​„A háromszorosát kellene kitermelnünk az eddigi keresetünknek”

Épphogy csak elkezdődött a színházi évad, az eddigi KATA-nak augusztus 31-ével vége, dönteniük kellett az egyéni vállalkozó színészeknek, táncosoknak, zenészeknek, hogyan folytatják tovább. Nem csak őket, de több, a kreatív iparban tevékeny alkotót is megkérdeztünk, mihez kezdenek most vállalkozásukkal, álmaikkal.

​„Az a lényeg, hogy ők értik, és talán nem halok éhen”

Kőszegi Mária szabadúszó színésznő, évek óta főállású egyéni vállalkozó. Most egy színészügynökség vette alkalmazásba fix százalékért, a többletbevétele után ekhosan adózik. A kétségbeesésen már túl van, de a valódi tesztelés még csak ezután következik:

Én átlagember vagyok. Azt még megértettem, hogyan tudom vinni az egyéni vállalkozásom, de erre a mostani helyzetre minden könyvelő mást mond, én meg hülyének érzem magam. Valójában a mai napig nem értem, hogy mit jelent az EKHO, de ez tűnt a legtisztább és a legélhetőbb megoldásnak.

Az EKHO vagyis az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás egy kedvezményes adózási forma, amelyet csak meghatározott szakmákban tevékenykedők választhatnak – leginkább a művészet, a média és a sport területéről –, ha van olyan bevételük is, ami után az általános szabályok szerint fizetik meg a közterheket. Az előadóművészeti, és egyéb kreatív szakmák nagy része ekhozhat.

Számos kreatív egyszerre több tevékenységre is használta főállású kisvállalkozását, így Boros Anna is, aki bevételei jelentős részét különböző szervezeteknek és intézményeknek történő pályázatírásból és projektmenedzsmentből szedi össze, de ezen felül művésztelepeket szervez, workshopokat tart, webdesignal foglalkozik és időnként fordít is.

Épp most kezdtem magam először kiegyensúlyozottnak érezni a munka terén.

Van, aki külföldben gondolkodik. Makra Viktória színész, bábszínésznek már a közelmúlt eseményei előtt is volt portugál egyéni vállalkozása, de nem gondolta, hogy ilyen hamar aktuális lesz, és izzítania kell. Mostantól a magyar munkáit is az ottani vállalkozásával számlázza.

Nyugodt volt az elmúlt évekbenPlank Antal szobrászművész, aki egyből kisvállalkozási formában kezdett dolgozni az egyetem után. Minden munkáját − saját alkotásait, díjakat, díszletes felkéréseket − szerződéssel és számlával tudta intézni: számos állami cégnek állított már ki tiszteletdíjról számlát, de önkormányzatoknak – például a miniszobor projekttel − és közintézménynek is.

​„Fogtam és megszüntettem”

Azoknak, akik friss vállalkozókat megsegítő támogatással lettek kisvállalkozók, nincs választásuk, meg kell tartaniuk a vállalkozói státuszt. Ilyen Hajdú Fanny színész-drámatanár is, aki privilegizált helyzetben érzi magát, hogy az elmúlt két évben jól kijött a szabadúszásból, de a változtatásokkal másra kényszerül:

Egy 36 órás fix munkaviszonyt kell összepakolnom most, hogy másodállású egyéni vállalkozó lehessek az eddigi tevékenységeimmel. Egy kávézóban kezdtem felszolgálni, és egy vintage ruhaboltba jelentkeztem eladónak.

Nem egyedüli eset a Fannyé, Ócsai Anett, a VAN Design Clothing alapítója az egyéb „pénzkereseti” munkák − alkalmazott grafikai megbízások és könyvesbolti félállás − mellett építgeti saját vállalkozását:

Megkértem a könyvesbolti főnököm, hogy 8 órában foglalkoztasson, így éri meg az átalányadózás nekem. A saját brandem nem szeretném feladni, abba mindenképp fektetek plusz energiát. Felmondtam az albérletem, viszont a pólózáshoz kibéreltem egy műteremet.

Antal megszüntette a vállalkozását, mert kevésnek érezte a 1,5-2 hónapot az új adózási formára való átálláshoz. Mara is kétségbeesett az új számoktól:

Leültünk egy könyvelő ismerősömmel, és kijött, hogy körülbelül 600 ezer forintot kellene keresnem ahhoz, hogy jól kijöjjek az átalányadózási formával.

​Mindenki minikönyvelővé próbált válni az elmúlt 1,5 hónapban

Bár abban mindenki egyetértett, hogy az elmúlt 1,5 hónap kommunikációja kaotikus volt − leginkább az interneten terjedtek el tévinformációk −, Anna szerint saját köreiben mindenki próbált segíteni a másiknak tanácsokkal, könyvelőktől kezdve szoftverfejlesztőkön át a grafikusokig.

Sok idejébe telt ugyan Terjéki Levente szabadúszó, külföldi cégeknek dolgozó webdesignernek és grafikusnak, amíg a törvényeket és a sok adózással kapcsolatos oldalt átböngészve kiszámolva a ráeső adóterheket, de végül a kft. alapítás mellett döntött.

​Lehet, hogy a kultúra is luxustermék lesz

Oláh Krisztián zongoraművész szerint kérdéses, hogy az emberek mennyi pénzt tudnak majd áldozni a kultúrára infláció és rezsiár emelkedések idején: kevesebbet járnak koncertre, kevesebb a lemezvásárlás. Ő a Liszten, és a Bartók konziban is tanít a koncertjei, zeneszerzői munkái mellett. Azt már Antal mondja − aki félállásban műhelyvezető a Képzőn −, hogy az oktatási intézmények a szigorú szabályozások miatt nem tudnak „csak úgy" felvenni teljes állásba .

Nem életszerű, hogy a filmipari dolgozók be legyenek jelentve

− mondja Fuchs Máté dokumentumfilm-rendező, operatőr. Mivel sok esetben projektalapon, időszakos megbízásokkal dolgoznak, a bejelentés nem elvárható a cégektől, és nem is minden filmben végzett tevékenységgel lehet az ekhos adózási formát választani. Máté alapítványoknak, alternatív színházi társulatoknak is dolgozott, ahol nem tud árat emelni, mivel nekik sem emelkedik a támogatási keretük.

​Legyen sok előadásunk

Havi 65-85 ezer forintról – attól függően, hogy az adott tevékenység igényel-e szakképzettséget − indulnak a főállású átalányadós vállalkozók úgy is minden hónapban, ha zéró keresetük van.

Ha mondjuk keres valaki 20 ezer forintot egy előadásért, de 100-at kell befizetnie, inkább ingyen végzi el a munkát

– festi le a helyzetet Mara.

Amióta behozták az új törvényt, a legtöbben − így Levente is − napi szinten foglalkoztak a témával: „Körülbelül háromszorosára nőnek a terheim, és sokkal bonyolultabb lesz fenntartani a vállalkozásom.”

Többen számoltak be arról, hogy a KATA körüli teendőket maguknak is el tudták látni, de mostantól könyvelő segítségét kell kérniük.

A könyvelő Annának például havi plusz 25 ezer forintjába kerül. Szolgáltatásainak árát 30-40%-kal kellene megnövelnie ahhoz, hogy ugyanannyi kerüljön hó végén a zsebébe az átalányadózási formával.

​Tesztüzemmódban vagyunk

A legtöbb kreatív szektorban tevékenykedő szabadúszó az átalányadózást választotta. A pályaelhagyás kevésbé, de a vállalkozás elengedése sok esetben felmerült. Anett azt vallja, hogy a vállalkozói véna nem engedi, hogy feladd:

Ha többet is kell érte gürizni, de szeretném azt is csinálni, amit igazán magaménak érzek. Mondjuk ez egy pékmester esetén teljesen más, szerencsére nekem nem kell számolnom az élelmiszeripari árakkal.

Bár a vállalkozó kreatívok közül van, aki pont ezt a szakmát hozza fel, mint lehetséges alternatíva, amikor arról kérdezem, mit lehetett volna csinálni, hogy kiszűrjék a visszaéléseket, de ne érezzék magukat teljesen „elkaszálva” az egyéni vállalkozók.

​„Nem az összes művész szeretne péknek állni!”

− szögezi le Viktória, majd hozzáteszi, hogy szakemberek bevonásával számtalan lehetőség lett volna a csalások kiszűrésére. Anna szerint is az érintetteket bevonó, magas részvételiséggel zajló egyeztetésekkel kellett volna törvényt módosítani. A bevételarányos sávos adóztatást tartotta volna korrekt lépésnek.

Sokan a munkaviszony helyett indították el kisvállalkozásukat, tehát az a változtatás pozitív hozadéka lenne, ha most bejelentett munkavállalói státuszba kerülnének. De ez a legtöbbükkel nem fog megtörténni. Az egyéni vállalkozó alkotók, művészek többsége eleve alacsonyabb költségvetésekkel dolgozik, a keresetükből nehezen fognak tudni kijönni átalányadózási formában, ráadásul a nagyfokú adminisztratív rész is rájuk hárul majd. Tehát a közszolgálatot, szociális célt ellátó emberek nem járnak jól. Ha nincs megfelelő mennyiségű bevételük, alig marad valami a zsebükben.

​Szó szerint dupla vagy semmi lehet a tétje a „bartereknek”

Három valószínű jövőbeli opciót emlegettek a kérdezettek. Egyrészt többen beállnak majd nagy cégekhez dolgozni, akár a szakmájukban, akár azon kívül. Nem kizárt, hogy a félmegoldások, az úgynevezett „okosba” adózási módszerek is újra fellendülnek Krisztián szerint: „Pont ennek kikerülésére volt jó a KATA, ezért a mi szakmánkra nézve ez kontraproduktív.”

Viktória szerint sokan ki fogják vinni a vállalkozásukat külföldre, például Bécsbe vagy Szlovákiába. Majd hozzáteszi:

Nehéz döntés volt, hogy kiköltöztem, mert imádom Magyarországot, a kultúrát, a nyelvet. Rossz érzéssel tölt el, hogy most a magyar munkáim után is Portugália fog pénzt kapni.

Az fog megmaradni, aki árat tud emelni

A színházi bérek alig emelkedtek, koronavírus előtti előadáspénzek maradtak. Picivel megtoldották most, de még így is nagyon kevés. Krisztián szerint a zeneiparra is ráférne egy nagyobb áremelés, amihez a zenész szakmának össze kellene fognia. De pozitív a jövővel kapcsolatban:

Ez a változás nem tudja nem érzékenyen érinteni az embert, de az elmúlt 2 és fél év, a covid időszak keményen megedzett minket. A megpróbáltatások által az adaptálódási képességünk is pallérozódik, és gyorsabban találjuk fel magunkat. Én örök optimista embernek tartom magam, szerintem ezt az akadályt is venni fogjuk.