Kudarc
A legelterjedtebb stresszfaktor egy karrierváltásnál a kudarctól való félelem. Ilyenkor általában a szégyentől vagy a megszégyenülés érzésétől félünk: annyira aggódunk amiatt, hogy csalódást okozunk másoknak, hogy feladjuk az álmunk megvalósításának kísérletét. A kudarctól való félelemmel a legnagyobb probléma, hogy megbéníthatja az embert, és arra készteti, hogy ne tegyen semmit – írja Castrillon
A szakértő szerint érdemes végiggondolni a legrosszabb forgatókönyveket, amiket jegyzeteljük le részletesen. Ezután egy második oszlopban írjuk le, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a legrosszabb eset bekövetkezésének valószínűségét minimalizáljuk A harmadik oszlopban döntsük el, milyen lépéseket tennénk, hogy visszatérjünk a jó irányba, ha valóban bekövetkezne a legrosszabb eset. Ezután a negyedik oszlopban értékeljük a legrosszabb forgatókönyv valószínűségét egy egytől (nem valószínű) tízig (nagyon valószínű) terjedő skálán.
Ezzel az egyszerű gyakorlattal megfelelő perspektívába helyezhetjük a félelmünket, és felismerhetjük, hogy a legrosszabb kimenetel mennyire valószínű és kezelhető.
Olvasd el ezt is: Mikor érdemes munkahelyet váltani? Tényleg a tíz év a határ?
Mások véleménye
Ha valaki fél a karrierváltástól, az az emberek véleményétől is félhet, ami szintén nagy visszatartóerő. Fontos észben tartani, hogy mi vagyunk azok, akik a jövőben együtt fogunk majd élni a döntésünkkel, nem mások.
Castrillon szerint érdemes magunknak feltenni néhány kérdést is:
- Mi érdekel engem?
- Mit akarok igazán?
- Milyen tevékenységeket élvezek?
- Milyen örökséget szeretnék hátrahagyni?
- Mivel foglalkoznék, ha nem aggódnék annyira, hogy mások mit gondolnak?
Ezután összpontosítsunk a céljainkra és a szándékainkra. Miért gondolkodunk egyáltalán a karrierváltáson? A világot akarjuk megváltani, vagy csak jobb életminőséget szeretnénk? Ha tudatosítjuk a „miértet", akkor jobban tudunk koncentrálni a karrierváltásra, és kevésbé foglalkoztat majd minket más véleménye is.
Shutterstock
Kor
A pályamódosítás ijesztőnek tűnhet, különösen 40 fölött. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is lehetséges váltani. Az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet tanulmánya alapján például az USA-ban az idősebb pályamódosítók többsége sikeres lett az új karrierjében.
A legjobb, ha végiggondoljuk, milyen előnyökkel jár, a jelentős munkatapasztalatunk – javasolja a szakértő. Idősebb korban általában már értékes kapcsolataink vannak, több készséggel is rendelkezünk, mint fiatalon, és anyagilag is stabilabbak az emberek általában, ami további rugalmasságot biztosít a karrierváltás tervezésekor.
Tapasztalat „elpazarlása"
Karrierváltásnál általában azon is szoronganak az emberek, hogy a jövőben teljesen az alapoktól kell majd kezdeni. Hogy ezt leküzdjük, Castrillon szerint tudatosítsuk magunkban, hogy milyen átvihető készségekkel rendelkezünk. Valószínűleg többel, mint amennyit elsőre gondolnánk. Ne hagyjuk figyelmen kívül az olyan „puha készségeket", mint a vezetői, kommunikációs és problémamegoldó képességek, amelyekre nagyobb a kereslet, mint valaha.
Kockázat
Az életben semmire sincs garancia. Ha pályamódosításra vállalkozunk, az mindig némi kockázattal is jár. Ezt a kockázatot azonban többféleképpen is minimalizálhatjuk Castrillon szerint:
- Fogadjuk el a bizonytalanságot, és tekintsünk rá tanulási tapasztalatként.
- Tegyünk kis lépéseket óriási ugrások helyett
- Fejlesszünk új készségeket, ami a komfortzónánkon kívül esik
- Kerüljük el, hogy olyan dolgokon rágódjunk, amiket nem tudunk irányítani.
- Keresünk támogatást egy szűk csoporttól, amelyben megbízunk.
Castrillon szerint nem baj, ha félünk, de ez a félelem ne zavarja meg a jövőképünket. A félelem leküzdéséhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljuk felismerni és megváltoztatni az elménkben zajló kételyeket – írja.
