Michael Jackson gyerekkora sokkal sötétebb volt, mint ahogy sokáig hittük
Michael Jacksonnal kapcsolatban mindig a „pop királyának” sikereire és a reflektorfény csillogásra gondolunk, a színfalak mögött azonban egy rendkívül fájdalmas gyerekkor kísérte végig a zenész életét. A The Jackson 5 sikertörténete kívülről amerikai álomnak tűnhet, a család dinamikáját azonban a szigor, a félelem, az elszigeteltség és az erőszakos fegyelmezés határozta meg. Sokak szerint Jackson későbbi viselkedésének több eleme és a gyerekkor iránti megszállottsága is ezekhez a traumatikus tapasztalatokhoz köthető.
Április 23-án debütált a mozikban Michael Jackson életrajzi filmje, a Michael, amely a The Jackson 5 megalakulásától egészen a Thriller és a Bad albumokig követi végig a zenész munkásságát. A produkció részben kitér a testvérek apjának, Joseph-nek kegyetlenkedéseire, ám a teljes történet még a filmvásznon látottaknál is sötétebb.
Az együttesben, amit 1964-ben alapítottak, kezdetben csak három testvér, Jackie, Tito és Jermaine vett részt, később pedig Marlon és a legfiatalabb testvér, Michael is csatlakozott. A formációt energiája, pontossága és a fiúk korát meghazudtoló zenei ereje emelte ki a fiúbandák sorából. Első kislemezüket, a Big Boyt még a Steeltown Records adta ki, majd miután felléptek kisebb klubokban, bárokban és versenyeken, a Motown Recordshoz kerültek. Ezt követően sikert sikerre halmoztak: az 1969-es Diana Ross Presents The Jackson 5 című album neve azt sugallta, hogy Diana Ross fedezte fel a fiúkat, ami kifejezetten jót tett hírnevüknek. A következő évben az I Want You Back című daluk is azonnal a listák élére került.
A The Jackson 5 lett a Motown első olyan együttese, amely négy egymást követő kislemezzel is vezetni tudta az amerikai slágerlistákat. Később a testvérek egy része az Epic Recordshoz szerződött, a csapat pedig The Jacksons néven építette tovább karrierjét. Michael közben szólóelőadóként fokozatosan előtérbe került, majd az 1979-es Off the Wall megjelenésével végleg maga mögött hagyta a gyereksztár imázsát.
A siker mögött nagyrészt a Joe néven becézett apja állt, aki menedzserként irányította a fiúkat. Joe saját gyerekkorát is erőszak és nélkülözés formálta: maga is zenész szeretett volna lenni, de miután saját zenekarával nem jutott el a lemezszerződésig, álmait a gyerekeken keresztül próbálta megélni. A visszaemlékezések szerint rendkívül keményen bánt fiaival: Michael többször beszélt arról, hogy a próbákon fizikailag és érzelmileg is bántalmazta őket, miközben övvel a kezében, árgus szemekkel figyelte a hibákat, és már egy elrontott lépés vagy hamis hang miatt is büntette őket. A fiúk iskola után több órát próbáltak, miközben a hétköznapi gyerekek élete csak álom maradt számukra.
Michaelben mindez különösen mély nyomot hagyott. Apja gyakran gúnyolta a külsejét, például az orrát, ami későbbi, külsejével kapcsolatos szorongásaival és számos arcátalakító műtétével is összefüggésbe hozható. Bár felnőttként azt állította, hogy apja szigorának szerepe lehetett sikereiben, gyerekkori félelmei nem múltak el. Egy interjúban arról beszélt, hogy már a férfi gondolatától is rosszul lett.
A fiúk anyja, Katherine Jackson más, de szintén erős hatást gyakorolt a gyerekekre. Vallásos világképe és az apokalipszistől való félelme is jelen volt a családi légkörben, miközben tisztaságmániája miatt alkohollal tisztogatta a gyerekeket, vazelint kent az arcukra, és olyan szokatlan módszerekben hitt, mint a zsebben hordott forró krumpli, amely szerinte védelmet nyújtott a betegségekkel szemben. La Toya Jackson, Michael egyik testvére később kijelentette, hogy anyjuk érzelmileg bántalmazta őket, és bizonyos családon belüli visszaélések fölött is szemet hunyt.
Michael felnőtt életének sok különös eleme értelmet nyer a történtek fényében. A Neverland Ranch nevű otthonának részletei egy elveszett gyerekkor pótlásának kísérleteként is értelmezhetők. A vidámpark, a játékok, a fantáziavilág és a korlátlan vásárlás mind arra utal, hogy a pop királya felnőttként sem mondott le a gyerekkori élvezetekről. A későbbi években megpróbált valamilyen módon megbékélni apja emlékével, állítólag egy Joseph Jackson Day nevű ünnepséget is tartott a birtokán, és halála előtt meg is bocsátott neki. Úgy látta, Joe-t saját kemény gyerekkora, a nagy gazdasági világválság és a rasszista megnyilvánulások is formálták.
A Jackson család története egyébként nem teljesen egyedi a popzene történetében. Több nagy sztár esetében megjelent a túlzó, kontrolláló szülő figurája, aki a gyerek tehetségében saját beteljesületlen ambícióit látta. A The Beach Boys tagjainak apját, Murry Wilsont is gyakran írták le bántalmazó szülőként, Britney Spears apja, Jamie Spears pedig évtizedekkel később vált a kontrolláló sztárszülő egyik legismertebb példájává.
Olvasd el ezt is!