Ha véletlenül rálépsz egy kutya farkára, vajon felfogja, hogy csupán véletlen volt, vagy azt hiszi, hogy bántani akartad?
A kérdés középpontjában a szándékosság értelmezésének nehéz kognitív feladata áll. A pszichológusok ezt a tevékenységet a tudatelmélet kulcsfontosságú részének tekintik, amely a mentális állapotok – szándékok, hiedelmek, vágyak, érzelmek és tudás – más embereknek való tulajdonításának képességét jelenti.
A tudatelméletet egykor az emberek egyedi képességének tartották. A szándékossággal összefüggésben akkor használod, amikor olyan kérdéseket teszel fel magadnak.
Mint például: szándékosan nem akarta kinyitni nekem az ajtót, vagy csak nem látott engem?
Egyéb kontextuális támpontok nélkül nehéz megérteni mások szándékait. S nem is látunk bele mások fejébe, csak elméleteket tudunk felállítani.
A nehézségek ellenére egyre több kutatás utal arra, hogy egyes állatok is rendelkeznek a mentalizáció bizonyos aspektusaival. Például az élelem elraktározására törekvő hollók tudatosan igazítják az élelem elrejtésének helyét, ha felismerik, hogy más madarak figyelik őket. Tanulmányok arra is utalnak, hogy a csimpánzok pontosan meg tudják jósolni más főemlősök viselkedését, akik élelemet keresnek.
A Scientific Reports című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy a kutyák milyen mértékben képesek megérteni az emberi szándékosságot:
A kutya valószínűleg az az állat, amelynek története és mindennapi élete a leginkább összefonódik az emberével. Mivel a kutyák az emberek közvetlen közelében fejlődtek ki, különleges képességeket fejlesztettek ki annak érdekében, hogy szoros társas kötelékeket alakítsanak ki velünk. Ebben a viszonyban rendszeresen szembesülnek az emberi szándékosság különböző formáival, például a kommunikációs szándékossággal, amikor az emberek bizonyos viselkedési és hangjelzésekkel szándékoznak, – vagy éppenséggel – kommunikálni velük.
A kutyák figyelemre méltóan képzettnek tűnnek az emberi mentális állapotok megértésében. Tanulmányok például feljegyezték, hogy a kutyák miképp lopják el az ételt, amikor felismerik, hogy az emberek nem figyelnek rájuk. Más állatoknál, még a csimpánzoknál is jobban megértik a mutogatás fogalmát. Sőt, meg tudják különböztetni az emberi kommunikáció bizonyos formáit – mint például a mutogatást vagy a beszédet – , hogy nekik vagy valaki másnak szánják.
A legújabb kutatás során a szakértők három körülményt teszteltek a kutyákkal. Minden kísérletben részt vett egy kutya, egy kutató, akiket egy üvegfal választott el, amelyen egy rés volt, ahol a jutalomfalatot tudták átadni.
- Az első szituációban megpróbáltak jutalomfalatot átnyújtani, de „véletlenül" a saját oldalukra ejtették, és azt mondták, hogy „hoppá!".
- A másikban megpróbáltak jutalomfalatot átnyújtani, de a rés el volt zárva.
- A harmadikban a kutató felajánlotta a jutalomfalatot, de aztán visszavonta.
A kutyák egyértelműen eltérő viselkedést mutattak a különböző körülmények között. Ez pedig azt jelzi, hogy valóban megkülönböztetik a szándékos cselekvéseket a nem szándékos viselkedéstől. Azonban további kutatásokra lesz szükség annak feltárására, hogy a kutyák esetleg korábban megtanulták-e, hogy ne közelítsék meg a visszavont ételt, vagy a kutatók különböző felkiáltásaira reagáltak.
