Valójában nem a méret határozza meg, hogy mennyire halálos egy meteor.
Sok mindent köszönhetünk a meteoroknak. Ha nem idéztek volna elő számos tömeges kihalási eseményt, akkor valószínűleg ma nem lennénk itt.
De néhány dolog még mindig nem áll össze azzal kapcsolatban, hogy milyen hatalmas mértékű tizedelést okozhatnak.
A tudósoknak évtizedek óta fejtörést okoz, hogy egyes meteorok miért okoznak tömeges kihalást, míg más, az előbbieknél akár sokkal nagyobb méretűek miért nem
– mondja Chris Stevenson, a Liverpooli Egyetem üledékkutatója.
A logika azt sugallja, hogy a nagyobb meteorok – amelyek nagyobb porréteget képesek az égbe lökni – nagyobb hatást gyakorolnak a globális bioszférára, mint a kisebbek.
A Föld geológiai feljegyzései azonban nem ezt mutatják.
Meglepő, amikor összerakjuk az adatokat. A 4. legnagyobb, ~48 km átmérőjű kráterbecsapódás során az élet a szokásos módon folyt tovább, míg egy fele ekkora becsapódás mindössze 5 millió évvel ezelőtt tömeges kihalással járt
– magyarázza Stevenson.
A becsapódásokkal járó úgynevezett „tél” általában csak néhány évig tart, de a könnyebb felszálló por akár 100 000 évig is fennmaradhat.
Ezért Matthew Pankhurst geokémikus, a spanyol Technológiai és Megújuló Energia Intézet munkatársaival együtt elemezte ezt a 600 millió év alatt, 44 meteorbecsapódásból származó pormaradváynokat.
Ezzel az új módszerrel arra lettünk figyelmesek, hogy minden alkalommal, amikor egy meteor – legyen az kicsi vagy nagy – káliumföldpátban gazdag kőzetbe csapódik, az egy tömeges kihalási eseménnyel korrelál
– folytatta.
A földpátok magmából kikristályosodott alumínium-szilikát kőzetek, amelyek a földkéreg mintegy 60 százalékát teszik ki. A káliumföldpát sokféle talajban található meg, és ellentétben más, a meteorbecsapódások során a légkörünkbe csapódó anyagokkal ez egy biztonságos és nem reaktív kémiai anyag. A káliumföldpát azonban erős jégmagképző aeroszol – ami azt jelenti, hogy jelentősen megváltoztathatja a felhők összetételét, így emiatt komoly és sokszor halálos éghajlati változások következhettek be.
A kutatók szerint tehát nem feltétlenül a meteorit mérete, hanem a becsapódási helyének geológiai összetétele a kulcsfontosságú kérdés.
Forrás: Science Alert
