Séfként dolgozott Michelin-csillagos étteremben, tartott pop-up vacsorákat, tervezett ehető bútort, számtalan további projektje pedig a gasztronómia határvidékeire vezette. Az elmúlt időszakban azonban Hollywoodé a főszerep: Hegedűs Zoé olyan szuperprodukciókban dolgozott food stylistként és food designerként, mint a Dűne vagy a Szegény párák.
A főzés szeretetét a családodból hozod?
Nem vendéglátós családból jövök, vagyis a főzésnek a családomban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. A nagymamám és az általa készített ételek hatottak rám igazán: ő egyébként építész volt, és az afrikai, illetve franciaországi tapasztalatát is hasznosította a konyhában, neki köszönhetően szerettem meg sütni-főzni. A gimnáziumban művészeti osztályba jártam, ahol ugyanolyan magas óraszámban tanultunk fotózást, rajzot és festést, mint irodalmat és matematikát. Mindig is érdekeltek a művészetek, de nem tudtam, pontosan mivel szeretnék foglalkozni.
Olyan szakmát kerestem, ahol a művészi hajlamom és a gasztronómia találkozik.
Abban is biztos voltam, hogy külföldön szeretnék továbbtanulni, így találtam rá a Basque Culinary Centerre Baszkföldön, ahol aztán négy éven át tanultam
Közvetlenül az érettségi után hagytad itt Magyarországot?
Viszonylag fiatalon, tizennyolc évesen költöztem ki, de utólag is az egyik legjobb döntésemnek tartom: tele kalandokkal, olykor bizonytalansággal, de boldogsággal is. Sokat kaptam tőle. Az egyetemen különböző nemzetiségű diákok tanultak, de a legtöbben Spanyolországból érkeztek. A spanyolok nagyon nyitottak, kézfogás helyett rögtön puszival és öleléssel köszönnek, ami nekem akkor teljesen új volt. Ez a közvetlenség mély hatással volt rám. A város, San Sebastian, ahol éltem, túlzás nélkül gasztronómiai paradicsomnak nevezhető: az óceánpartnak köszönhetően gazdag halakban, tengeri ételekben, a sok csapadék miatt bővelkedik a friss zöldségekben és gyümölcsökben, a hegyekben pedig kecskék, bárányok élnek.
Ezen a környéken az emberek nemcsak köszönőviszonyban vannak a hentesekkel és a halárusokkal, hanem szívesen beszélgetnek is velük. Baszkföldön a legcsábítóbb látványosságnak mégis a pintxos bárokat tartottam, ahol hatalmas kirakatokban mutatták be a finom falatokat.
Hegedűs Zoé alkotása A meghívás című filmben
Korábban dolgoztál Michelin-csillagos étteremben is, ahol az étel külleme sokat számít. Hogyan kapcsolódik össze az íz és a látvány?
A legfontosabb célom akkor még csak annyi volt, hogy tudást és tapasztalatot szerezzek. Csak később kristályosodott ki, hogy ezzel mit is kezdek majd hosszú távon. Nagyon alapos oktatásban részesültünk, olykor napokon keresztül kizárólag azzal foglalkoztunk, hogyan kell helyesen felvágni egyes húsokat, halakat és zöldségeket. Nemcsak a Michelin-csillagos éttermekben fontos a látvány, de ott tényleg minden milliméter számít. Nap nap után vágtuk a tökéletes köröket, hogy jól mutassanak a tányéron – jó tapasztalat volt, de tudtam, hogy elsősorban nem ez érdekel.
Elvégeztél egy egyéves food design mesterképzést Milánóban, ezután jöttek a filmes munkák. Elsőként rögtön az ismert angol színésznő, Florence Pugh főszereplésével forgatott misztikus horror.
Miután hazajöttem Magyarországra, a Konyhakörrel, a pop-up vacsoraszervezéssel, cateringgel foglalkozó kreatív „food agencyvel” dolgoztam. Egy ilyen eseményen találkoztam az akkor még előkészületi fázisban lévő Fehér éjszakák látványtervezőjével. A produkció azonnal felkeltette az érdeklődésemet a történetben szereplő lakomák miatt. Először úgy tűnt, hogy egy tapasztaltabb food stylist kapja a munkát, de ő mégsem vált be, így végül engem kértek fel.
Nem tudatos döntés volt, hogy a filmek világában mozogjak, de egyik megkeresés után jött a másik. Ha nem is minden jelenetnél, de számít, hogy van kulináris végzettségem és tapasztalatom.
Szöveg: Csabai Máté
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszáma
A teljes interjút és a további fotókat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
