John Cage (1912-1992) amerikai zeneszerző formabontó zeneműveiről és kísérletező hozzáállásáról volt híres. Legnagyobb hatású alkotása kétségkívül a 4’33” című darab, amely a címben jelzett hosszúságú csendből áll. Ezen kívül persze rengeteg hangzó művet is szerzett; ezek közül az egyik legérdekesebb az ORGAN2/ASLSP (As Slow as Possible) című orgonadarab, amelynek mottóját egy német templomban a lehető legkomolyabban vették.
A művet Cage 1985-ben eredetileg zongorára írta, orgonára két évvel később dolgozta át. Az As Slow as Possible kottája mindössze nyolc oldalból áll – az előadó feladata pedig az, hogy az adott körülményeknek megfelelően a lehető leglassabban játssza el a darabot.
A „lehető leglassabb” fogalma a gyakorlatban elég széles skálán mozog. Az orgonadarab az 1987-es premierjén kevesebb mint fél órán át tartott, azóta viszont több előadó is játszotta már tizenkét, tizenhat vagy épp huszonnégy órán keresztül. Ezek persze mind eltörpülnek a mű leghosszabb, ebben a pillanatban is zajló előadása mellett.
Ez is érdekelhet! Az egészségjavító zenei műfaj, amit meglepően kevesen ismernek
Egy Halberstadt nevű német kisvárosban, a Szent Burchardi-templomban 2001 szeptembere óta megállás nélkül szól a kompozíció. A világ második leghosszabb ideje zajló koncertje a tervek szerint 639 évig tart majd, így 2640-ben lesz majd vége – ennél jelen állás szerint csak Jem FinerLongplayer című, a londoni Trinity Buoy Wharf világítótorony belsejében lévő hangtálakra írt darabja lesz hosszabb. Finer darabjának előadása közel két évvel hamarabb kezdődött, és a tervek szerint 2999-ben, ezer évvel később fejeződik majd be.
A halberstadti Cage-előadás ötlete egy 1997-es konferencián merült fel, ahol zenészek és filozófusok vitatták meg, mit is jelent a lehető leglassabban eljátszani egy zeneművet – ugyanis egy megfelelően karbantartott orgona elméletileg a végtelenségig képes szólni.
A helyi John Cage Orgonaalapítvány végül úgy döntött, hogy a darabot 639 évig játsszák, ugyanis ennyi idő telt el a városi katedrális első orgonájának 1361-es megépítése és az eredetileg javasolt 2000-es kezdési időpont között.
Pénzhiány miatt az előadás egy évvel később indult, a projektre ugyanis eleinte nehéz volt megfelelő forrást találni. A templom végül úgy döntött, 2640-ig előre kiadott emléktáblák eladásából teremti elő a szükséges összeget.
A darabot persze nem hús-vér orgonisták játsszák: az alapítvány egy speciális orgonát fejlesztett ki és épített meg erre a célra. A hangszerben kilenc könnyedén beilleszthető sípnak van helye, az akkordváltások során elég csak ezeket kicserélni. A hangkeltéshez szükséges levegőt elektromos meghajtással, egyenletesen juttatják el a sípokhoz, a billentyűket pedig három kis homokzsák nyomja le.
Az orgona sípjait először Cage születésnapján, 2001. szeptember 5-én szerelték be, a koncert pedig a kottának megfelelően egy tizenhét hónapos csenddel kezdődött el. Az első akkord 2003 februárjában zendült fel, azóta pedig kisebb-nagyobb időközönként történik változás: a legrövidebb időszak 92 nap volt két sípcsere között, de az is előfordult, hogy 2527 napot kellett várni egy váltásra.
A legutóbbi ilyen eseményre nem is olyan rég, 2024. február 5-én került sor: ekkor több százan gyűltek össze a Szent Burchardi-templomban megfigyelni az éppen aktuális hangváltást.
A következő sípot 2026. augusztus 5-én fogják behelyezni, de addig is bármikor meghallgatható az előadás.
Ajánljuk figyelmedbe! 3+1 világszerte ismert zeneszám, ami néhány perc alatt született meg
Ez egy olyan koncert, ami nem felel meg a koncertekkel kapcsolatos hagyományos elvárásoknak
– mondta Rainer Neugebauer, az előadás művészeti vezetője.
Régóta folyik a vita arról, hogy a „koncert” egyáltalán helyes szó-e rá. Az biztos, hogy van benne egyfajta őrület.
