Az észak-szibériai jakut régió a Föld egyik leghidegebb helye, azonban néhány ló számára ez teljesen természetes. Vastag téli bundájukkal, zömök testükkel és végtagjaikkal az őshonos jakut lovak jól alkalmazkodtak a fagyos éghajlathoz – de akad még egy praktikus trükk a tarsolyukban.
Hogy megbirkózzanak a zord körülményekkel, kifejlesztették azt a képességet, hogy csökkentsék anyagcseréjüket és testük maghőmérsékletét, ahogyan a téli álmot alvó állatok, például a sarkvidéki mókusok is teszik. A különbség csak annyi, hogy a téli álmot alvó állatok ebben az időszakban inaktívak, míg a jakut lovak folytatják tevékenységüket – írja az IFLScience.
Ez is érdekelhet: Ősi zombivírusokat élesztettek újra Szibériában
Ugyanilyen lenyűgöző az a sebesség, amellyel a lovak kifejlesztették metabolikus, anatómiai és fiziológiai alkalmazkodásaikat: Tanulmányok szerint ez a sarkvidéki szélsőséges hőmérséklethez való alkalmazkodás egyik leggyorsabb esete.
A mai jakutföldi lovak nem származnak azoktól az őshonos lovaktól, amelyek a holocén közepéig benépesítették a régiót. Ehelyett valószínűleg a jakut nép néhány évszázaddal ezelőtti vándorlása után kerültek ide. A török nyelvű lovasok egy csoportja a 13. és 15. század között vándorolt be a régióba, lovaikkal együtt, ami azt jelenti, hogy ezek az alkalmazkodások mindössze néhány száz év alatt alakultak ki, ami evolúciós szempontból nagyon rövid idő.
Olvasd el ezt is! A cserekereskedelem alakíthatta ilyenné a szibériai kutyákat
A kutatók a jakut lovak, az őshonos emberi populációk és a gyapjas mamutok konvergens evolúciójára is találtak bizonyítékot, amikor a hasonló ökológiai fülkéket elfoglaló fajok hasonló módon alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ez arra utal, hogy csak néhány evolúciós stratégia egyeztethető össze a rendkívül hideg környezetben való túléléssel".
