Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a magassarkú cipők eredetileg kizárólag férfiaknak készültek? Egy olyan korban, amikor a tűsarkút és a platformot gyakran a női stílussal és a női szexualitással hozzák összefüggésbe, ez a tény meglepő lehet. Holott a magassarkú cipők évtizedeken át a világ különböző részein a férfi katonák, arisztokraták, sőt királyi felségek lábain is megtalálták a helyüket, méghozzá nagyon konkrét okokból.
A magassarkú cipők eredete a 10. századi Perzsiába vezethető vissza, a katonák pedig azért viselték őket, hogy segítsék lábuk rögzítését a kengyelben. A perzsa katonák voltak az elsők, akik felfedezték, hogy a magasabb sarokkal rendelkező lábbelikkel könnyebb a kengyelben maradni, és ez megadta nekik a stabilitást, amire szükségük volt az íjak és nyilak kilövéséhez.
A bevándorlók pedig behozták ezt a cipőtrendet Európába (perzsa-mánia), ahol a férfi magassarkú cipők sokféle kulturális jelentésen mentek keresztül:
a magas társadalmi rangot, a katonai bátorságot, a kifinomult divatos ízlést és a „menőség" csúcsát szimbolizálták.
1673-ban XIV. Lajos király vörös sarkú és piros talpú cipőket vezetett be a francia udvarban. Ezen cipők viselését azonban a nemesi körre korlátozta. A vörös sarok szimbolikus volt: azt mutatta, hogy viselője elég gazdag ahhoz, hogy ne piszkolja be a cipőjét, és hogy elég erős ahhoz, hogy ellenségeit lábbal tiporja el.
A Napkirály gyakorlatát később egész Európában átvették a királyi családok, és rendkívül divatossá vált. A színkódolást – amely a felsőbbrendűséget és a kiváltságokat jelölte – gyorsan lemásolták az aspiránsok is.
A 18. század folyamán a cipők egyre inkább nemek szerint változtak:
a női cipők keskenyebbek, díszesebbek és magasabbak, míg a férfi cipők szélesebbek és masszívabbak lettek.
Erre válaszul a férfiak 1730 körül kezdték abbahagyni a magassarkú cipők viselését, ezzel „tiltakozva" nőiesedésük ellen.
Az 1789-es francia forradalom pedig végleg véget vetett a magassarkú cipők arisztokratikus használatának. Egyes életstílusok azonban továbbra is elfogadták a férfi magassarkú viselését, mind a mai napig. Erre a legjobb példa a cowboy-ság.
A 20. század egyik legbefolyásosabb előadója, David Bowie például imádta feszegetni a „nemek szerinti divat" határait egész karrierje során. Közismert volt arról, hogy mindenféle magassarkút viselt, a tűsarkaktól a platformos cipőkig. Mint ezen a képen:
