7 tudós nő, akik megváltoztatták a világunkat, mégsem tanultunk róluk

A tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (röviden STEM) ágai gyakran máig férfiak által dominált területeket. Az alább felsorolt nők közül sokan óriási akadályokat győztek le, és nagy személyes áldozatokat hoztak azért, hogy elérjék, amit elértek. Néhányuk közismertebbek, mint Ada Lovelace és Rosalind Franklin, mások nevei újdonságként csendülnek még nekünk is.

Közös bennük, hogy mind jelentős előrelépéseket tettek a tudományos és műszaki tudományok területén, és milliók életét változtatták meg. Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk.

Ez is érdekelhet: 155 éve született Marie Curie − 5 érdekesség a világhírű tudós életéből

​1. Katherine Johnson (1918-2020)

Az 1918-ban született Johnson 15 évesen kezdte és 18 évesen diplomázott az egyetemen. Később csatlakozott a kizárólag férfiakból álló repüléskutató csoporthoz, a NASA elődszervezetéhez (NACA) amelynek számításai minden jelentős űrprogramot befolyásoltak. Egyike volt azoknak a „számítógépeknek", akik kézzel oldottak meg egyenleteket. Ő és kollégái végezték azokat a számításokat, amelyek a NASA Mercury projektjében a Friendship 7 küldetését irányították 1962-ben − az első ember az űrben küldetést − és az Apollo 11-et 1969-ben − a jól dokumentált Neil Armstrong / Buzz Aldrin holdraszállást. Tanárként és kutató matematikusként több mint 25 tanulmány társszerzője volt. 1932-ben nőként bekerülni a Nyugat-Virginiai Állami Főiskolára legalább annyira egyedülálló, mint egy afroamerikai tudósnő a NASA-nál az 1950-es években. Johnsonnak mindkettő sikerült.

Úttörő fizikusként, matematikusként és űrkutatóként véghez vitt életművéért 2015-ben megkapta az Elnöki Szabadság Érdemérmet Barack Obamától. 2020. február 24-én, 101 éves korában halt meg.

​2. Rosalind Franklin (1920-1958)

Franklin leginkább a röntgendiffrakciós vizsgálatokkal kapcsolatos munkájáról ismert, amely végül a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezéséhez vezetett. 1951-ben tudományos munkatársként dolgozott a londoni King's College-ban, ahol Maurice Wilkins vezette a DNS szerkezetét vizsgáló kutatócsoportot. A férfi a nő tudta nélkül mutatta meg a kutatótársainak, James Watsonnak és Francis Cricknek Franklin fényképét, amely végül kulcsszerepet játszott a szerkezet megfejtésében. Egy Nobel-díjon azonban legfeljebb három ember osztozhat, így azt 1962-ben csak Watson, Crick és Wilkins kapta meg Fiziológiai és orvostudomány kategóriában.

Watson később javasolta, hogy Franklinnek kémiai Nobel-díjat kellene adni, de sajnos a bizottság nem jelöl posztumusz, és Franklin addigra már nem élt.

Ha tovább olvasnál: Albert Einstein 100 éve lett Nobel-díjas − 10 érdekesség a világ leghíresebb tudósáról

​3. Augusta Ada King, Countess of Lovelace (1815-1852)

Lovelace a híres költő, Lord Byron lánya volt, bár a pár nem sokkal a lány 1815-ös születése után elvált, és a lány soha nem ismerte őt. Lovelace Augustus De Morgantól, a Londoni Egyetem első matematikaprofesszorától tanult. 1835-ben feleségül ment William Kinghez, és 1838-ban Lovelace grófnéja lett. 1833-ban ismerte meg Charles Babbage-dzet, és érdeklődni kezdett az Analytical Engine, a számítógép egy korai típusa iránt, később lefordította és kommentálta Luigi Federico Menabrea olasz matematikus és mérnök cikkét a gépről. A cikkhez fűzött megjegyzései között szerepelt egy algoritmus részletes leírása, amellyel a motor programozható volt.

Lovelace munkáját ma a számítógépes programozás előfutárának tekintik, és őt tartják a legelső számítógépes programozónak. Október második keddje lett az Ada Lovelace-nap, melyet a nők tudományhoz, technológiához, mérnöki tudományokhoz és matematikához való hozzájárulásának tiszteletére rendeznek meg.

​4. Inge Lehmann (1888-1993)

Lehmann dán szeizmológus volt, aki felfedezte, hogy a Földnek szilárd belső magja van, 1929 és 1939 között különböző földrengésekből származó adatsorokat hasonlított össze ehhez. 1929. június 17-én 7,3-as erősségű földrengés rázta meg Új-Zéland déli szigetét. A rengés hullámait világszerte regisztrálták a szeizmométerek.

Lehmann furcsaságokat fedezett fel a hullámok mintázatában. Rájött, hogy az epicentrumtól mintegy 104° és 140° között érkező szeizmikus hullámok kölcsönhatásba léptek egy szilárd belső maggal, megcáfolva ezzel azt a korábban elfogadott nézetet, hogy a Föld magja teljesen folyékony.

Lehmann később kiterjedt szeizmológiai kutatásokat végzett különböző országokban, és a szeizmológiát titkos atomrobbantások nyomon követésére használta. 1993-ban, 105 éves korában halt meg. 2015-ben egy aszteroidát (5632 Ingelehmann) neveztek el róla a dániai női választójog 100. évfordulója alkalmából.

​5. Lise Meitner (1878-1968)

Meitner volt az első nő, aki a berlini egyetem rendes fizika professzora lett, ahol a radioaktivitás kutatására összpontosított Otto Hahn és Fritz Strassmann vegyészekkel, akikkel az urán neutronbombázás termékeit tanulmányozták. 1938 nyarán a nácik hatalomra kerülésekor Svédországban telepedett le. Miután Hahn és Strassmann továbbra is beszámoltak neki felfedezéseikről, Meitner rájött arra, hogy az urán maghasadáson megy keresztül, és felszabadul a hatalmas nukleáris energiakészlet egy része. Hahn 1944-ben kémiai Nobel-díjat kapott ezért a felismerésért, a nő nélkül. 1942-ben hívták, hogy dolgozzon a Manhattan-projektben, de visszautasította az ajánlatot, mondván:

Semmi közöm a bombához!

1960-ban Angliába vonult vissza, 1966-ban Hahn-nal és Strassmann-nal megkapták az Enrico Fermi-díjat. A meitnerium (109) kémiai elemet később róla nevezték el.

​6. Dr. Flossie Wong-Staal (1946–2020)

Molekuláris biológus és virológus, az AIDS kórokozójának, a humán immunhiányos vírus (HIV) kutatásának úttörője. Bakteriológiából szerzett alapdiplomát és molekuláris biológiából doktori címet, mindkettőt a UCLA-n.

A Nemzeti Rákkutató Intézetben kezdett el érdeklődni a retrovírusoknak nevezett víruscsoport iránt, melyekről azt gondolta, hogy potenciális kórokozók lehetnek az emberi betegségek kialakulásában. Ez az elképzelés később − a szkeptikusok ellenében − igazolást nyert.

Ő és csapata elsőként klónozták molekulárisan a HIV-et és tisztázták genomjának összetett szerkezetét. Ez döntő szerepet játszott a betegség diagnosztikai és terápiás megközelítéseinek későbbi kifejlesztésében. Azt is kimutatták, hogy a HIV rendkívül heterogén a betegpopulációban, és ezzel előrevetítették a kombinált (koktél) terápia fontosságát. Több mint 400 tanulmányt publikált, főleg az AIDS témájában. 2002-ben elhagyta a tudományos életet, hogy biotechnológiai vállalatoknál irányítsa a rák és a vírusfertőzések elleni új megközelítések alkalmazására összpontosító kutatásokat. 2019-ben Angela Davisszel, Jane Fondával és Sonia Sotomayorral együtt beválasztották a National Women's Hall of Fame-be.

​7. Grace Hopper

Hopper leginkább a „Kódkirálynőként" ismert. Katonai vezető, matematikus és számítógépes programozó volt. 1928-ban végzett a Vassar College-ban, majd 1930-ban a Yale-en matematikából szerzett mester-, 1934-ben pedig doktori fokozatot. Programozói képességeit a II. világháború alatt hazája szolgálatában, a haditengerészetnél kamatoztatta. Ott segített megépíteni a Mark I-et, a világ egyik legkorábbi számítógépét. A háború után a Harvardon folytatta munkáját a Mark II-n és a Mark III-on. Hopper alkotta meg a „hibakeresés" kifejezést, amikor a programozó csapat eltávolított egy molylepkét, amely megzavarta a számítógép feldolgozását.

Arra törekedett, hogy a számítástechnikát a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye, elsősorban a COBOL számítógépes nyelv kifejlesztésével, amely nem bináris kódon, hanem angol szavakon alapult.

Kétszer is megpróbált nyugdíjba vonulni, de végül 80 éves koráig dolgozott − ő volt az amerikai fegyveres erők legidősebb tisztje, amikor 1986-ban végre sikerült neki elszakadnia a munkától.

Forrás: itt, itt, itt és itt