
Időszámításunk előtt 1150-ben készült az első ábrázolás az emberi szexualitásról
A torinói erotikus papirusz néven ismert, Kr. e. 1150 körül készült egyiptomi tekercs a világ legrégebbi fennmaradt ábrázolása az emberi szexualitásról. A ramesszida kor idején festett papirusz kulturális és társadalomtörténeti szempontból is különleges dokumentum.
A torinói erotikus papirusz tizenkét különböző pózt mutat be, amelyek egyszerre tűnnek meghökkentően akrobatikusnak és túlzónak. A tekercs részletei szatirikus hangvételt is hordoznak – ezt jelzi például az is, hogy a férfiakat kopaszodó, elhanyagolt figurákként ábrázolják, miközben a nők az ideális szépség korabeli mintáinak felelnek meg.

A papirusz erotikus része sokáig rejtve maradt: bár a tekercset már az 1820-as években felfedezték és Papyrus Turin 55001 néven katalogizálták, a pornográf jeleneteket csak az 1970-es években hozták nyilvánosságra. A teljes mű azonban jóval összetettebb ennél, hiszen a papirusz másik oldalán állatok szerepelnek emberi szerepkörökben, zenészként, katonaként vagy kézművesként – ez a jelenetsor valószínűleg szintén szatirikus céllal készült, a korabeli társadalmi típusokat kifigurázva.
Az illusztráció mély betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodtak az ókori egyiptomiak a szexualitásról. Távol állt tőlük a modern értelemben vett prüdéria – a vallási szertartásokban jelentős szerepe volt a rituális erotikának, léteztek templomi prostituáltak, és a legnagyobb természetességgel beszéltek különféle nemi identitásokról. Az egyiptomiak még a túlvilági életben is számoltak a testi szerelemmel, ennek megfelelően alakították a temetkezési rítusok egy részét is.
A papirusz művészi igényessége arra utal, hogy eredetileg az elit számára készült, és valószínűleg egy szűk körű, kifinomult közönség szórakoztatását szolgálta. Ma viszont már felbecsülhetetlen értékű forrásként szolgál arról, hogyan gondolkodott egy több mint háromezer éves civilizáció a testiségről, a humorról és az emberi természet örök témáiról.
Olvasd el ezt is!