„Nem csillapodott a tudásvágyam"

Idén ön lett az ország legidősebb érettségizője. Miért döntött úgy, hogy újból megméretteti magát?

Itt egy kicsit pontosítanék, mert én az ország legidősebb emelt szintű érettségizője voltam. Mindenki azt hitte, hogy most érettségiztem, pedig több mint negyven éve már vizsgáztam. És hogy miért döntöttem így? Csak úgy, mint mindenki, bizonyos kérdéseket próbálok magamban feldolgozni. A társadalmi, társadalompolitikai, gazdasági kérdéseket próbáltam megfejteni a magam módján. Sokszor utánaolvastam egy-egy dolognak, de tanári magyarázat nélkül ez nem működik olyan hatékonyan. Emellett van egy baráti társaságom, akikkel rendszeresen összejövök, úgynevezett „sóder partykat" szoktunk tartani (mert mindig lökjük egymásnak a sódert), és egy idő után ezeken a beszélgetéseken rájöttem, hogy a társadalomtudományi témákról viszonylag keveset tudok.

2019 decemberében megláttam, hogy a Miskolci Egyetem indítani készül egy öt órából álló társadalomismereti, emelt szintű érettségire felkészítő kurzust, amire végül jelentkeztem. Az órákat csodálatos tanárok tartották: Kunos Nóra, Mihályi Helga vagy épp Szabó-Tóth Kinga. Miattuk nem, hogy csillapodott volna a tudásvágyam, de egyre jobban elkezdtem érdeklődni a téma iránt. Ennek pedig végül az lett az eredménye, hogy jelentkeztem a Miskolci Egyetem szociológia és kulturális antropológia alapszakára.

Decemberben kezdődött ez a kurzus, de nem sokkal később sajnos Magyarországot is elérte a koronavírus-járvány. Ez hogyan érintette önt?

A szerencsétlenség mellett, hogy a pandémia miatt a színház is leállt két hónapra, úgy éreztem, hogy legalább nem töltöm tétlenül az időmet – bár azt hozzáteszem, hogy néha a színházzal is tartottunk online próbákat. De volt időm bőven, így nagyobb intenzitással feküdtem neki a tanulásnak.

„Tanulni szeretnék, és ez független a koromtól"

És akkor egyszer csak eljött a vizsga napja.

Igen, május 16-án elérkezett a nagy nap. Persze 67 évesen egyáltalán nem gondolkodom pályaelhagyáson, szoktam is mondani, hogy színészet mindenek felett – így a biztos vesztesek nyugalmával mentem az érettségire. Érdekes és humoros volt egyben, mert amikor megérkeztem, a diákok azt hihették, felügyelő tanár vagyok. Bár nyilván van az emberben ilyenkor egy kisebb vizsgadrukk, de én teljesen fesztelen voltam – szóval leültem és kitettem az asztalra az ételt, amit magammal vittem. Ráadásul sajnos cukorbeteg vagyok, naponta ötször kell ennem, így azzal kezdtem a vizsgát, hogy megettem egy szendvicset, és felbontottam a vizemet, majd kinyitottam a vizsgalapot, és akkor jutott eszembe, hogy „jaj Istenem, hát a cukormérőmet meg otthon hagytam". De végül minden gond nélkül, másfél óra alatt végeztem. Pár héttel később pedig kiderült, hogy ötöst kaptam.

Akkor a felvételi ponthatároktól sem kell annyira félni.

Megmondom őszintén, nem tudom, hogyan kell kiszámolni a pontokat, egy nagyon kedves tanárnő számításai alapján viszont valahol 280 pont körül lehetek. Ez már elég jó eredmény egy felsőoktatási szakképzéshez, de nekem komolyabb terveim vannak: diplomázni szeretnék. Így eldöntöttem – függetlenül attól, hogy végül is felvesznek-e az egyetemre, vagy sem –, hogy októberben megcsinálok egy emelt szintű történelem érettségit is. Azt hiszem a horgászat mellett ez lett a hobbim, a tanulás. Tanulni szeretnék, és ez kortól teljesen független. Én a 8 általános után egyből dolgozni kezdtem, majd hamar meg is nősültem, gyerekeim lettek. (Szegedi Dezső gyermekei szintén társadalomtudománnyal foglalkoznak. Fia szociálpolitikus, lánya szociológus – a szerk.) Végül leérettségiztem, de egyetemre nem iratkoztam be, most viszont el szeretném kezdeni.

„Ha egy jelenetben csak egy sorod van, abban a pillanatban akkor is te vagy a főszereplő"

Az érettségi tételek mellett most már szövegkönnyvel a kezében is láthatjuk. Hogyan zajlanak most a próbák?

Szerencsére teljes gőzerővel beindultunk, a Szerelmes Shakespeare főpróbája például már meg is volt, előadás viszont még nem, mert eddig nem tudtuk, hogy tarthatunk-e bent előadásokat. A legfrissebb kormányrendelet értelmében viszont most már bent is játszhatunk minden korlátozás nélkül, úgyhogy hamarosan megtartjuk a bemutatót is szerintem. Illetve biztos, hogy lesznek még felújító próbák. Nem olyan régen elkezdtük a Bál a Savoyban című darabot is próbálni, Szőcs Artur rendezésében. A szerepem az eredetihez képest hosszabb lett, de persze nem léteznek kis és nagy szerepek. A szerep létezik. Még Csiszár Jenőtől tanultam anno, hogy a nagy jelenetek alatt, ha csak egy sorod is van, akkor is, abban a pillanatban te vagy a főszereplő. Rengeteget tanultam tőle. Több volt az, mint a Színművészetin egy óra.

„Nyáron már fesztiválokra is megyünk a darabokkal"

Akkor ez azt jelenti, hogy már nyáron lesznek előadások?

Nálunk, Miskolcon már most játszunk a nyári színházban: a Francia rúdugrást egy hete mutattuk be. A nyár folyamán pedig két fesztiválra is megyünk: A velencei kalmárral a Városmajori Színházi Szemlén, A vadkacsával és a Feketeszárú cseresznyével pedig a POSZT-on nézhetnek meg minket a nézők.