„Ha nem tudod, miért vicces az adott videó, akkor az rólad szól" – jegyezték meg nemrég egy interjújukban a @nemakarokbeleszolni Instagram-oldal anyái, akiknek követőtábora alig két hónap alatt nőtt több mint hetvenezerre.
Nem egy tipikus anyaoldal, hanem egy vicces, görbe tükör társadalmunk felé. Őszintén csodálkoznak rajta, hogyan húzta be őket a siker, de nagyon élvezik és kitartóan folytatják, hiszen az anyaságból adódó témák kiapadhatatlanok, sőt sokszor a kommentelők vetnek fel újabb videó ötleteket. Igaz elfoglaltságban lassan félállássá nőtte ki magát az oldal fenntartása, ez a hobbi mégis az életük része már. A különféle személyiségjegyeket, karaktereket bemutató hármast megformáló anyukák: Tapasztó Orsi, Franciska Eszter, Nagy-Bányai Judit.
Hogy kezdődött a közös történetetek?
Eszter: Instagramon ismertük meg egymást, nyár közepén. Elkezdtünk írogatni egymás posztjaihoz, nagyon hasonló dolgok foglalkoztattak minket. Érezhető volt, hogy egy nyelvet beszélünk.
Orsi: A témáink és a humorunk nagyon hasonló volt, mikor kitaláltam, hogy ezeknek a vicces videóknak kell egy külön platform, rögtön tudtam, hogy Eszterrel és Judittal szeretném megcsinálni. Szerencsére nyitottak voltak rá.
Hungarikum, hogy az anyukák ennyire beleszólnak egymás életébe?
Eszter: Nekem sok ismerősöm lakik külföldön, köszönő viszonyban sincs az, hogy ott hogyan kezelik a dolgokat. Amerikában, Hollandiában Angliában, hogyan kommunikálnak akár az orvosok, védőnők vagy az anyukák egymással. Az élni és élni hagyni elv ott sokkal jobban működik. Lehet külföldön nem is lenne létjogosultsága annak, amit mi csinálunk.
Judit: Van, aki érti a videóinkat, de nem szereti. Mindig lesz, akinek nem teszik valami, nem lehet mindenkinek megfelelni. Szerencsére kevés embernek nem jön be ez a műfaj, az emberek szeretik az ilyen típusú humort. Videóinkkal minden oldalt meg szeretnénk mutatni. Például mosipelusozás is egy ilyen téma: sokan szeretik, de mégis van, aki nem. Attól függetlenül, hogy a mi saját életünkben milyen vetülete van, megmutatunk a különböző oldalakat.
Eszter: Csomóan magukra ismernek videóinkban, de tudnak röhögni magukon és ez nagyon jó.
Nagy-Bányai Judit
Honnan jött a vidéki anyós ötlete?
Orsi: A vidéki anyós megszületése a követőinknek az érdeme, a budai anyós már ment egy ideje és a kommentekben többen kérdezték, hogy hol a párja, vagyis a vidéki anyós. Magamtól nem biztos, hogy belevágtam volna ebbe a vonalba, de nagyon hálás vagyok a noszogatásért, mert az egyik legsikeresebb karakter született meg általa az oldalon.
A követők száma hihetetlen rohamban növekszik, nem ijesztő?
Judit: Hetvenezer embernél tartunk, egy magyar átlag kisváros pont 15 ezres lakosságú, elég megdöbbentő ebbe belegondolnom, hogy ilyen sokan néznek már minket.
Orsi: Ez egy elég nagy nyomás rajtunk, még szoknunk kell, hogy ennyien követik a videóinkat. Nekem 30 ezernél jutott először eszembe, hogy ez már egy Metallica koncert.
Ez már influeszer szám?
Judit: Influenszereknek számítunk igen, részben a követő szám is meghatározza ezt. Reklámokat, tipikus influeszer-tevékenységet eddig még nem vállaltunk, nyilván van az a márka, ami olyan értékeket képvisel, amivel tudunk azonosulni, de egyelőre még kivárunk. Két hónapja sem vagyunk a piacon, nekünk is időre van szükségünk megszokni ezt a teljesen új élethelyzetet.
Eszter: A célunk az érzékenyítés, és nincs olyan konkrét célunk, hogy ebből pénzünk legyen, ettől függetlenül nem zárkózunk el teljesen az esetleges együttműködésektől, hiszen rengeteg idővel jár és sok energiát emészt fel az oldal működtetése.
Felismernek már titeket?
Judit: Engem ismertek már meg Ikea parkolóban, Orsit kutyasétáltalás közben, Eszternek írtak többen, hogy többen látták végig sétálni egy adott téren Budapesten. Szóval igen, volt már rá példa.
Mennyire bírjátok a tempót?
Orsi: Csökkentettük a videók mennyiséget, most már csak kétnaponta publikálunk új anyagot, mert rengeteg időt elvisz a család, munka mellett. Így most egyenként 6 naponta kell új videót gyártanunk és ez így komfortos: szöveget megírni, átgondolni a koncepciót, a többiekkel egyeztetni. A csökkentést azért léptük meg, hogy hosszú távon tartható legyen az oldal színvonala, másképp fél év alatt kiégtünk volna.
Eszter: Ráadásul komolyabb hangvételű videókat szeretnénk gyártani a jövőben is, mint például az endometriózis tematikájú videónk, melyeket nem viccelünk el – ez még több energia, rákészülés, ugyanakkor a missziónk részét képezi, egy másik módon.
Van kedvenc videó, vagy személyesebb, ami közelebb áll hozzátok talán, mint a többi?
Orsi: Ezt nagyban befolyásolja az, hogy mire milyen reakció jön. Vidéki anyósos videókat nagyon szeretik a követőink, ahogy korábban mondtam, az én szívemhez is közel áll.
Judit: A komolyabb hangvitelűek hozzám közelebb állnak. Nekem ilyen a gyermekbántalmazással foglalkozó videó.
Eszter: Nekem nincsenek olyan kidolgozott karaktereim, mint Orsinak, alapvetően én nem vagyok karikírozó típus. Kialakult azért egy mosolygós gyilkos karakterem, aki nagyon sunyi. Az életben ezt a legnehezebb kiszúrni, igazi energia vámpír jellem az ilyen ember, passzív agresszív szociopata. Én talán erre a típusú karakteremre kaptam a legtöbb visszajelzést, hogy nagyon megvernének. Ez egy nagyon életszagú karakter, és sokaknak segít visszarepülni abba a helyzetbe, amikor találkoztak ilyen emberrel, és sikerül más színben látni később ezeket a szituációkat.
Ez nektek is terápia?
Judit: Mi is levezetjük a stresszt és a feszültséget, amiket megélünk. Nem feltétlen a mi életünket filmesítjük meg, mindenesetre terápiás jellege van mindenképpen az ilyen feldolgozásoknak.
Volt olyan, hogy élő helyzetben előkerültek a szituációk, amikkel dolgoztok?
Eszter: Egy kommentelő mesélte, hogy voltak hétvégén az anyósnál, és jött a szokásos beszólásaival és kérdéseivel, már a falnak ment volna a hölgy, de a férje csak annyit mondott, hogy „nem akarok beleszólni, de…" és ezen ordítva röhögtek és ez jól felülírta a szituációt. Azt gondolom, hogy ha már azt a kifejezés, hogy „nem akarok beleszólni" sikerül röhej tárgyává tennünk, akkor már elértük, amit szerettünk volna. Vagy a háborítatlan szüléssel kapcsolatos videónál kaptam például olyan kommentet, hogy három éve történt valakivel hasonló, de még mindig gyomorszájon vágja a történet, ami miatt rájött, hogy van még feldolgoznivalója.
Orsi: Volt, hogy beszélgetésindítóként használták házaspárok, ami szintén egy nagyon jó visszajelzés volt.
Jövőre vonatkozóan, milyen terveitek vannak?
Orsi: A szakemberek szerint a követők száma még kétszereződni fog, és amíg kreatív energiákkal bírjuk és szívből tudjuk csinálni, ráadásul kedvünk is van hozzá, nyilván szeretnénk is működtetni az oldalt. Mindhárman azt szeretnénk, hogy ez minél tovább tartson.
