Ugyan a nyári napforduló június 21-én volt, mégis Szent Iván éjjelét június 23-áról 24-ére virradóra tartják. Ennek okát a csillagászatban kell keresni: a tropikus időszámítási mód – a Földhöz viszonyított Napállás – és naptári évek eltérőek, ezért külön napra esik a ténylegesen leghosszabb éjszakánk és annak ünneplése.
Az ünnep a fény győzelméről szól, amely legyőzi örökös ellenfelét a sötétséget. Ugyan az ötödik századtól vált Keresztelő Szent János ünnepe miatt keresztény hagyománnyá is, már jóval előtte az egyik legnagyobb pogány ünnepnek számított – végül ez egyesítette az évszázados hagyományokat széles körben.
A legnagyobb szerepe a tűznek volt: a világosság szimbóluma, amely elűzi a gonosz sötétséget. A pogányok legfőképpen tűzzel segítették a világosság harcát a napfordulón. Szent Iván éjjelének népszokásai is egész Európa-szerte a tűz körül forog. Mutatunk pár itthoni szokást.
Egészség
A tűz körül álló asszonyok illatos növényeket füstöltek, amelyet később fürdők készítésénél felhasználtak. De az almát is a tűzbe vetették, mondván, aki eszik belőle, nem betegszik meg. Csongrád megyében például úgy tartották, hogy a tűzbe dobott alma ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.
Szerelem
Szerelmi ügyködések is történtek a tűz körül: a hagyomány szerint a szalmából és több más fából megrakott tűz fölött a lányok átugráltak, a fiúk pedig őket figyelték, hogy ki mozog a lányok közül a legtetszetősebben. De a szerelmesek közösen vagy külön-külön is átugráltak a lángok felett, hogy elűzzék a rosszat.
De ha a kiszemelt gatyamadzagját megszerezte az illető, amit utána elégetett, örökké magához láncolhatta.
Egyébként úgy tartották, hogy Szent Iván-éj és környéke volt a legalkalmasabb a házasságok megkötésére.
Bőség
De cetlire írt rossz dolgokat is elűzött az ünnep. Olyan dolgokat írtak fel, amelytől meg akartak szabadulni, például szegénység vagy rossz gondolatok. A tűzbe dobva mindez a múlté lett.
Ugyanígy fordítva: poizitív gondolatokat és életcélokat tartottak a lángok fölé, hogy valósággá váljanak.
