Hogyan lett a Pepsi rövid időre a világ egyik legnagyobb hadserege?

1959-ben az akkori amerikai elnök, Dwight Eisenhower el akarta vinni a tengerentúli kultúrát a Szovjetunióba, és meg akarta mutatni az óriási országnak a kapitalizmus előnyeit. Ideológiáik bemutatására az amerikai kormány megszervezte az Amerikai Nemzeti Kiállítást Moszkvában, és a megnyitóra elküldte az akkori alelnököt, Richard Nixont – de a dolgok természetesen elég hamar katasztrófába fulladtak.

Nixon és Hruscsov rendesen összekapott, na vajon min? Persze, a kapitalizmus kontra kommunizmus témakörén. A beszélgetésük annyira elmérgesedett, hogy a Pepsi alelnöke közbelépett, és megkínálta a szovjet vezetőt egy pohárral, hogy nyugodjon meg – a kormányfő pedig habozás nélkül megitta.

Hruscsovnak valószínűleg nagyon ízlett a cukros, szénsavas, fekete lötty, ugyanis évekkel később a Szovjetunió üzletet akart kötni a Pepsivel, hogy a termékeket az országukba is lehessen kapni. Bár a szovjetek továbbra sem mondtak le kommunista eszméikről, a kiállítással megkezdődött az, amit a Szovjetunió Pepsi-inváziójának is nevezhetünk. Felmerült azonban a legfőbb kérdés, hogyan fizetnének a nyugati élvezetért, mivel a pénzüket nem fogadták el az egész világon.

Ekkor döntöttek úgy, hogy a Pepsit egy univerzális valutával vásárolják meg: vodkával!

Az 1980-as évek végén lejárt volna Oroszország eredeti megállapodása, hogy a Pepsi-t országukba szállítsák, de ezúttal a vodkájuk nem volt elég a költségek fedezésére.

Az oroszok ekkor egy igencsak kétségbeesett döntést hoztak, ugyanis tizenhét tengeralattjárót, egy rombolót, egy cirkálót és egy fregattot adtak a hárommilliárd dollár értékű Pepsiért.

Így lett a Pepsi a világ hatodik legnagyobb hadserege – mielőtt eladták a flottát egy svéd cégnek, hogy újrahasznosítsák. Az üzlet annyira legendás, hogy a Pepsi vezetője egyszer így viccelődött egy amerikai nemzetbiztonsági tanácsadónak:

Mi gyorsabban lefegyverzzük a szovjeteket, mint ti!"