Olyan világban élünk, amely nem könnyíti meg, hogy optimisták maradjunk. A mai kor embere joggal használhatja a jól ismert fordulatot: „Nem pesszimista vagyok, hanem realista.” De vajon igaz-e, hogy aki nem vár semmi jót, az nem is csalódik? Tényleg csak a pesszimisták látják reálisan a világot? És ha nem: vajon megtanulhatjuk, hogyan szemléljük optimistább szemüvegen keresztül az életet? Herendi Kata cikkének részlete a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámából.
Negatív torzítás
Pesszimistának lenni a legtöbb ember számára valóban egyszerűbb. Nemcsak azért, mert a sajtóorgánumok zöme tálcán kínálja a rossz híreket, hanem azért is, mert a negatív töltetű információkra vonatkozóan egyfajta evolúciós előhuzalozottsággal rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy könnyebben felfigyelünk, és jellemzően hosszabb ideig is emlékszünk rájuk. A kutatók úgy vélik, ez évezredekkel ezelőtt a túlélésünket segíthette, hiszen, ha a lehetséges veszélyekre fókuszáltunk, felkészültebben nézhettünk szembe velük.
Ezt a negatív torzítást már számos vizsgálat során megfigyelték. Roy F. Baumeister, a Floridai Egyetem szociálpszichológusa például kimutatta, hogy jobban feldúl minket, ha elveszítünk egy bizonyos pénzösszeget, mint amennyire korábban annak örültünk, hogy a birtokunkba került. A Stanford Egyetem professzora, Clifford Nass szerint pedig intelligensebbnek ítélünk valakit, ha az illető több pesszimista, negatív töltetű kijelentést tesz.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindannyian született pesszimisták lennénk. Akik kicsivel sötétebb szemüvegen keresztül nézik a világot, gyakran naivnak vagy egyenesen idealistának tartják azokat, akik minden nehézség dacára igyekeznek megőrizni az optimizmusukat.
Pedig, ha jobban belegondolunk, az optimizmus legalább olyan régóta ott munkál mindannyiunkban, mint a pesszimista szemlélet.
A jövő mint protópia
Ahogy Kevin Kelly, a Wired magazin alapítója nagyon találóan megfogalmazta a témában tartott TED-előadásában, az optimizmus „egy kicsivel több remény, mint félelem”, és az abba vetett hit és bizalom, hogy egy kicsivel több jó van a világban, mint rossz. Kelly szerint valóban nehéz optimistának maradni, amikor egyik nehézség követi a másikat – mégis, fontos arra törekednünk, hogy az élet napos oldalának se fordítsunk hátat. Bizonyos értelemben ugyanis minden jó dolog, ami a múltban történt, az optimizmusnak köszönhető. Kelly szavaival:
a történelmet az optimisták formálták, és bizony, ez a jövőre is vonatkozik.
A jövő itt nem valamiféle elérhetetlen, rózsaszínű utópiát jelent, sokkal inkább egy úgynevezett protópiát, egy világot, amelyben egy kicsivel jobban mennek a dolgok – ez pedig nagyon fontos különbség.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban
Megjelent a téli lapszámunk!Hamu és GyémántA teljes cikket keressétek a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
