Panel, Kádár-kocka, Videoton Tévé és Trabant: harminchárom évet felölelő Kádár-korszak, amelyről rengeteg mindent beszélünk és hallunk, ennek ellenére az akkori lakásokról és lakberendezési divatról oly keveset, pedig ennél ikonikusabb aligha létezhet ezekből az időkből. Nosztalgiázzunk!
Kádár János az 1956-os megtorlások után törekedett a társadalmi béke megteremtésére, ezt pedig a lakosság életszínvonalának javításával szerette volna elérni. Amennyiben az ember nem politizált, viszonylag jó körülmények között élhetett. Ez nevezték akkoriban „életszínvonal-alkunak".
1959-től közel 1 millió új lakás épült Magyarországon. A lakótelepek közelébe pedig paneliskolák és ABC-k kerültek, de jó páran akadtak olyanok is, akik Kádár-kockában nőttek fel.
A jellegzetes Kádár-kocka.
Vajon mi jellemezte a Kádár-korszak lakás designját, hogyan rendezték be otthonaikat az emberek és mi számított fontosnak?
Ötvenes évek vége
Fortepan / Bauer Sándor
Az ötvenes években a paraszti lakás berendezésének legfőbb kelléke a saját kezűleg készített, két szekrényből, két éjjeliszekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, székekből, illetve asztalból álló bútorzat. Ezeket pedig szimmetrikus vagy éppen ellenkezőleg centrális elrendezésben helyezték el. Az ötvenes években az sem volt szokatlan, ha a belső tereket függönnyel választották el. Így kialakítva egy külön gyerekszobát vagy esetleg konyhát. Igazán elegánsnak és divatosnak számítottak akkoriban a kristálycsillárok is. Népszerű darabnak számítottak a lekerekített sarkú dolgozóasztalok, a hatalmas tükrök és a füles fotelek.
Hatvanas évek
Fortepan / Bauer Sándor
A hatvanas évek lakberendezési trendje az elegancia és a művészet jegyében született. Letisztult formák és egyedi színpárosítások jellemezték. Akkoriban szinte minden lakásban létezett egy úgynevezett pihenő sarok. Ez általában egy kényelmes fotelből vagy hintaszékből állt, ahol az ember olvashatott vagy reggel megihatott egy forró kávét. Az említett eleganciát és kifinomultságot a fürdőszobák vadabb színei és formái pezsdítették fel. A nappaliban az egyszerű, letisztult formájú kanapék voltak közkedveltek és elmaradhatatlan kelléknek számított a dohányzóasztal is.
Hetvenes évek
Azok a fránya bútorok. A hetvenes évek és a szűkösebb panellakások előtt a bútorok generációról generációra öröklődtek, hiszen előtte nem volt túl sok lakberendezési üzlet. Ezen azonban változtatni kellett, ugyanis a kis lakásokba, nem igazán fértek el ezek a régimódi darabok. Ilyenkor két dolgot tehettek a lakók: asztalosok segítségével elkészítették maguknak vagy vártak az előjegyzett új bútorokra.
A lakberendezés a hetvenes évek elején nem volt túlságosan tudatos. Oda tettek mindent, ahová fért. A radiátorok, konvektorok, ablakok, ajtók eléggé lekorlátozták a lehetőségeket.
1972-es bútorkiállítás.
Fortepan / Bauer Sándor
A szekrények ekkor általában natúr, vagy sötétre pácolt külsőt viselték, a fotelek és heverők pedig piros és zöld színekben pompáztak, olykor hatalmas, feltűnő mintákkal díszítve plüss kivitelben kerültek a lakásokba. Közeledve a nyolcvanas évek felé pedig elkezdtek megjelenni az NDK-s stílusjegyek. A csomagolatlan kész bútorok után pedig hatalmas változásnak számított a svéd mintára készült lapra szerelt bútorok és az akár fehér színben is kapható MDW szekrényfalak. A nádból készített bútorok is egyre elterjedtebbek voltak a hetvenes évek végén.
Az egyre változatosabb termékeknek köszönhetően pedig elkezdtek foglalkozni az emberek a designnal, fontos lett a lakberendezés. Akkoriban a Lakáskultúra magazinból meríthettek ihletett a lakástulajdonosok.
Cikkünk megjelenését az EON támogatta.
