Egy pap már születése előtt megjósolta Rettegett Iván kegyetlenségét
IV. Iván, vagyis Rettegett Iván még meg sem született, amikor egy egyházi ember már baljós jövendölést mondott róla. Apja, III. Vaszilij ugyanis örökös hiányában felbontotta első házasságát, majd feleségül vette a nála jóval fiatalabb Jelena Glinszkaját. A döntést az ortodox egyház több képviselője ellenezte, a történet szerint pedig egyikük arra figyelmeztette az uralkodót, hogy „ebből a gonosz tettből gonosz gyermek születik”. Amikor az új házasságból 1530. augusztus 25-én világra jött Iván, még senki sem tudhatta, milyen sötét jelentést kap majd később ez a mondat.
III. Vaszilij számára az örökös kérdése politikai jelentőségű volt. Első felesége nem szült neki fiút, ezért az uralkodó az egyházi tiltakozás ellenére elvált tőle, hogy új házassága biztosítsa számára a dinasztia folytatását. Jelena Glinszkaja néhány évvel később teherbe esett, ám az elbeszélések szerint már Iván születésének körülményeit is baljós képekkel ruházták fel. Ezekben arról írtak, hogy nyári vihar tombolt, miközben Jelena vajúdott, III. Vaszilij pedig eközben a korábbi egyházi figyelmeztetésre gondolt.
Iván élete valóban hamar tragikus fordulatot vett. Apja hároméves korában meghalt, őt pedig nagyfejedelemmé nyilvánították. A tényleges hatalmat anyja gyakorolta régensként egészen 1538-ban bekövetkezett váratlan haláláig. Ezután a befolyásos bojár családok vetélkedtek az udvar irányításáért, a gyermek Iván és öccse pedig a hatalmi küzdelmek közepén nőtt fel.
Egyes beszámolók szerint a fiúkat elhanyagolták, alig ruháztatták őket és ételt sem mindig kaptak, miközben továbbra is a fejedelmi udvarban éltek. Ezeknek a történeteknek a pontosságát nehéz megítélni, Iván későbbi uralkodásában azonban valóban meghatározóvá vált a bojárok iránt érzett bizalmatlanság és gyűlölet.
Fiatalon Makariosz egyházi vezető került hozzá közel, aki erősen hatott vallási és politikai gondolkodására. Ivánt 1547. január 16-án, mindössze tizenhat évesen koronázták meg. A nagyfejedelmi cím helyett a cári címet vette fel, amely a cézár szóból ered, és jóval nagyobb uralkodói tekintélyt sugallt. Moszkva ebben az időszakban egyre inkább az ortodox kereszténység központjaként tekintett önmagára, innen ered a „harmadik Róma” elképzelése is.
Iván uralkodásának első éveiben több reformot is bevezetett. Átalakította a jogrendet, igyekezett korlátozni a bojárok önkényét és erősítette a központi hatalmat. Uralkodásához kapcsolódik a moszkvai Boldog Vazul-székesegyház felépítése is. Keleten katonai sikereket aratott a tatár államok ellen, és jelentősen kiterjesztette Moszkva fennhatóságát. Nyugati hadjáratai már sokkal kevesebb eredményt hoztak. A hosszú livóniai háború súlyosan megterhelte az országot, miközben Andrej Kurbszkij herceg, Iván egyik korábbi bizalmasa átállt a litvánok oldalára. Az árulás tovább erősítette az uralkodó félelmeit, amelyek idővel egyre súlyosabb politikai megtorlásokhoz vezettek.
1564-ben Iván váratlanul elhagyta Moszkvát, majd közölte, hogy lemond a trónról. A bojárokat és az egyházi vezetőket okolta azért, hogy képtelen megfelelően kormányozni. A kialakult politikai válságban végül visszahívták, Iván pedig csak azzal a feltétellel tért vissza, hogy sokkal kiterjedtebb hatalmat gyakorolhat.
Ezt követően hozta létre az opricsnyinát, amelynek területét közvetlenül ő irányította. Saját fegyveres testületet szervezett, az opricsnyikokat, akik kizárólag a cárnak engedelmeskedtek. Az állítólagos árulók felkutatása hamar terrorba fordult. Nemeseket tartóztattak le, birtokokat koboztak el, embereket száműztek, kínoztak és végeztek ki.
A félelem Novgorodot sem kerülte el. Iván attól tartott, hogy a város Litvániához akar csatlakozni, ezért 1570-ben megtorló hadjáratot indított ellene. A későbbi forrásokban szereplő több tízezres áldozatszámokat a történészek erősen túlzónak tartják, az viszont nem kérdéses, hogy a város lakói erőszak és kivégzések áldozatai lettek.
1584-ben halt meg, állítólag sakkozás közben lett rosszul. A pap jóslatának történeti hitelessége önmagában nehezen bizonyítható, Iván későbbi uralma azonban ideális alapot adott ahhoz, hogy a figyelmeztetést próféciának tekintsék.
Olvasd el ezt is!