A kérdés, hogy tényleg használ-e.
Az emberiség kezdete óta vágyunk a halhatatlanságra. Minden korban más ételről, italról vagy módszerről állították, hogy képes legyőzni a halált.
Az arany időről-időre felbukkant az örök fiatalsággal kecsegtető anyagok listáján. Ennek oka, hogy azt gondolták, mivel az arany nem korrodálódik, vagyis nem öregszik, a szervezetbe juttatva hasonló hatást lehet vele elérni az emberen – olvasható a történelmi érdekesség a Vince oldalán.
Már a kínaiak és az egyiptomiak is itták, hogy később a 16. századi Franciaországban újra előkerüljön.
II. Henrik király több arannyal teli elegyet is kipróbált a ráncok megszüntetésére, valamint a halál késleltetésre. Nem annyira jött össze neki: 40 évesen meghalt egy lovagi tornán szerzett végzetes sebesülésben, amin semmilyen csodaital nem segített.
Az arannyal viszont jobban járt ágyasa, Diane de Poitiers, aki az akkoriban kifejezetten hosszúnak számító 66 évet tudhatta maga mögött. Egészen élete végéig „szedte” az aranyat, emiatt állítólag még nem sokkal halála előtt is igen fiatalosan nézett ki.
A 16. századi franciák egyik kedvence a XXI. János pápa által 300 évvel korábban megalkotott, szembetegségekre, leprára, egyéb testi bajokra és a fiatalság megőrzésére használható keveréke volt. Nehéz eldönteni, mi volt vele a nagyobb baj: az hogy a recept szerint az arany-, ezüst-, vas-, réz- és ólomdarabokat első napon gyerekvizeletbe (majd borba) kellett áztatni, vagy az, hogy semmit nem használt. XXI. János pápa alig 8 hónappal a beiktatása után meghalt.
