Ezért kihagyhatatlan olvasmány Murakami regénye, a Kafka a tengerparton
Kevés olyan regény van, amely annyira magától értetődő könnyedséggel vezeti át az olvasót a kamaszkori szorongástól a metafizikai rémálmokig, mint Murakami Haruki Kafka a tengerparton című könyve. Első pillantásra egy egyszerű szökés történetének tűnik, valójában jóval több ennél: identitásregény, álomszerű nyomozás, zenei és irodalmi utalásokkal átszőtt labirintus, amely újra meg újra kifordítja sarkaiból a valóságot.
A 2002-ben japánul megjelent, majd néhány évvel később magyarul is kiadott regény egyik főhőse a tizenöt éves Kafka Tamura, aki apja elől megszökve próbál új életet kezdeni, miközben múltjának legsötétebb árnyai is vele tartanak. A másik szálon az idős Nakata alakját követjük, aki egy gyermekkori trauma után elveszítette az olvasás és írás képességét, cserébe különös kapcsolatba került a macskákkal és a világ rejtett rendjével. Murakami ebből a két történetből olyan szerkezetet épít, amelyben az esőből halak hullanak, kapuk nyílnak más dimenziók felé, és minden mondat mögött ott van egy olyan jelentésréteg, amit nehéz szavakkal kifejezni.
A regény ereje részben abból fakad, hogy Murakami pontosan tudja, hogyan kell a hétköznapit és a felfoghatatlant egyetlen mondaton belül összeereszteni. Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, a japán zseninél a legegyszerűbb megfigyelésből is egzisztenciális kérdés lehet, és talán nincs még egy műve, amely ezt ennyire látványosan igazolná. A szerző 1949-ben született Kiotóban, Kobéban nőtt fel, később Tokióban tanult, majd feleségével évekig egy jazzbárt vezetett. Ez azért fontos, mert
A Kafka a tengerparton különösen szép példája ennek az érzékenységnek. A regény egyik legfontosabb tere egy könyvtár, amely egyszerre menedék és átjáró, miközben a háttérben végig ott lüktet a zene. Led Zeppelin, Prince, Schubert és a klasszikus irodalom ugyanannak a belső utazásnak a részeivé válnak.
Közben a könyv a japán történelem árnyait is magával cipeli. Murakami gyerekkorára még erősen rávetült a második világháború utóhatása, és ez a háttér a regény világában is jelen van katonai emlékek, összeesküvésszerű mellékszálak, kísértetszerű figurák és a múltból visszaszivárgó fenyegetés formájában. A könyv mégsem azért marad emlékezetes, mert minden rejtélyét megfejtjük, hanem azért, mert megtanít együtt élni a nyitva hagyott kérdésekkel. Kafka felnövéstörténete végül annak felismerése felé tart, hogy az igazság egy része nem fejthető meg teljesen, csak elfogadható.
Ezért kihagyhatatlan olvasmány a Kafka a tengerparton: ritka magabiztossággal mutatja meg, hogy az irodalom akkor a legerősebb, amikor nem mindent akar megmagyarázni. Murakami regénye egyszerre intim és kozmikus, szelíd és nyugtalanító, olvasás közben pedig végig azt az érzést kelti, hogy valami fontos dolog történik velünk, még akkor is, amikor épp nem tudjuk pontosan megnevezni, micsoda.
Olvasd el ezt is!