3800 éve töltötték ki az első vásárlói panaszkönyvet Mezopotámiában
Valahol Mezopotámiában, nagyjából i. e. 1750 körül egy feldühödött vásárló nem hagyta annyiban, hogy silány árut kapott. Nem írt értékelést, nem küldött panaszemailt, és nem fenyegetőzött közösségi médiával. Ehelyett agyagtáblát vett elő, és bevéste rá a történelmi jelentőségű reklamációt, amelyet ma a világ legrégebbi ismert vásárlói panaszaként tartanak számon.
A panasz írója egy Nanni nevű kereskedő volt, aki egy Ea-nasir nevű üzlettársának címezte dühös üzenetét. A vita tárgya a rézérc volt: Nanni szerint az áru gyenge minőségű, késve érkezett meg, ráadásul sérült állapotban. A táblára vésett szöveg ma a British Museum gyűjteményében található, és meglepően ismerős hangvételű annak ellenére, hogy közel négyezer éves.
Nanni beszámolója szerint Ea-nasir korábban kiváló minőségű réztömböket ígért, ám amikor a küldött megérkezett az áruért, csak silány darabokat kapott. Amikor tiltakozott, az eladó állítólag közölte vele: vagy elfogadja, amit kap, vagy távozik. A panaszos ezt sértőnek és megalázónak érezte, különösen azért, mert korábban jelentős mennyiségű rezet juttatott el a palotának Ea-nasir nevében.
A szöveg nemcsak az áru minőségét kifogásolja, hanem a bánásmódot is. Nanni azt sérelmezi, hogy követeit többször üres kézzel küldték vissza, ráadásul ellenséges területen kellett átkelniük. Külön hangsúlyozza, hogy más kereskedők soha nem bántak vele így, és hogy ezentúl csak személyesen hajlandó átvenni az árut, darabonként ellenőrizve annak minőségét.
A levél végén egyértelművé teszi: élni fog az elutasítás jogával. A történet azért is figyelemre méltó, mert azt mutatja, hogy a vásárlói elégedetlenség, a reklamáció és a korrekt üzleti bánásmód iránti igény egyáltalán nem modern jelenség. Már az ókori Babilonban is létezett az az elvárás, hogy az ígért minőségnek meg kell felelni, és hogy a vevőt nem lehet következmények nélkül semmibe venni.
(Forrás: Open Culture)
Olvasd el ezt is!