Hol kezdődik a hűtlenség: a hálószobában, vagy az Instagramon?

Talán velünk is megesett már, hogy bár kapcsolatban voltunk, kutyasétáltatás közben mégis beszédbe elegyedtünk egy másik gazdival, aki ráadásul még vonzó is volt számunkra. Esetleg egy partiban túl közel hajoltunk valakihez és többször megérintettük a karját, üzentünk a régi szerelmünknek, aki véletlenül felbukkant a Facebookon, vagy kicsit túl gyakran és túl lelkesen lájkoltuk egy ismerősünk Instagram-bejegyzéseit. Ezek mikromegcsalásnak számítanak, vagy csak kedves, barátkozós, szociálisan nyitott viselkedésnek?

Mielőtt megválaszolnánk az imént feltett kérdést, nézzük meg, hogy pontosan mit is értünk mikromegcsalás alatt. Vajon egy újabb közösségi médiában népszerűvé vált fogalomról lenne szó, vagy valós veszélyről, amely apránként, egy-egy kicsi és látszólag ártalmatlan lépéssel elrontja a kapcsolatainkat? Lengyel Fanny szexuálpszichológus szerint a mikromegcsalás azért is nehezen definiálható, mert „az egyénektől függ, mit gondolnak annak”.

Lengyel hangsúlyozza, hogy a körülmények sokat számítanak, és figyelembe kell venni őket egy eset megítélésekor. Ha például valaki egy komoly kapcsolatból jön ki, és az exe marad a legjobb barátja, de nem telt el idő a különválás óta, az furcsa lehet. Ha a párunk állandóan panaszkodik egy barátjának a kapcsolatunkról, azzal elárulja neki a szövetségünket, de ha egy számunkra vonzó embernek mesélünk a szexuális vágyainkról, azzal is átlépünk egy határt, mondja a pszichológus.

A szakember kifejti, hogy a mikromegcsalás alatt általában olyan apróságokra kell gondolni, mint a szemezés, egy lájk, amelyek nem tartoznak bele a hagyományos értelemben vett megcsalásba, és könnyű őket elmismásolni. A megcsaló félnek könnyű ilyenkor hasonló kifogásokkal takarózni, mint például hogy „én nem is akartam lájkolni, csak véletlenül rányomtam” vagy „nem is ismerem őt”. Tehát tulajdonképpen nem is csináltak semmit. Lengyel szerint a lájkolgatás mellett gyakori mikromegcsalásra utaló viselkedés lehet a telefonrejtegetés, a külön szobában telefonálás, ahogy az is, ha az egyik fél a munkatársának vagy egy barátjának negatív dolgokat mesél rólunk.

A mikrocsalásnak nincs pontos, mindenki által elfogadott meghatározása, de általában olyan viselkedésmintára használjuk, ami veszélyezteti a bizalmat, az intimitást és az érzelmi biztonságot egy kapcsolatban, még akkor is, ha a viselkedés nem fizikai jellegű. Melanie Schilling randitanácsadó, aki a kifejezést 2017-ben a HuffPost Australia magazinban megjelent cikkében népszerűvé tette, úgy írta le jelenséget, mint „egy sor aprónak tűnő viselkedés, amely arra utal, hogy valaki érzelmileg vagy fizikailag a párkapcsolatán kívülre fordítja a figyelmét.” Az ő példái is elsősorban a digitális térből származtak: ide sorolta mások követését a különböző platformokon, posztok lájkolását és kommentelését, a privát üzenetek küldését, illetve minden olyan online jelzést, amely arra utalhat, hogy az illető nyitott és érdeklődik valaki más iránt, és nem pedig kizárólag a párja felé fordul.

Ahogy Lengyel is fogalmaz, a lényeg az, hogy mindannyian eltérő érzelmi és fizikai határokkal rendelkezünk, így mindenki máshogy határozza meg, számára mi az, ami már a mikrocsalásnak számít. A legtöbb ember ösztönösen érzi, mi az, ami már átlépi a kapcsolatban kijelölt határt, de természetesen ehhez először tudatosítanunk kell ezeket, majd meg is kell osztanunk a másikkal, jó esetben még a kapcsolat elején − mindezzel felállítva az adott kapcsolat szabályait. Lehet például, hogy valakit nem zavar, ha a párja az exével beszélget, de az már igen, ha kiderül, hogy aktívan beszívecskézi egy kollégája képeit az Instagramon. Lengyel arra is kitér, hogy az internet különösen kedvez az introvertáltabb embereknek, akik itt könnyebben tudnak interakciókba lépni, visszajelzéseket kapni. Szintén nekik kedveznek az AI-társakkal kialakított kapcsolatok. A nyitottabb emberek a való életben flörtölnek inkább.

Általánosságban elmondható, hogy nem érdemes túlzottan a konkrét viselkedések listázásán rágódni, hanem sokkal fontosabb a saját érzéseinkre figyelni: hogyan hat ránk a partnerünk viselkedése, és fordítva, ő hogyan érezne, ha mi tennénk hasonlót, ahogy Abby Medcalf klinikai pszichológus a SELF magazinnak adott egyik interjújában hangsúlyozta.

Amikor Lengyelt arról kérdezzük, mi vesz rá valakit a mikromegcsalásra, elmondja, hogy a háttérben egyéni és a párkapcsolati okok egyaránt állhatnak. A mikromegcsalás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a „csaló" rossz ember lenne, általában inkább a figyelem, a megerősítés vagy az izgalom hiányára utal: „Ha például kevesebb pozitív visszajelzés ér minket a kapcsolatunkban, a mikromegcsalással megerősítést kaphatunk, hogy elég jók vagyunk. De párkapcsolati szinten állhat mögötte egy konfliktus, stressz, akár anyagi, munkahelyi, családi nehézségekből fakadóan, esetleg a vonzalom hiánya, libidócsökkenés.”

Az is előfordulhat, hogy nem feltétlenül tudjuk megállapítani egy kapcsolatban, hogy mi volt az első lépés: már a kezdetektől flörtölős volt az egyik fél, ami a másik felet aggasztja, vagy van egy szorongó kötődési típusú, aggódó fél, aki nem nyújt ezzel biztonságot a másik félnek, aki emiatt kezd el kikacsintgatni. A kapcsolat dinamikája is okozhatja a megcsalást, de van egy egyéni mutatónk is, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a félrelépésre. Ha a párkapcsolati okok mellett az egyéni okokat is megnézzük, muszáj szót ejtenünk az önértékelésről is, teszi hozzá a pszichológus.

Az elköteleződést a párkapcsolati opciók sokasága sem könnyíti meg Lengyel szerint, és felidézi azt a mondást, miszerint 5 perc tinderezés ugyanannyi párválasztási lehetőséget ad ma, mint amennyit pár évtizeddel ezelőtt, nagyapáink korában egy egész élet adott. „Így tényleg nehezebb elköteleződni, ha azt gondolom, hogy ahelyett hogy dolgoznék a nehézségeken, majd jön valaki, aki minden szempontból megfelel. Ami egy irreális elvárás, mert mindenki emberből van, és előbb-utóbb minden kapcsolaton dolgozni kell” – fűzi hozzá a szakember.

Felmerülhet a kérdés: tényleg számít-e, ha lájkolunk egy vonzó fotót, válaszolunk egy flörtölős üzenetre, vagy újra kapcsolatba lépünk egy exünkkel? Sok kapcsolatban ezek nem feltétlenül jelentenek gondot. Az viszont intő jel lehet, ha úgy érezzük, rejtegetnünk kell a tetteinket, vagy magyarázatokat kell gyártanunk, hogy igazoljuk magunkat.

Ahogy Lengyel fogalmaz, a mikromegcsalás veszélye abban rejlik, hogy normalizálunk vele bizonyos viselkedéseket, ami fokozatosan egyre nagyobb távolságot szülhet a pár tagjai között:

Érdemes azonban ilyenkor mérlegelni, hogy az apró, mikromegcsaló cselekedeteinkkel kihez léptünk közelebb, és kitől távolodtunk, mondja a pszichológus. „Persze nem biztos, hogy végzetes egy ilyen távolodás, hiszen mindig van hullámzás egy pár életében, és ha tényleg fontos a másik, akkor megpróbálunk változtatni”.

Vajon az is előfordulhat, hogy egy mikromegcsalás közelebb visz a párunkhoz, akár azzal, hogy növeli az önbizalmunkat, akár azzal, hogy a közben létrejövő önreflexióval rájövünk, hogy milyen sokat is jelent számunkra a kapcsolatunk, és elkezdjük jobban értékelni a másikat? Lengyel ehhez a közismert mondást hozza fel példának, miszerint „ha egy főnöknek új titkárnője lesz, akkor várhatóan felpezsdül az otthoni szexuális élete”. Azaz pontosabban fogalmazva:

Ha már a gondolat is kényelmetlen, hogy a partnerünk tudomást szerez egy bizonyos viselkedésünkről, az egyértelmű vészjelzés lehet, hogy mikromegcsalásba csúsztunk. A titkolózás ugyanis arra utal, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a cselekedeteinkkel fájdalmat okozhatunk, ennek ellenére mégis csináljuk – de ez nem a szeretet és a tisztelet jele.

Lengyel Fanny pszichológus azt tanácsolja, hogy ha már felismertük a mikromegcsalás jeleit, akkor vizsgáljuk meg, hogy vajon mi az, amit nyerünk a megcsalás által, hogy áll az önbecsülésünk, az önbizalmunk, illetve mi okozhatja a sérülését. „Illetve érdemes ilyenkor elgondolkodnunk a párkapcsolatunkon is, hogy mikor voltunk közelebb egymáshoz, és mi lehet az oka annak, hogy most távolodunk a másiktól. Ha felismerjük, hogy gondunk van az önbecsülésünkkel vagy a kapcsolatunkkal, nézzük meg, mi az, ami segítene. Ha például észrevesszük, hogy a telefonunkat görgetjük esténként egymás mellett ülve, mit változtathatunk, hogy minőségibb időt töltsünk együtt” – teszi hozzá a pszichológus.

A mikromegcsalás másik veszélye abban rejlik, hogy lassan „lemeríti” a kapcsolat érzelmi és fizikai erőforrásait. Az apró figyelemelterelések idővel gyengíthetik a bizalmat, és a partner azt érezheti, hogy háttérbe szorul. Ahogy korábban is írtuk, a legtöbb nagyobb hűtlenség – legyen szó testi vagy érzelmi árulásról – valójában ilyen kisebb, látszólag jelentéktelen pillanatokból indul.

„Már az is egy érdekes kérdés, hogy hogyan szerzünk tudomást a mikromegcsalásról” – nyomatékosítja Lengyel. „Senkinek nem ajánlom, hogy végigböngéssze a másik telefonját. De ha mondjuk az utcán nyíltan rámosolyog valakire, akkor jelezhetjük felé, hogy »Amikor ezt csinálod, az nekem megalázó«, vagy »Én ilyenkor kevésnek érzem magam, és félelmet érzek az elhagyás miatt«.

A pszichológus hangsúlyozza, hogy mindenképp fontos, hogy beszéljünk róla, mert ha nem tesszük, a szituáció könnyen el tud mérgesedni. „Ha tiszta vizet öntünk a pohárba, akkor megjelenik az egyezség lehetősége, és a másik jó esetben visszavesz az adott viselkedésből. Ha azonban csak szemet hunyunk felette, mert még nem történt semmi fizikális, azzal lehet, hogy pont előidézzük a súlyosabb történéseket” – erősíti meg Lengyel. Hozzáteszi, hogy ha valami nem fér bele, akkor próbáljunk meg elmondani, hogy az adott dologtól nem érezzük jól magunkat, de az azonnali vádaskodást kerüljük, mert ilyenkor a másik könnyen védekező álláspontra helyezkedhet.

A mikromegcsalás természetesen önmagában nem jelent feltétlenül szakítást: legyen szó arról, hogy a párunk viselkedése kelt bennünk gyanút, vagy éppen a saját tetteinkben bizonytalanodtunk el, rajtunk múlik, hogy megmentenénk-e a kapcsolatot, vagy inkább az elválást választjuk. Ha a folytatásra szavazunk, a nyitott, tiszteletteljes és a másik nézőpontját is meghallgató beszélgetés elengedhetetlen. Ilyenkor próbáljunk meg a kapcsolatban résztvevő felek érzéseire és a kapcsolat egészségére koncentrálni ahelyett, hogy azon vitatkozunk, hogy mi számít mikrocsalásnak, és mi nem, mivel ezzel csak elterelődik a figyelem a valódi kérdésről: a határok hiányáról vagy a bizalom sérüléséről. Lehet, hogy csak egy ártatlan szokás áll a háttérben, lehet, hogy kapunk egy bocsánatkérést, egy nagyobb „átláthatóságra" tett ígéretet vagy akár egy mélyebb beszélgetést is elindíthatunk a közösségi média és saját magunk határairól.

A mikrocsalás sokféle helyzetet jelenthet – az akaratlan határátlépéstől a tudatos kiskapukeresésig. Ami igazán számít, az a nyílt beszélgetés, ami lehetőséget ad a kapcsolat elmélyítésére, vagy arra, hogy időben felismerjük, ha nem egy irányba haladunk.