Egyes tudósok fejlett mesterséges technológiát alkalmaznak agyi stimulációs terápiás módszereik fejlesztésére.
Az emberi agy, csakúgy, mint egy laptop, áramot használ működéséhez. A neuronok folyamatosan elektromos jeleket küldenek és fogadnak. Ám mindenki agya kicsit másképp működik. A tudósok egyre közelebb állnak ahhoz, hogy megállapítsák, hogyan működik az elektromos aktivitás az egyes betegek agyában, és hogyan lehet stimulálni azt a neurológiai és pszichiátriai rendellenességek kezelésének érdekében.
Az agyi stimuláció gondolata nem új keletű, gondoljunk csak az elektrokonvulzív terápia (ECT) elborzasztó ábrázolására a Száll a kakukk fészkére című filmben. Noha az ECT-t ma is használják depresszió és más rendellenességek kezelésére, az 1930-as feltalálása óta hosszú utat tett meg.
Az ECT-n kívül léteznek más, emberi agyat ingerlő terápiás módszerek is, ilyen a vagus idegi stimuláció (VNS), a transzkranialis mágneses stimuláció (TMS), a mágneses roham terápia (MST), a transzkranialis áram stimuláció (tCS) és a mély agyi stimuláció (DBS).
A legtöbb fent említett terápiát kívülről végzik, műtét nélkül, a mély agyi stimuláció azonban műtétet jelent, amely során elektródákat ültetnek az agyba. Általában súlyos neurológiai rendellenességek, például a Parkinson-kór kezelésében alkalmazzák. A nem műtéti úton alkalmazható TMS-t pedig jelenleg a depresszió kezelésére használják.
Noha számos izgalmas új előrelépés történt az agystimulációs technikák terén, a szakemberek szerint az agyi stimuláció általában nem az elsődleges terápia, amelyet valaki kipróbál egy rendellenesség kezelésekor. A mély agyi stimuláció műtéttel jár, ez rengeteg kockázatot hordoz önmagában. A stimulációk mellékhatásokat okozhatnak, a műtét beszédproblémákat vagy hangulatváltozást okozhat, a nem műtéti beavatkozás pedig fejfájást, fájdalmat.
Az agyi stimuláció nagyon fontos alternatív terápiává válhat olyan betegek esetében, akik nem reagálnak jól más terápiákra vagy gyógyszerekre. Az agy dinamikus reagálásának kiszámítása viszont nehézkes feladat, ehhez jó modellekre van szükség. Ki kell számítani például a stimuláció helyét és intenzitását. Az év elején a Nature Biomedical Engineering folyóiratban megjelent egy kutatás, amely bemutatja, hogy a gépi tanulás miként használható e cél elérésére.
A mesterséges intelligencia ki tudja számítani, mi az a lehető legkevesebb stimuláció, ami gyógyít, de nem okoz sok mellékhatást. Maryam Shanechi, a Dél-Kaliforniai Egyetem adjunktusa vezette a kutatást, melyben egy gépi tanulási modell segítségével megjósolták, hogy az agy hogyan reagál a mély agyi stimulációra. Képes volt az intelligencia pontosan megjósolni, hogy az agy aktivitása hogyan fog változni az alapján, hogy miként stimulálják.
Shanechi szerint a jövőben a mesterséges intelligencia hasznos lesz a személyre szabott terápiák beállításához, mivel minden ember agya más, tüneteik másképp változnak. Ha ez sikerül, betegek millióinak segíthetnek a gyógyulásban.
(Forrás: Gizmodo)
