Lázadás és vér – az év, amikor elmaradt a karácsony
Twelfth Night party, 1650-1660. Artist: Teniers, David, the Younger (1610-1690)

Lázadás és vér – az év, amikor elmaradt a karácsony

El tudnád képzelni az évvégét karácsony nélkül? Se advent, se karácsonyfa, se ajándékok és isteni ételek. Semmi. Meglehetősen bizarr lenne nemde? Talán még azoknak is, akik nem különösebben rajonganak az ünnepért. Ám ez a furcsa dolog tényleg megtörtént.

Anglia 17. század

1647-ben a parlament megnyerte a polgárháborút Angliában, Skóciában és Írországban, I. Károly királyt pedig fogságban tartották Hampton Courtban. Az anglikán egyházat eltörölték, és helyébe a presbiteriánus rendszer lépett. A protestáns reformáció az egész brit szigetvilágban átalakította az egyházakat, és a szent napokat, köztük a karácsonyt is, melyet eltöröltek.

A karácsony napja azonban természetesen nem telt csendben, az emberek Angliában, Skóciában és Írországban is semmibe vették a szabályokat. Norwichban már a polgármesternek is átadtak egy petíciót, amelyben a hagyományos karácsony megünneplését követelték. Ezt ugyebár nyilvánosan nem engedélyezhette, de az őrületes és agresszív lázadások miatt, az illegális ünnepségeket városszerte figyelmen kívül hagyta.

Canterburyben a szokásos karácsonyi focimeccset játszották, és ünnepi magyalbokrokat állítottak a házak ajtaja előtt. Az ünnepek alatt a bulizás egész Kentre kiterjedt, és fegyveres erőt kellett bevetni a mulatozás megszakítására.

De sokan a karácsonyi ünnepséget Westminster szívében ünnepelték, és az ottani Szent Margit templom (amely az apátság része) felügyelőit letartóztatták, mert nem tudták megakadályozni az ünneplést, illetve megállítani a tömeget. London utcáit szintén magyallal és borostyánnal díszítették fel, az üzleteket zárva tartották. London polgármesterét pedig bántalmazták, amikor a város saját harcedzett veterán ezredeinek segítségével megpróbálta letépni a karácsonyi díszeket.

A suffolki Ipswich és Bury St Edmunds szintén zűrösen ünnepelte a karácsonyt. Szöges botokkal felfegyverzett fiatalemberek járőröztek az utcákon, rábeszélve a boltosokat, hogy maradjanak zárva.

Az egész országban káosz uralkodott.

Következmény

A norwichi karácsonyi zavargások utóhatása volt a legdrámaibb. A polgármestert 1648 áprilisában Londonba idézték, hogy magyarázatot adjon a karácsonyi mulatságok betiltásának elmulasztására, de a tömeg lezárta a város kapuit, hogy megakadályozza az elhurcolását. Ekkor ismét fegyveres erőket vetettek be, és az ezt követő zavargásokban felrobbant a városi lőszerraktár, amely minimum negyven ember halálát okozta.

Norwich városa azonban nem volt egyedül. Kentben a nagy esküdtszék úgy döntött, hogy a karácsonyi ünnepségekre járó randalírozóknak nincs más választásuk, mint a törvény előtt felelni, és a megye túláradó lázadásba kezdett a parlament ellen. A királypártiak kihasználták a népi elégedetlenséget, és elkezdték összeszervezni a lázadókat.

A pártok indulatai 1647-ben és 1648-ban egymás utáni zavargásokhoz vezettek, ezek a forrongások pedig igencsak komoly lázadásokhoz, amelyek viszont azon a nyáron a második polgárháborút okozták. Károly királyt a háborúban elszenvedett vereségét követően bíróság elé állították és kivégezték. Amely szintén forradalmat eredményezett, Nagy-Britannia és Írország pedig köztársasággá vált – mindezt pedig a karácsony idézte elő, a szeretet ünnepe.


A figyelmetekbe ajánljuk