„A ló tükröt tart” – interjú Aldea Benedekkel, a Suttogó Erő módszer alapítójával
A Cserhát lágy lankái között, egy 30 hektáros völgyben, tízegynéhány ló él szabadságban. Ők nem versenylovak, és nem is csupán hobbiállatok. Ezek a kunfakó és hucul fajtákból álló, ősi vérvonalú lovak Farkaskútvölgy szívét alkotják – és azokét is, akik itt keresik a belső csendet, az egyensúlyt vagy akár egy újfajta vezetői attitűd alapjait.
Ez a völgy nemcsak táj, hanem szemlélet: az erőszakmentesség, a természetes kapcsolódás és az önismereti út tere. Itt működik a Suttogó Erő, Aldea Benedek egyedülálló módszere, ahol a lovakkal való közös munka nem a teljesítményről, hanem a jelenlétről, a figyelemről és a kapcsolódás mélységéről szól.
Hét éve élnek itt a lovak. A te utad honnan indult?
Gyerekként kezdődött, kilencévesen ültem először lóháton, de akkor még teljesen más volt a szemlélet. A klasszikus angol lovaglás szabályrendszerében tanultam, ahol a ló sokszor inkább eszköz, mint társ. Később, felnőttként, amikor elmélyültem az önismereti folyamatokban, rájöttem: a ló nemcsak jelen van, hanem tanít. Ő egy élő tükör, aki ítélkezés nélkül mutatja meg, hogy mi zajlik bennem.
Amikor hét évvel ezelőtt megérkeztek az első lovak Farkaskútvölgybe, tudtam, hogy nem „csak” lovas helyet akarok létrehozni a tulajdonosokkal. Olyan teret akartunk, ahol az ember visszatalálhat magához – és a természethez, a csendhez, a valódi jelenléthez. Amikor tréningeket tartunk itt, akkor a vidék látványa is sokat jelent az ittlévőknek. Akik itt is alszanak, rönkházakban, jurtákban, lombházban alszanak. A program minden eleme azt szolgálja, hogy visszataláljunk magunkhoz és a természethez.
Mit jelent számodra a lóval való kapcsolódás?
Minden egyes találkozás kétirányú: miközben a lóval ismerkedünk, ő is megmutat valamit belőlünk. Őszinte, tiszta lények, akik nem a szavainkra reagálnak, hanem az energiánkra, a jelenlétünkre. Nem lehet megjátszani magunkat. Ha feszült vagy, visszajelzi. Ha békés vagy, megnyugszik melletted.
A ló szívverése megnyugtató ritmusban kapcsolódik a miénkhez. Ez nem költői kép – fiziológia. A lovak hatalmas „szívtere” szó szerint hatással van a mi idegrendszerünkre. A velük való közelségben aktiválódik bennünk a paraszimpatikus idegrendszer, elcsitul a belső zaj.
Miért éppen kunfakó és hucul fajtákat választottál?
Mert ezek a fajták magukban hordozzák azt az ősi tudást, amit ma is keresünk. A hucul és a kunfakó kisebb termetű, robusztus, nagyon emberközeli és nyugodt idegrendszerű lovak. Nem annyira „fenségesek”, mint a sportlovak – de éppen ezért könnyebb hozzájuk kapcsolódni, különösen azoknak, akik először találkoznak lóval, vagy félnek tőlük.
A szabadtartásos életmódjuk lehetővé teszi, hogy úgy éljenek, ahogy a természetben tennék. Nincs boksz, nincs kényszerített ritmus. Ez a szabadság az ő viselkedésükben és a velük való kapcsolatban is megjelenik.
A programjaitok egyik kulcsszava az erőszakmentesség. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ez a szabadidomítás módszertanán alapul – vagyis a ló nyelvén való kommunikáción. Nem arról van szó, hogy „megtöröm” a lovat, hanem arról, hogy kapcsolatba lépek vele. Megfigyelem, hogyan kommunikál más lovakkal, mit jelent egy fülmozdulat, egy testtartás. És aztán én is elkezdem ezen a nyelven „beszélni”.
A lóval való együttműködés mindig választáson alapul: képes vagyok-e úgy jelen lenni, hogy ő bizalommal forduljon felém? Ebben nincs helye dominanciának, félelemkeltésnek vagy „főnökösködésnek”.
A vezetés témája is gyakran előkerül a programokon. Hogy kapcsolódik ez a lovakhoz?
A lovak matriarchális társadalomban élnek. A ménes vezetője egy kanca – nem a legerősebb, hanem a legbölcsebb, legbiztonságosabb ló. Ő az, akire a többiek hallgatnak, akit követnek, mert megbíznak benne. Ez teljesen más típusú vezetés, mint amit a mai világban megszoktunk.
A programjainkon megtapasztalhatod, milyen „vezérkancaként” kapcsolódni másokhoz: nem irányítani, hanem jelen lenni, nem erőből vezetni, hanem bizalomból. Ez a minta sokakat segít abban, hogy önazonosabbá váljanak a saját életükben – legyen szó munkahelyi vezetésről, szülői szerepről vagy belső döntésekről.
Ez tehát nem csak lovasterápia – hanem személyes és vezetői fejlődés is. Miben más ez a „tréning”, mint amit megszoktunk?
A klasszikus tréningek gyakran a teljesítményre, a hatékonyságra fókuszálnak. Itt viszont épp az ellenkezője történik: lelassulás, figyelem, jelenlét. A ló nem hagyja, hogy „megússzuk”. Ha stresszes vagy, nem kapcsolódik. Ha jelen vagy, elfogad.
Ez egy olyan tükör, amiben nemcsak önmagad látod, hanem azt is, hogyan vagy jelen a világban. És ez az a pont, ahol a valódi fejlődés elindulhat.
Sokszor jönnek ide emberek úgy, hogy „csak lóközelbe” szeretnének kerülni – és néhány nap után felismerik, hogy mély, évtizedek óta hordozott feszültségek oldódnak bennük. Mások vezetőként jönnek, és itt értik meg, hogy a kontroll elengedése nem gyengeség, hanem bizalom.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod, mit ad a ló az embernek – mi lenne az?
A ló azt tanítja: elég vagy úgy, ahogy most vagy. Nem kell többnek, másnak, jobbnak lenned. Csak legyél ott. Igazán. És ha ezt megtanulod, a világ is elkezd másként kapcsolódni hozzád.
Olvasd el ezt is!