A férfi a Dan Cooper nevet használta, amikor jegyet vásárolt a Northwest Orient Airlines 305-ös járatára. A ma ismert D. B. Cooper név valójában egy sajtóban elterjedt tévedésből született. A repülés akkoriban egészen másként nézett ki, mint napjainkban. Az utasok akár percekkel az indulás előtt, személyazonosító okmány nélkül is vásárolhattak jegyet, nem voltak a maihoz hasonló biztonsági ellenőrzések és röntgengépek. Az 1960-as évek végét és az 1970-es évek elejét nem véletlenül nevezték a repülőgép-eltérítések aranykorának: csak 1971-ben 15 gépeltérítés történt az Egyesült Államokban.
A Boeing 727-es 14:50-kor szállt fel Portlandből. Körülbelül 15 perccel később Cooper átadott egy borítékot Florence Schaffner légiutas-kísérőnek. A benne lévő kézzel írt üzenet szerint bomba volt nála. Amikor kinyitotta aktatáskáját, a légiutas-kísérő egy nagy elemet és hat, dinamitnak látszó rudat látott benne. Cooper követelése egyszerű volt: 200 ezer dollár készpénzt, négy ejtőernyőt és egy üzemanyag-szállító járművet kért, amely Seattle-ben várja majd a repülőgépet. A váltságdíj mai értéken a forrás szerint körülbelül 1,6 millió dollárt (kb. 512 millió forintot) érne.
A négy ejtőernyő kérése különösen ravasz húzásnak bizonyult. A hatóságok nem tudhatták, hogy Cooper magával akar-e vinni valakit, ezért kisebb volt az esélye annak, hogy működésképtelen ejtőernyőt adjanak neki. A repülő közel két órán keresztül körözött Seattle felett, miközben a hatóságok összeszedték a pénzt és az ejtőernyőket. A bankjegyek sorozatszámait rögzítették, hogy később azonosítani lehessen őket. Miután Cooper megkapta, amit kért, elengedte a gépen tartózkodó 36 utast. A négyfős személyzet azonban a fedélzeten maradt.
Cooper ezután azt követelte, hogy a gép Mexikóváros felé induljon. Szokatlanul pontos utasításokat adott: alacsony magasságban és viszonylag kis sebességgel akart repülni, a futóművet kiengedve, a szárnylapokat pedig 15 fokos állásban tartva. A Boeing 727-esnek volt egy különleges tulajdonsága, amely kulcsszerepet kapott a tervben: a gép hátulján egy menet közben lenyitható lépcső helyezkedett el.
A járat 19:36-kor ismét felszállt. Cooper néhány perccel később visszaküldte a légiutas-kísérőt a pilótafülkébe. 20:12 körül a személyzet hangos zajt hallott, majd megváltozott a kabin nyomása. A hátsó lépcsőt lenyitották. Amikor a repülő később Renóban leszállt, Cooper már nem volt rajta. Valahol Seattle és Reno között felcsatolta az egyik ejtőernyőt, lement a hátsó lépcsőn, és beleugrott az éjszakába.
A gépen meglepően kevés használható nyom maradt: nyolc cigarettacsikk, egy fekete csíptetős nyakkendő és két ejtőernyő. Cooper aktatáskája és a 200 ezer dollár eltűnt vele együtt. A szemtanúk egy középkorú, sötét hajú, barna szemű férfiként írták le, aki sötét öltönyt, fehér inget, keskeny fekete nyakkendőt és napszemüveget viselt.
A hatóságok a gép sebessége és az ugrás feltételezett időpontja alapján Portlandtől mintegy 40 kilométerre északra keresték. Helikoptereket, repülőgépeket és földi egységeket vetettek be, de sem Coopert, sem a pénzt, sem az aktatáskát nem találták meg. Kilenc évvel később azonban váratlan fordulat történt.
1980 februárjában a nyolcéves Brian Ingram tábortüzet akart rakni a Columbia folyó partján, amikor ásás közben három köteg bankjegyet talált a homokban. Összesen 5880 dollár került elő. A bankjegyek sorozatszámai megegyeztek a Coopernek átadott váltságdíjban szereplő pénzekével. Ez volt az ügy egyik legfontosabb tárgyi bizonyítéka, ám ahelyett, hogy megoldotta volna a rejtélyt, még több kérdést vetett fel. A környéket ismét átkutatták, de Coopernek vagy a váltságdíj többi részének nem találták nyomát.
Sokan kezdettől úgy gondolták, hogy Cooper meghalt az ugrás során. Hideg, esős, felhős éjszaka volt, a férfi nem viselt az időjáráshoz megfelelő felszerelést, ráadásul több mint kilenc kilogrammnyi készpénzt vitt magával. Másfelől viszont meglepően sokat tudott a repülőgépről, és gondosan megtervezte az akció bizonyos részleteit. Ha pedig túlélte az ugrást, az is figyelemre méltó, hogy egyetlen eltűnt személyről szóló bejelentést sem sikerült egyértelműen hozzá kötni.
Az évtizedek során számos férfit gyanúsítottak azzal, hogy valójában ő lehetett Cooper. Katonai ejtőernyősök, bűnözők és a légiközlekedésben dolgozó emberek neve egyaránt felmerült, de egyikükről sem sikerült bizonyítani, hogy ő hajtotta végre a gépeltérítést. A hátrahagyott nyakkendőn később ritka anyagok, köztük nagy tisztaságú titán nyomait fedezték fel. Mivel ilyet akkoriban többek között a repülőgépiparban használtak, felmerült, hogy Cooper ezen a területen dolgozhatott. Ez azonban szintén csak egy újabb elmélet maradt.
Az FBI 2016-ban lezárta az aktív nyomozást, de a D. B. Cooper-rejtély ezzel nem ért véget. 2025 júliusában további, korábban titkosított iratok kerültek nyilvánosságra, amelyek új gyanúsítottakról és a nyakkendő vizsgálatáról is tartalmaztak információkat. A legfontosabb kérdések azonban több mint fél évszázaddal később is ugyanazok: ki volt valójában D. B. Cooper, túlélte-e az éjszakai ugrást, és ha igen, hogyan sikerült úgy eltűnnie 200 ezer dollárral, hogy soha többé ne találják meg?
Olvasd el ezt is!