Mi lenne, ha évtizedek múlva visszagondolnánk a mostani jelenre? Minden bizonnyal visszavágynánk. És mi volna, ha vissza is utazhatnánk az időben? Valószínűleg újra szeretnénk élni minden boldog pillanatot – nemcsak a katartikusakat, hanem az egyszerű szépségűeket is. Ilyen pillanatokat örökítettünk meg Lábas Vikivel és jövőbeli énjével, majd arról kérdeztük, hogy a múlt és jövő tükrében miért fontos a most.
Az Instagramon azt írtátok a mostani turnétokról: „Láthatjátok, ahogy izgulunk, ahogy alkotunk, lebontjuk és újra felépítjük a dalainkat.” Erről mesélnél egy kicsit? Az izgalom mindig megmarad, vagy idővel változik, enyhül? És mit jelent pontosan az, hogy lebontjátok a dalaitokat?
Én mindig is izgulós voltam, az is maradok szerintem. Hozzászoktam már a stresszhez, és az volna fura, ha nem lenne – persze, a színpadon mindig történik valami, ami miatt lehet izgulni. Ami pedig azt a gondolatot illeti, hogy lebontjuk és újraépítjük a dalainkat, ez azt jelenti, hogy hárman állunk majd a színpadon – ezzel egy sokkal bensőségesebb hangulatot teremtve. Mi eredetileg hétfős zenekar vagyunk – dobossal, zongoristával, gitárossal és további zenészekkel –, most viszont hárman kell megoldanunk mindent, ezért az elmúlt tíz év zenei termését igyekeztünk leegyszerűsíteni, átformálni, újradefiniálni.
Ez inkább arról szól, hogy önmagatok szórakoztatására kerestek új utakat, vagy valami más van a háttérben?
Egyértelmű, hogy a folyamatos megújulás elengedhetetlen ebben a szakmában, hiszen mindig valami újat várnak tőlünk. Éppen ezért csináltunk már szimfonikus turnét, volt táncos és akusztikus turnénk is, de olyan még soha nem történt, hogy újra hárman álljunk színpadra – éppen úgy, ahogy annak idején Bálint szobájában kezdtünk zenélni. Én már megtapasztaltam hasonlót, például a tánc kapcsán, de a fiúk számára ennyire lecsupaszított formában fellépni teljesen új élmény. Számomra pedig az okozott fejtörést, hogy nem vagyok igazán gitáros, ezért fel kellett zárkóznom hozzájuk, hogy mellettük én is megálljam a helyem.
Ez egy valamerre mutató folyamat egyik állomása, vagy hirtelen ötlet, amiből létrejött egy turné?
Változásban vagyunk, még nem tudjuk, ez hova fog kifutni, szóval inkább azt mondom, hogy minden a jelen pillanatban történik, és azt próbáljuk megbecsülni. Persze rengeteget foglalkozunk a mostani turné anyagával, készülünk a májusi Budapest Park koncertre, de új dalokon jelenleg nem dolgozunk, ami egyébként az elmúlt tíz évben nem volt ránk jellemző.
Fotó: Hamu és Gyémánt / Viszlay Márk
Szomorúságot érzek a hangodban, de nem ismerlek, tehát nem tudom, jól hallom-e.
Nyilván dolgozik bennem, hogy ez nagyon nehéz időszak mindannyiunk számára – és a zenekaroknak eleve nem volt könnyű az elmúlt három-négy-öt év. Amikor ezt elkezdtük, még ott volt a tojáshéj a fenekünkön, tehát semmit sem tudtunk, csak sodródtunk. Ma nagy kihívást jelent rendszeren kívül maradni, és úgy fenntartani egy 30 fős csapatot. Nagyon át kell strukturálni az embernek magát, hogy hova is tartozik, mi a szerepe.
Szöveg: Veiszer Alinda
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszáma
A teljes interjút keressétek a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
