A Nikita, a Léon, a profi és Az ötödik elem után Luc Besson ismét bebizonyította, hogy még ma is képes emlékezetes női karaktereket alkotni. A kérdés már csak az, hogy a karizmatikus June-hoz fel tudott-e nőni John és a kettejük közt kibontakozó fura románc. Ilyennek láttuk mi a June&Johnt. Kritika.
Életet megváltoztató szerelem, munkahelyi kiégés, kiüresedett hétköznapok, be nem teljesült álmok – nem kisebb témákat vesz elő Luc Besson, a '80-as, '90-es évek európai filmezés egyik megkerülhetetlen alakjának legfrissebb filmje. A történet legelején John (Luke Stanton) mindennapjaiba kapunk betekintést, ahogy egy bank számviteli osztályán robotol, kollégái és felettesei semmibe nézik, minden egyes napját csak a megfelelési kényszer és a stressz teszi ki, nyugtatókat zabál és szabadidejében csak anyukájával kommunikál. Ami pedig életének monotonitásán kívül még inkább elszomorítóbb, hogy már el is fogadta magában ezt a pokolian szürke körforgást.
Egyik nap aztán elszállíttatják autóját, ami főnöke Rolls Royce-a miatt parkolt tilosban, majd nemcsak a napja feletti kontrollt, de az iratait is elveszti, így kénytelen metróra szállni. Itt jön el a mindent megváltoztató pillanat, amikor megpillantja a rózsaszín parókás lányt, aki egyből megváltoztatja az életét:
June (Matilda Price) fel is írja keresztnevét az ablaküvegre, ezzel megállíthatatlanul beindítva a fiú fantáziáját.
Ezt is olvasd el! Öt 2025-ben érkező magyar film, amit már nagyon várunk
Fotó: Intercom
Ott lebegsz a felhők felett naplementekor. Alattad pedig egyedül a nagy kékség.
Ez a filmben is elhangzó mondat szépen összefoglalja azt az érzést, amely innentől fogva hatalmába keríti az eddig napjait céltalan tengető irodistát. John ezután egész éjjel a lányt kutatja az interneten, rátalál, majd egy rövid csetelés után másnap meg is történik az első találkozás.
Innentől veszi kezdetét a film végéig kitartó őrület.
A Bonnie és Clyde vagy a Tiszta Románc párhuzamok mindenképp megállják a helyüket, de sok nézőnek az Összeomlás vagy a Harcosok klubja filmklasszikusok egyes jelenetei is eszébe juthatnak majd.
Bár láthatóan ez az üldözős, road movie-ba oltott romantikus mese számos ismert mozgóképből merített ihletet, mindez önmagában még megbocsájtható bűn; főleg, hogy a már ismerős jelenetekből mégiscsak kirajzolódik egy emlékezetes női főhős, aki – ha más nem is – velünk marad még jóval a moziból hazatérve is.
June már a legelső jelenetében magára vonzza a tekinteteket. Itt értjük meg igazán, hogy Besson nem csak évtizedekkel ezelőtt értett nagyon a – szigorúan vállig érő hajú – női karakterek érzéki megrajzolásához. (Lásd az 1994-es Léon, a profiból Natalie Portman vagy a ’97-es Az ötödik elemből Mila Jovovich karakterét).
A szabályokat nem ismerő, mindig életigenlő lány igazi végzet asszonyaként tündököl a vásznon, aki bármit képes megtenni a hirtelen jött szerelméért és a szabadságért.
Fotó: Intercom
Az első komolyabb filmes szerepét játszó Matilda Price tehát egyértelműen dicséretet érdemel, uralkodik a vásznon – ez a jelenlét a film egyik, ha nem a legfontosabb jelenetének számító bankrablós képsorokban is visszaköszön. June a kezdetektől fogva egy álomból előlépett, angyali figura, aki egyértelműen az alkotás legnagyobb pozitívuma.
Na de mi a helyzet a film többi elemével? Nos, a fentiek már nem mondhatóak el a férfi főszereplőről, akit már láthatóan a megváltást jelentő múzsa sem tud kizökkenteni a kiégés és a közöny állapotából. Semmiféle karakterfejlődés; a szükséges átalakulásnak kisebb jelét sem látni. A még pályája elején járó Luke Stanton és az általa megformált John ugyanakkora átéléssel veti bele magát a veszélyes kalandokba a hőn áhított nővel, mint a film elején az irodai karosszékébe.
Ezzel a naív és hitetlenkedő attitűddel pedig igen nehéz azonosulni, ha egy be nem teljesült vágyálom, az egyetlen menekülőút a középszerűségből a tét.
A rendező a férfi főhős mellett a bedobott témákkal sem bánik a legjobban. A Különváláscímű szériát is idéző, nyomasztó munkahelyi jelenetekben nem kapunk mély drámai tartalmat, de az ismétlődő munkanapokat vagy az ebből való szabadulást és a hangsúlyozott elveket (természet szeretete, szerelem megélése) is inkább videoklipszerűen ábrázolja a film, mintsem tartalmas párbeszédek vagy izgalmas akciók által.
A nagyjából 90 perces játékidő alatt rohanunk, menekülünk egyik helyről a másikra. A túlszaturált – néhol a Barbie című filmet is idéző – vizualitás viszont sokaknak műanyagnak hathat, a sztori meseszerűségét azonban szépen alátámasztja.
Ez is érdekelhet! 6 film, ami biztosan felrobbantja majd a mozipénztárakat 2025-ben
Fotó: Intercom
Bár emellett még több ezer film üzeni nézőjének, hogy „Az élet szép”, annyi biztos, hogy ez az alapgondolat örökérvényű, így June megnyilvánulásai – ha csupán egy pillanatra is, de – megérinthetnek és elgondolkodhatnak. Mégis folyamatosan az motoszkál legbelül, hogy mindezt már láttuk valahol. Mégpedig sokkal jobban kibontva. És ahogy a záró képsorok jelentésével, úgy a film elején felhozott összes probléma megoldásával is egyedül hagy minket a mozi.
A stáblista alatt pedig már csak azon gondolkodhatunk el joggal, hogy
elég-e egy szimpatikus és karizmatikus karakter ahhoz, hogy maga a film(élmény) megmeneküljön a középszerűségtől?
A választ döntse el mindenki magában.
June & John, francia romantikus thriller, 93 perc, 10/6
Április 17-étől a magyar mozikban.
