A kutatók modellezése szerint hasonló jelenség magyarázhatja a Titán saját szerves üledékének létezését, amely lehetővé teszi, hogy a részecskék összeolvadt csomókká tömörödjenek, ellensúlyozva a kopás egyidejű erejét, egyensúlyi méretben tartva a részecskéket.
Bár a kutatócsoport elismeri, hogy a Titán üledékképződési ciklusára adott magyarázatuk egyelőre csak hipotézis – mivel más forgatókönyveket sem lehet teljesen kizárni –, biztosak benne, hogy az elméletük megfelel annak, amit ezen a furcsán ismerős holdon látunk, amelyet egyszer a Föld zavart változatának neveztek.
Forrás: Science Alert
