A magyar pezsgő, amire azonnal lecsapnak a gyűjtők: Kreinbacher Brut Nature Magnum művészeti sorozat

Egy vakteszt olyan, mintha híres festők művészettörténet-könyvekből kimaradt műveit tárnák elénk letakart szignóval: ha értünk hozzá, apró jelekből is felismerjük az alkotót, de ha valamilyen oknál fogva nem ismerjük fel, akkor is élvezhetjük magát a kontextus nélküli alkotást. Képzeljünk el tehát egy különös kiállítást, amelyet egy magyar festő tart szakértőknek – csupa nagymesterek remekműveiből, közéjük azonban becsempészett egyet a saját képei közül. Lehet sejteni, hogy az egyik festmény egy Delacroix, a másik egy Monet, és van köztük Matisse is. Csak az egyiket nem ismerik fel, pedig azt tartják a tárlat legerősebb művének. Igen, a festő saját képét.   

Mindez a valóságban is megtörtént, csak épp a kiállítás egy vakteszt volt, a résztvevők francia borszakértők, a művek neves champagne-házak ritka tételei, a legígéretesebbnek tartott festmény pedig a Kreinbacher Brut Nature. 

A történet úgy folytatódik, hogy a szakértők megkérdezték: nincs esetleg nagyobb méretben? Lehet, hogy ennek hallatán egy festő szemöldöke felszaladt volna, de mivel valójában pezsgőről volt szó, végül lett nagyobb méretben, és megszületett a Kreinbacher Brut Nature Magnum. Itt élhetnénk azzal a fordulattal, hogy a többi már történelem, csakhogy történelmet írni nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy megértsük az utóbbi évek legrendhagyóbb művészeti projektjét, előbb meg kell ismernünk a brut nature természetét – hiszen arra reflektál. 

A pezsgők kezdetben meglehetősen édesek, 150 g/l körüli cukortartalmúak voltak, idővel azonban alakult a stílusuk, és ma már világszerte a brut kategória a legkeresettebb, amelyben literenként mindössze 6–12 g cukor van – olyan ez, mint hogy a festészet eljutott a romantikától az absztraktig. Köztük is új irányt képvisel azonban a brut nature, amelyhez a degorzsálás után egyáltalán nem adnak cukrot. A brut nature ily módon a pezsgő lényegét mutatja be, a valódi arcát, őszintén, túldíszítés nélkül, vállalva akár azt is, hogy emiatt nem lesz mindenki kedvence. Mi juthat erről az eszünkbe? A street art.  

„Ezt nem lehet megcsinálni” – a Kreinbacher legsikeresebb projektjei szinte minden alkalommal ezzel a mondattal indulnak. Aztán mindig kitalálják, hogyan lehet mégis. Amikor az első Brut Nature Magnumok készen álltak a bemutatásra, felmerült, hogy a többi tételtől eltérő módon prezentálják, de semmi olyan megoldást nem szerettek volna alkalmazni, amely már elterjedt a piacon. Akkor jött a merész ötlet, hogy vigyék rá a street artot a palackokra. Ezer palackra, egyesével, kézzel. „Azt nem lehet.” „Dehogynem.”  

A kihívást nem csupán a mennyiség jelentette, hanem az is, hogy élelmiszeripari termékről van szó, amelynek beltartalma nem sérülhet, tehát se fény, se hőhatás nem érheti. A henger formájú üvegfelület is nehezítette a feladatot, ahogy a palackok utóéletére is gondolni kellett, azaz a jégvödrökben töltött idő után sem folyhat le róluk a festék. A Kreinbacher állandó kreatív partnere, a Hooh Studio – azaz Rózsa Anna és Mayer Norbert – komoly kísérletezésbe kezdett, hogy a street art jellegzetes eszközein belül megtalálják azokat, amelyek alapanyagai minden kritériumnak megfelelnek. És megtalálták.  

Tizenöt napon keresztül, ketten, három körben dolgoztak a palackokon, amelyek festékszóróval kaptak kétszínű alapot, majd a brandre, a pezsgőre, valamint a street art szubkultúrára tettutalások matricák formájában, illetve filccel kerültek rájuk. Nem született két egyforma palack. És a közönségnél betalált: kevesebb mint egy hónap alatt elfogyott az összes.  

Ekkor jött Pollock. Pontosabban fél évvel később, amikor 2024 tavaszán bemutatkozott a sorozat másik ága, az első Brut Nature Rosé Magnummal. Az ezekkel a tételekkel kapcsolatos koncepció ugyanis az, hogy a street arttól különválasztva, minden alkalommal másik művészeti, illetve alkotói stílus ihleti a palackokat. Elsőként az absztrakt expresszionizmus és legnevesebb képviselője, Jackson Pollock – alig észrevehető mosollyal az arcon, szándékoltan választva azt az irányzatot, amelyre a történelem során talán a legtöbbször érkezett az a laikus reakció, hogy „ezt én is meg tudnám csinálni”. A Kreinbacher ezzel arra épített, amit az angolban úgy mondanak: „if you know, you know”, és az, hogy két évvel később is keresik még ezeket a palackokat,igazolni látszik, hogy a közönség tudta. Persze azt is meg kell hagyni, hogy a kék, rózsaszín és fehér festett-csorgatott mintázatú palackok mögégondolás nélkül is megállták a helyüket, hiszen egyszerűen jól néztek ki. „Valahol ez a művészet alapja – az első réteg –, hogy esztétikai értéket hordoz” – fogalmazott dr. Bor Judit, a Kreinbacher Birtok marketingmenedzsere. Mint a pezsgőnél az, hogy finom.  

Minden sikeres emberben valahol mélyen ott lakozik a rock&roll. Van, akiben az Elvis Presley-féle, de olyan is akad, akiben a punk rock. Ez utóbbi csoportot szólította meg a második Brut Nature Magnum-kiadás: az egykori lázadókat, akik ma talán fehér inget, bespoke öltönyt és olasz bőrcipőt viselnek, de még emlékeznek a szimatszatyrukra, az acélbetétes bakancsukra és a biztosítótűkkel teletűzdelt bőrdzsekijükre. 

A Punk Edition palackjaira a kézzel festett – egy Sex Pistols-plakát színeit idéző – alap után egy új technikai megoldás került: szitanyomással a szubkultúra jellegzetes szimbólumai. Ez valóságos bravúrnak számít, ugyanis szitázni alapvetően sík felületre lehet, így az összes hazai keretgyártó kizártnak tartotta, hogy palackon is működjön. „Azt nem lehet.” „Dehogynem.” És valóban lehetett. Az viszont, hogy miként, a Hooh Studio titka, ahogy az is, mi kerül pontosan az általuk kikevert speciális festékbe, mert annyit azért elárulnak, hogy a piacon elérhető, szitázáshoz való festékek egyike sem alkalmas erre a célra.  

Mit lehet még ezek után tenni? Hogyan fokozható a meglepetés? Ezekre a kérdésekre válaszolta azt Prisztavok Zoltán, a Kreinbacher Birtok kereskedelmi és marketingigazgatója, hogy „azzal bontunk formát, hogy nem bontunk formát”. Három bátor palack után valóban mindenki valami extrém megoldásra számított tőlük. Ezért volt mesteri húzás Dürerhez fordulni inspirációért, hogy a Somló flóráját és faunáját a reneszánsz kori fametszeteket, illetve rézkarcokat idéző módon jelenítsék meg – immár teljes mértékben szitával. A lenyűgözően finom, elegáns vonalakból álló képnek ezúttal már a Kreinbacher-felirat is a szerves része, így most először nincs hascímke a palackon. Nincs is rá szükség, mert mostanra a stílus – a sokféleség mellett is – pontosan felismerhetővé vált. Ráadásul nemcsak a magyar piacon, hanem világszinten egyedülálló az a fajta manuális palackfestés, amelyet a Kreinbacher alkalmaz. A második Brut Nature Rosé Magnumon látható jeleneten kellemesen el lehet időzni, ha minden részletét fel szeretnénk fedezni – a nyúlon túl például egy pókot, egy rókát vagy éppen a Kreinbacher allegorikus alakját, a nagykutyát. Mert ahogy Delacroix-nál egy elszánt nőalak vezette győzelemre a népet, úgy a Kreinbachernél egy kutyafejű emberi alak védelmezi. Pontosabban a pezsgőt. Vagyis ha úgy vesszük, mégiscsak a népet, hogy ne maradjon pezsgő nélkül.  

Mert hiszen bizonyított tény, hogy – egyéb előnyei mellett – a mértékkel fogyasztott pezsgő segíti a kreatív gondolkodást. Ez meglátszik az ötödik palackon is, amely a történelem első streetart alkotását eleveníti fel. Nem, nem az 1990-es évekből, hanem az őskorból: a barlangrajzokat. „Azt nem lehet.” „Dehogynem.”  

A vajsárga és zöld alap szivaccsal került a palackra – s ezzel ismét teljesen egyedivé tett minden egyes darabot –, majd szitával egy több részletből álló fiktív történet az ősember pezsgőbeszerzési rituáléjáról.

Júniustól pedig már a sorozat hatodik kiadását is kitölthetjük a poharunkba, az új Brut Nature Rosé Magnumugyanis a Gourmet Fesztiválon debütál. Amikor ezek a sorok íródnak, még teljes titok övezi, hogy mi kerül a palackjára – azzal együtt azonban, hogy ezek a sorok olvashatóvá válnak, lehull róla a lepel. Az op-art, vagyis az optikai művészet inspirálta képen középen áll a nagykutya, zászlóval a kezében, lóháton, körülötte a szemmel trükköző geometriai alakzat. Ha a Prehistoric Editionről azt állítottuk, hogy a legszellemesebb kiadás, akkor ez a legszimbolikusabb. Az op-art egyik legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy amit látunk, nem feltétlenül az objektív valóság – a szem és az agy könnyen becsapható. Most, amikor naponta több ezer vagy akár tízezer képet látunk, köztük számos AI által generáltat, az emberi kéz alkotta, az egyedi, a kreatív, a limitált és az őszinte nagyobb értéket képvisel, mint valaha. Ezek pedig egyszerre jellemzik a Kreinbacher pezsgőket és a művészeti palackjaikat.

Klasszikus felfogás szerint a művészet múzeumba való, a pezsgő pedig ünnepekre, ám miként a modern művészet az alkotásokat, a pezsgőházak is leemelték a pezsgőt a piedesztálról. A művészet ma már az utcán is jelen van, a pezsgő pedig hétköznapokon is pohárba kerül – mindezzel nem válnak kevésbé értékessé, ám közelebb kerülnek hozzánk. Ez pedig azért lényeges, mert az időnk véges, és rajtunk áll, hogy mivel töltjük meg. Ahogy Hippokratész fogalmazott: „Az élet rövid, a művészet végtelen.” Fogyasszuk egészséggel!