Nevetek, tehát vagyok – beszélgetések a humor árnyalatairól
Egy mentálhigiénés szakember, egy rapper, egy színész és egy zenetörténész – nem, nem sétálnak be egy bárba, mert ez nem egy vicc. Bár a humor átszűrődik a mondataikon, kikandikál (élet)történeteikből, és átitatja a személyiségüket: Tapasztó Orsi, Halász Kolos, Esztergályos Cecília és Bősze Ádám a remek példa arra, miért nem kell félni a szellemességtől.
Milyen „veszélyeket” rejt magában a humor?
Tapasztó Orsi: A humor nagyon jó feszültségoldás és fantasztikus megküzdési mechanizmus. Ha valaki beszól nekünk, vagy kellemetlen behatás ér minket, a humort tudjuk használni az enyhítésére. Ez nem jelenti azt, hogy nem fáj a bántás, de csökkenthetjük az erejét. Ha azonban folyamatosan a humort használjuk arra, hogy a fájdalmas behatásokat, megéléseket kezeljük, akkor könnyen áteshetünk szarkazmusba, gúnyba, esetleg visszabántásba. Ez egyrészt azért nem jó, mert ezzel bántjuk a környezetünket, másrészt pedig nem engedjük bele magunkat a negatív érzelmekbe, nem tudunk őszintén ránézni a helyzetre vagy az adott emberrel való kapcsolatunkra. Humor nélkül nagyon nehéz élni, kizárólag humorral kezelni a nehéz helyzeteket viszont nem egészséges.
A rapben milyen platformjai vannak a humornak, milyen területekre tud beúszni?
Halász Kolos: A zene instrumentális részében is kedvelem, ha valami humoros, kizökkent, eltér a megszokottól. A szövegekben pedig nagyon szeretem az iróniát, a kétértelműséget. A humor hatása a színpadon, a koncerteken a falak lebontása, és szerintem a zenében egyébként is lehet falakat bontogatni ezzel, ami nagyon kedvemre való.
Sziporkázó, olykor csípős humora az egyik legfőbb védjegye. Hogyan alakult ki az évek során ez a kép Önről? Mennyire tartja a személyisége fontos részének a humort?
Esztergályos Cecília: Én így születtem. A természetemből adódik, hogy másképp látom a világot, mint aki nagyon elmélyült, és csak nemes gondolatai vannak. Szeretek helyzeteket és jelenségeket kifigurázni, kipróbálni, hogy miből mit lehet kihozni. Nem mindig a klasszikus viccelődés formájában, de igyekszem minél több mindent a fonákjára fordítani. Nagy baj, ha valaki nem érti a humort. Humor nélkül azonban szerintem nem lehet élni, vagy legalábbis nem érdemes. Akinek nincs humora, annak biztos, hogy nehezebb az élete. Persze van, ami nem vicc, hanem komoly, de én a komolyságban is a boldogságot keresem – és találom meg.
Léteznek vicces zeneművek? Szavak nélkül miben nyilvánulhat meg a zenei humor?
Bősze Ádám: A zenetörténetnek vannak humoros pillanatai. A hangszeres zene azonban absztrakt műfaj, ezért nehezen lehet benne olyan pillanatokat találni, amelyek a szó szoros értelmében viccesek. De van Haydnnak egy vonósnégyes-zárótétele, az Opus 33-as Esz-dúr quartet, amelyet úgy írt meg, hogy soha nem tudja az ember, mikor kell tapsolni. Megszólal a zene, kis szünet, a közönség elbizonytalanodik, elkezdenek tapsolni, és akkor megint játszanak valamit. Haydn ezt a végletekig tudja fokozni, az emberek pedig még ma is beletapsolnak. Ez például vicces. És persze ott van a zenés színház, az opera és az operett, ahol sok humoros jelenet van, de ezek már verbalizáltan viccesek, nem úgy, mint önmagában a zene.
Szöveg: Pellek-Szakszon Réka
A szereplők további válaszait és a róluk készült fotókat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
Olvasd el ezt is!