Izgalmas kitérő a holland városban és az indonéz konyha remeke, a rijsttafel. Váncsa István novellája a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában olvasható. Ebből mutatunk most egy ízelítőt.
Váncsa István: Rijsttafel
Visszafelé Amszterdamon át jövünk, jegyezte meg Wildschweinné asszony, Wildschwein úr bólintott, és dolgozott tovább. Arra jönnek visszafelé, amerre olcsóbb, amúgy semmi jelentősége. Amszterdamon át persze hosszabb az út, ám ez Wildschwein urat csöppet se érdekli. Ha leülhet és a térdére rakhatja a laptopját, akkor tud dolgozni, ergo probléma sehol. Régen nem egészen így volt, hanem nagyon is másképpen, ám avval Wildschwein úr már nem foglalkozik, mert minek.
Ott is alszunk, árnyalta tovább a képet Wildschweinné asszony, és lám, Wildschwein úr fennkölt vonásain ekkor már elúrhodtak a gyötrelem nyilvánvaló jelei. Költségcsökkentés céljával kerülőt tenni oké, ellenben kimenni a városba, szállodázni, másnap vissza a reptérre ahelyett, hogy ugyanavval a lendülettel hazautaznának, az már nem embernek való. Arra már nincs mentség, nincs magyarázat, semmi sincs.
Wildschweinné asszonynak viszont volt még a tarsolyában emez-amaz. Csak másnap este megyünk haza, bökte ki mintegy mellékesen, férjura pedig ettől nemcsak megenyhülni, hanem érdeklődni látszott. Egy nap Amszterdamban, az már program, kirándulás, nem mellékesen Európa egyik legszebb városában, ahová Wildschwein úr emberemlékezet óta szeretne visszatérni, de valahogy sohase sikerül.
Wildschwein úr a maga módján mégiscsak kultúrlény vagy valami efféle, Amszterdamról tehát a Concertgebouw jut az eszébe meg a Rijksmuseum.
Történetünk jelen szakaszában viszont mindenekelőtt éhes, figyelme ebből fakadóan profánabb örömökre fókuszál. Rijsttafel. Jókora asztalon tucatnyi vagy több csodálatos indonéz étel, plusz egy halom rizs.
Wildschwein úr e pillanatban ennél jobbat elképzelni se tud. Harmincöt-negyven éve még úgy látta, hogy az indonéz és azon belül is a jávai konyha világbajnok, jobb, mint az indiai, a kínai, a vietnámi, akármelyik. Mindez mostanra oda mérséklődött, hogy ő, Wildschwein úr, az indonéz konyhát rendkívüli mértékben favorizálja. Minthogy pedig a legjobb indonéz éttermek Amszterdamban találhatók, neki egyértelmű és világosan körülhatárolt feladata, mondhatni küldetése van.
Rijsttafelt kell fogyasztania.
Kíváncsi vagy a folytatásra? A teljes novella a Hamu és Gyémánt aktuális lapszámában jelent meg. A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.
Szerző: Váncsa István
