Miért lettél lakberendező?
Valójában ez egy nagyon korai történet. A szüleimnek Bonyhádon volt egy lakberendezési üzletük, és én gyerekként rengeteg időt töltöttem ott iskola után. Segítettem, rendezgettem a tárgyakat, figyeltem az emberek reakcióit – ez nagyon mélyen megmaradt bennem.
Gyerekkorom óta érzékeny voltam a terek hangulatára – hogy egy szoba milyen érzést kelt, hogyan működik együtt a fény, az anyag és az arány. Eleinte ösztönös volt, később tudatos döntéssé vált, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A lakberendezés számomra nemcsak vizuális kérdés, hanem életminőség
Később, amikor Budapestre kerültem, felújítottam egy házat, és ott még közelebb kerültem ehhez a világhoz. Az igazi fordulatot viszont Amerika hozta: a Santa Monica College intézményében kezdtem interior architectural designt tanulni. Ott végeztem el a szakmai tárgyakat, majd elkezdtem dolgozni a szakmában Los Angelesben és Malibu-ban.
A hazatérés után is folytattad a tanulást – miért volt erre szükség?
Igen, és ez egy nagyon fontos pont volt. Amikor hazaköltöztem, elmentem az első komoly megbeszélésemre egy kivitelezővel és a megrendelővel egy polgári lakásban, az V. kerületben, a Falk Miksa utcában. Ott álltunk az ablakok előtt, és elkezdtek beszélgetni arról, hogy mi legyen a „kapcsolt gerébtokos ablakokkal”. És én egyszerűen nem értettem, hogy miről beszélnek.
Akkor döbbentem rá, hogy bár Amerikában már dolgoztam a szakmában, a magyar műszaki nyelv és építészeti gyakorlat teljesen más. Ezért 2018-ban elvégeztem itthon is a Junior Art Lakberendező Képző Iskola 2 éves képzését, ahol megszereztem a hazai szakmai alapokat és terminológiát.
Ez egy tudatos döntés volt: fontosnak tartottam, hogy ne csak kreatív, hanem műszakilag is magabiztos legyek a magyar piacon.
Mi motivál a munkádban?
Az, hogy minden tér és minden ember más. Engem nem a trendek önmagukban érdekelnek, hanem az, hogy egy tér hogyan válik személyessé. Mindig az ügyfélből indulok ki – kérem például, hogy készítsen egy Pinterest-albumot, hogy lássam az ízlésvilágát.
Az utazás is hatalmas inspiráció: hotelek, éttermek, wellnesshelyek, városok, természet – ezek mind beépülnek a gondolkodásomba.
Mi volt eddig a legnagyobb szakmai kihívásod?
Az Oak bár az Epicurean Étterem világában. Egy alagsori, ipari jellegű térből kellett karakteres, elegáns helyet létrehozni – alacsony belmagassággal, természetes fény nélkül, látható gépészettel.
Itt nem elrejteni kellett a problémákat, hanem koncepcióvá formálni őket. A cél az volt, hogy a vendég ne egy pincében érezze magát, hanem egy különleges, rétegzett atmoszférájú térben.
Ez a projekt hozta meg a LOSZ 2025-ös díjat is. Mivel emelkedett ki a mezőnyből?
A visszajelzések szerint azzal, hogy nem egy sablonos, „mindenhol látott” design született. A projekt címe is beszédes volt: „Ívek és rétegek – luxus atmoszféra egy ipari pincetérben.”
Egy vendéglátóhely esetében nagyon fontos, hogy emlékezetes legyen. Az Epicurean esetében a bor, az anyaghasználat és a tér dramaturgiája egy egységes történetté állt össze. Ez az egyediség volt a kulcs.
Az Oak bár tervezéséért elnyerted a Lakberendezők Országos Szövetsége 2025 Év Lakberendezője díját projekt kategóriában. Mivel indokolták a döntést?
A zsűri elsősorban a koncepció következetességét és a tér atmoszféráját emelte ki. Fontos volt számukra, hogy az enteriőr nemcsak látványos, hanem karakteres és jól működő vendégtér is. Az Oak bár esetében egy olyan világot szerettünk volna létrehozni, amely egyszerre elegáns és befogadó.
Az Oak bár mellett az Epicurean Étterem is gyakran szóba kerül a munkáid kapcsán. Miben volt más ez a projekt?
Az Epicurean Étterem (epicurean.hu) esetében az élménygasztronómia volt a kiindulópont. Itt még hangsúlyosabb szerepet kapott a tér dramaturgiája: hogyan érkezik meg a vendég, hogyan változik a hangulat az este során. Ezek finom, de nagyon tudatos döntések. Kihívást jelentett, hogy egy alagsori helyiségben kellett kialakítani a teret úgy.
Mi inspirál jobban: egy lakás vagy egy étterem, szálloda, wellness tér megtervezése?
Mindkettő más miatt izgalmas. Egy lakásnál nagyon személyes történetekkel dolgozom – az ott élők életét formáljuk. Egy étteremnél vagy hotelnél inkább élményt tervezek: egy világot, amibe belép a vendég. Talán az utóbbi dinamikusabb, de a lakások intimebbek. Mandala day spa átalakításánál éreztem azt a fajta izgalmat, amit a feladat komplexitása magában foglalt.
Van személyes kedvenc stílusod?
Nem egy konkrét stílushoz kötődőm. Inkább abban hiszek, hogy minden stíluson belül lehet jót és rosszat csinálni. Inkább az időtálló, letisztult alapokat szeretem, amelyeket egyedi részletekkel lehet karakteressé tenni. Ha az arányok, az anyaghasználat és az összhang rendben van, akkor a tér működni fog.
Mi volt eddig a legnagyobb szakmai kihívásod?
Talán azok a projektek, ahol több funkciót kellett összehangolni egy erős koncepció mentén. Ilyenkor nemcsak az esztétika számít, hanem a működés, a vendégélmény és az üzleti szempontok is. Ezek a munkák komplexek, de pont ezért inspirálóak.
Melyek most az uralkodó trendek a lakberendezésben?
Egyértelműen erősödik a természetes anyagok használata, a fenntarthatóság és a funkcionalitás. Emellett visszatérnek a melegebb tónusok, textúrák, és egyre fontosabb a személyesség – hogy ne katalógusból berendezett terek szülessenek. A trendek jönnek-mennek, de az autentikus, jól működő terek időtállók. Amit Milánóbnan nemrég láttam: taktilis, textúrált anyagok, a bútor és a művészet összefonódása, karakteres formák és színek,
A legnagyobb veszély szerintem az, amikor valami csak azért kerül be egy térbe, mert trendi. A jó enteriőr nem attól jó, hogy divatos, hanem attól, hogy időtálló és hiteles.
Szöveg: Szépfy–Gőgh Csilla
Olvasd el ezt is!