A piramisokhoz hasonlóan a gízai Nagy Szfinxet is olyan rejtélyek övezik, amelyek évszázadok óta foglalkoztatják a régészeket. Egy új kutatás azonban megállapította, hogy a műemlék alapformáját az erózió alakíthatta ki, és csak a finomabb részleteket készítették emberek.
Eredményeink egy lehetséges eredettörténetet kínálnak arra vonatkozóan, hogy a szfinx-szerű képződmények hogyan jöhetnek létre az erózióból. Laboratóriumi kísérleteink azt mutatták, hogy a Szfinx-szerű alakzatok valóban származhatnak a gyors áramlások által erodált anyagokból
– mondta Leif Ristroph kutató egy nyilatkozatban.
A tanulmány szerzőit az inspirálta kísérleteik elvégzésére, miután észrevették, hogy a sivatagok világszerte tele vannak szokatlan sziklaalakzatokkal, úgynevezett jardangokkal. A szélerózió által kialakított jardangok pedig hasonló alakúak és arányúak, mint a Nagy Szfinx.
Ez is érdekelhet: Egy Vörös-tengerben talált 500 éves földcsuszamlás szökőárat okozhat
Ez vezetett ahhoz a feltételezéshez is, mely szerint az ikonikus szobor talán egy természetes udvarangként indult, amelyet az ókori egyiptomiak mitikus lényként képzeltek el, emberi fejjel, oroszlántesttel és sasszárnyakkal. Ahelyett tehát, hogy a Szfinxet a semmiből építették volna, az emlékmű alkotói talán egyszerűen egy már létező sivatagi tereptárgyat finomhangoltak.
Valójában ma is léteznek olyan jardangok, amelyek ülő vagy fekvő állatokra hasonlítanak, ami alátámasztja következtetéseinket
– magyarázta Ristroph.
Az elmélet hitelességét próbálták bizonyítani, amikor a tanulmány szerzői a gízai terepviszonyokat úgy utánozták, hogy puha agyagból építettek halmokat, amelyekbe keményebb, kevésbé erodálható anyagot ágyaztak be. Ezeket az építményeket ezután egy vizes alagútba helyezték, amely Egyiptom északkeleti részén uralkodó szeleket utánozta.
Olvasd el ezt is! Eddig azonosítatlan kamrákat tártak fel egy 4400 éves egyiptomi piramisban
A kutatók megfigyelve az erózió hatását miniatűr jardangjaikon, leírták, hogy egy jellegtelen halom miképp alakul át fenséges oroszlánná. Ahogy a gyorsan mozgó víz lecsupaszította az agyagot, az ellenállóbb anyagok hengeres fejet formáztak, amelyek aztán szélárnyékot hoztak létre.
