Ha a a Tyrannosaurus rex éppen nem vérengző fenevadként üldözte dínótársait, egészen komótosan lépegetett az útjai során. Egy közös sétán például még mi, emberek is gyorsabban jártunk volna mellettük.
Mindezt holland kutatók számolták ki különböző anatómiai elemzésekkel: méréseik szerint másodpercenként 1,28 métert tett meg, azaz óránként 4,6 kilométert.
Összehasonlításképpen:
az ember átlagos járási sebessége 1,34-1,42 méter per másodperc, tehát 4,8-5,1 kilométer per óra.
A normál járási sebesség általában a mozgásban részt vevő testrészek természetes frekvenciája alapján mérhető az állatoknál – írta a Royal Society Open Science című tudományos lapban megjelent tanulmányban az Amszterdami Egyetem tudósa, Pasha van Bijlert vezette kutatócsoport.
A két lábon járó, 13 méter hosszú, kilenc tonna súlyú T. rex esetében a lábakon kívül a farok is részt vett a mozgásban. Minden lépésnél egyszer emelte meg és süllyesztette le a farkát, ezzel támogatta a mozgást.
A csigolyák és ízületek biomechanikai modellje és háromdimenziós rekonstrukciója alapján becsülték meg a farok természetes rezgési frekvenciáját. Az állat derékmagasságát 3,1 méterben, lépési nagyságát 1,94 méterben határozták meg.
Az eredményként született 1,28 méter per másodperces sebesség alacsonyabb a korábbi becsléseknél. Egyébként, amikor nincs okuk a futásra, a legtöbb állatnak – így az embernek is – van egy természetes járási sebessége, mely minimálisra csökkenti az ehhez használt energiát.
Ez azonban a T. rexnek nem a leggyorsabb, hanem a leginkább előnyben részesített járásmódja.
Ha oda kellett tenniük magukat egy-két finom falat érdekében, akkor nem lazsáltak. Korábbi vizsgálatok szerint a ragadozó futás közben elérhette az óránkénti 30 kilométeres sebességet is.
Viszonyításként: az egykori világbajnok rövidtávfutó, Usain Bolt száz méteren 38 kilométer per órás átlagtempót futott, azaz nem sokan menekültünk volna meg a ragadozó karmai elől, ha üldözőbe vett volna minket.
(MTI)
