Tile Kolup
Tile Kolup egy klasszikus szélhámos volt: azt állította, hogy ő II. Frigyes német-római császár. Mindezt több mint 30 évvel az igazi császár 1250-es halála után. Akkoriban több olyan pletyka is keringett, miszerint II. Frigyes él és virul, amit Kolup ki is használt, és elkezdte magát császárnak nevezni. Először 1284-ben Kölnben jelentette ki titulusát, de akkor még kinevették, csatornába dobták és a városból is kiűzték.
Végül elnyerte a németországi Neuss lakosságának támogatását, és hamis dokumentumokat használva Kolup elkezdett császári üléseket tartani. A színjáték azonban nem tartott sokáig: 1285-ben I. Rudolf német király elfogta a szélhámost, és leleplezte hazugságait.
Kolup eretnekség miatt végül a máglyán kötött ki a színjátékért.
Ez is érdekelhet: 4 királyi bűntény, amelyről sosem derült ki az igazság
Lambert Simnel
Lambert Simnel 1487-ben az angol trónt próbálta megszerezni magának. Állítása szerint ő volt Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja, így VII. Henrik közvetlen vetélytársa lett.
Lambert egy Richard Simon nevű pap felügyelete alatt nőtt fel, aki észrevette, hogy a fiú kísértetiesen hasonlít a néhai IV. Eduárd angol királyra. Nem is kellett több, Lambert idővel elkezdte azt állítani, hogy ő Eduárd unokaöccse, Warwick grófja, aki akkoriban éppen a Towerben raboskodott.
Lambert azt állította, hogy megszökött a fogságból, és trónkövetelővé lépett elő. 1487-ben Lambert gyorsan elnyerte az emberek támogatását Angliában és Írországban egyaránt, majd ugyanebben az évben Dublinban VI. Eduárd királlyá koronázták.
Képzelhetjük, mit szól VII. Henrik, amikor erről tudomást szerzett. Elrendelte, hogy a valódi grófot vonultassák fel Londonban, hogy bebizonyítsák, hogy egy szélhámosról van szó. A terv azonban nem vált be: Henrik végül háborút indított Lambert ír támogatóinak egy csoportja ellen. A király megnyerte a háborút, és végül megkegyelmezett Lambertnek, sőt, ironikus módon még a kastélyban is alkalmazta, ahol valószínűleg élete hátralévő részét töltötte.
Perkin Warbeck
Perkin Warbeck egy másik angol trónkövetelő volt az 1400-as években. Lamberthez hasonlóan Warbeck is azt állította, hogy IV. Eduárd angol király rokona: a londoni Towerben eltűnt Richárd yorki hercegének adta ki magát –az „eredeti" Richárd IV. Eduárd fia volt, akit nagybátyja, III. Richárd még gyermekként záratott be, és valószínűleg ott is halt meg.
Warbeck egyre több támogatást szerzett mind Angliában, mind Skóciában. VII. Henrik persze ezt sem tűrhette, és feljelentette Warbecket, végül letartóztatta és a sors iróniája, hogy szintén a londoni Towerbe záratta. Érdekesség, hogy Henrik kezdetben megengedte a szélhámosnak, hogy a királyi udvarban éljen, miután beismertette vele, hogy csaló.
Nyolc hónappal később azonban Warbeck megpróbált elszökni, amit Henrik megelégelt, és felakasztatta. Érdekesség, hogy ebben a szökési kísérletben a fentebb említett (igazi) Edward Plantagenet is részt vett, akit szintén kivégeztek.
Olvasd el ezt is! Zavar a korona alatt – 4 király, akik mentális betegségekkel küzdöttek
Helga de la Brache
Wikimedia
A svéd Helga de la Brache azután bukkant fel, hogy IV. Gusztáv száműzött király 1812-ben elvált feleségétől. Mivel a király kegyvesztetté vált, Helga de la Brache-nak tökéletes trükkje volt arra, hogy átverje Svédország parasztjait.
1850-ben Brache azt kezdte mondani magáról, hogy ő a király örököse, aki száműzetése alatt egy kolostorban újra összeházasodott elvált feleségével. Állítása szerint Lausanne-ban született, és nagynénje, Sophia Albertine svéd hercegnő nevelte fel titokban. Ezután egy elmegyógyintézetbe került, hogy személyazonosságát titokban tartsa, majd miután onnan megszökött, kérvényezte a királytól, hogy éves járadékot kapjon.
Nyugdíját 1876-ig megadták, de a személyazonosságával kapcsolatos gyanú miatt bírósági eljárás indult ellene. A per során kiderült, hogy Helga egyáltalán nem is Helga. Ehelyett Aurora Florentina Magnusson, egy szegény özvegyember lánya volt. Helgát megfosztották nyugdíjától és pénzbírsággal sújtották, de sikerült megmenekülnie a súlyosabb következmények elől.
Anna Ekelöf
Anna Ekelöf egy másik svéd szélhámos volt, bár az ő története egy kicsit eltér a megszokottól. Ekelöf ahelyett, hogy hercegnőnek adta volna ki magát, inkább férfiként próbált szerencsét. 1765-ben történt az első csalása, amikor férfiruhába öltözve Carl Ekeblad gróf szerepébe bújt.
Ekelöf egy ideig megúszta , és sokáig kicsapongó és alkoholmámoros életet élt, amíg el nem kapták. Miután lebukott Ekelöf úgy döntött, hogy máshogy próbálkozik: ezúttal is férfiruhába öltözött, de már a svéd trónörökösnek adta ki magát. Állítása szerint száműzetésbe vonult, miután felkelést szőtt a svéd trón ellen. 1765-ig sikerült megúsznia ezt is, végül elkapták a norvég határon, ahol szintén trónörökösként hivatkozott magára.
Az őrizetből aztán megszökött, mielőtt a valódi személyazonosságára fény derülhetett volna, és élete hátralévő részében már nem próbálkozott hasonlóval.
Bardiya
Bardiya a kevésbé ismert imposztorok közé tartozik, de az egyik legrégebbi királyimitátor. A történészek nem tudják pontosan, mikor született, de az ismert, hogy Perzsiában II. (Nagy) Kurus fiának vallotta magát. Emiatt pedig igényt tartott Perzsia trónjára.
Ráadásul Bardiya el is foglalta a trónt, és nem kevesebb, mint nyolc hónapig uralkodott, mielőtt elkezdték megkérdőjelezni: Dareiosz, Kurus másik fia azt terjesztette, hogy Bardija valójában egy Gaumata nevű perzsa mágus volt, és egyáltalán nem állt rokonságban Kurusszal, és az igazi Bardiyát már meggyilkolta a bátyja, Kambúdzsija perzsa király. Ezzel a történettel a kezében Dareiosz több más nemessel meggyilkolta Bardiyát, majd Dareiosz elfoglalta a trónt.
A történészek ma sem biztosak abban, mi volt az igazság, az is lehet, hogy Dareiosz csak ürügyet akart arra, hogy király legyen..
