párizs látkép szobrok

Minden párizsi ember és odalátogató turista átélt már kihívást jelentő pillanatokat: a metrókocsiban lévő elviselhetetlen tömeget, az aluljárók szagát, a zajos, autókkal teli sugárutakat nem mindenki képes olyan könnyen elfelejteni. Éppen ezért a japán utazók egy része a Párizs-szindróma áldozatává válik.


Orvosi értelemben a „betegek" pszichiátriai tüneteket tapasztalnak, mint például téveszmés állapotok, hallucinációk, üldözés érzése, pánikrohamok, deperszonalizáció és szorongás, valamint pszichoszomatikus megnyilvánulások, mint például szédülés, izzadás és hányás.

Ez is érdekelhet: Daniel Craig önkívületi állapotban táncolt Párizs utcáin

Hiroaki Ota francia-japán pszichiáter 1986-ban használta először a Párizs-szindróma kifejezést ennek az átmeneti pszichológiai zavarnak a leírására. A Hôtel-Dieu de Paris kórházban dolgozó Youcef Mahmoudia későbbi munkája megállapította, hogy ez valójában az utazással kapcsolatos pszichopatológia megnyilvánulása, nem pedig az utazó szindróma.

Leegyszerűsítve a Párizs-szindróma a kultúrsokk, illetve a honvágy súlyos formája.

Az állapotot állítólag négy tényező okozza. Az első és legfontosabb a nyelvi akadály az idelátogató japánok nagy többsége és francia vendéglátóik között. Ehhez kapcsolódik a második tényező: a viselkedésbeli különbségek, amelyek rendkívül zavaróak lehetnek, a kommunikáció csökkent formalitási szintje, a hangulat vagy a hangnem gyakori ingadozása és az érthetetlen humor miatt. Harmadik pedig a fizikai kimerültség. Az utazók, akár üzleti, akár szabadidős céllal érkeznek Párizsba, túl sűrűre pakolják össze a menetrendjüket. És végül, ha mindehhez hozzáadjuk a komoly jetlaget, akkor máris egy stresszes és kimerítő állapotot kaphatunk.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem ugyanez a helyzet a japán nyaralók esetében más európai vagy amerikai nagyvárosokban. Bizonyára a londoniak, a berliniek és a New York-iak kultúrája is ugyanolyan távoli és destabilizáló.

Az elmélet szerint a japán médiában megjelenő kép Párizsról, mint a stílus, az ízlés és a kifinomultság végső helyszínéről, károsan magas elvárásokat támaszt. A csiszolt Louboutins helyett a kopott edzőcipők látványa, a McDonald's, ahol egy festői bisztrónak kellene lennie, és a képeslapra illő jelenetek helyett a hétköznapi és olykor kellemetlennek tűnő tömegek látványa teljesen elveszi a kedvüket.

Ez is érdekelhet: Mélyen a zsebünkbe kell nyúlni: ezek a világ legdrágább turisztikai látványosságai

Azonban, hogy a Párizs-szindróma valódi-e vitatható. Az állapot létezésének közismertsége minden bizonnyal inkább egy érdekes teória, mintsem valamilyen sürgető orvosi vagy társadalmi probléma. Mindazonáltal a párizsi japán nagykövetség továbbra is 24/7-es segélyvonalat működtet a betegség tüneteitől szenvedő és esetlegesen hazaszállításra szoruló állampolgárai számára.

A figyelmetekbe ajánljuk