börtöncella
Az elhagyott épületek már önmagukban kísérteties látványt nyújtanak, de az elhagyott börtönöknél és fogolytáboroknál nem sok félelmetesebb dolog létezik. A 20. század Európájának börtönei a rossz életkörülmények, a kínzások és a gyilkosságok történeteit rejtik magukban. A legtöbbjük pedig ma is elhagyatottan áll. Ezekből mutatunk be most párat.

Goli otok, Horvátország 

Shutterstock

1949-ben a horvát sziget hivatalosan is állami férfi börtönné és munkatáborrá vált, később a Szovjetunió felbomlása után a helyszínt lényegében hagyták elrohadni.

A Goli Otok néven ismert sziklás sziget ma már elhagyatott épületek gyűjteménye, sokszor hívják a „horvát Alcatraznak" is az elhelyezkedése és szigorú biztonsági intézkedései miatt.

Még az első világháború alatt a keleti frontról orosz hadifoglyokat küldtek ide, az első foglyok érkezésekor a sziget még kopár és sivár terület volt. Végül a foglyok építettek fel mindent, majd – ahogy fentebb írtuk – 1949-ben hivatalosan is szigorúan őrzött, titkos börtönnek és munkatábornak nyilvánították az egész szigetet, a szomszédos Sveti Grgur szigettel együtt, ahol a női börtön működött.

A Goli Otok egészen 1989-ig működött, a foglyokat végig kemény munkára kényszerítették, függetlenül az időjárási körülményektől, amely sokszor elviselhetetlen volt: nyáron a hőmérséklet a 40 Celsius-fokot is elérte, télen pedig gyakori volt a fagypont alatti hideg.

Összesen mintegy 16 ezer politikai fogoly töltötte itt büntetését; közülük 400-600-an életüket vesztették . Az 1989-es bezárása óta a börtönnel senki nem foglalkozik, jelenleg is rohadó félben van, bár egyre több turista keresi fel a helyszínt, így hamarosan turisztikai látványosság lehet belőle.

Libanon (kőbánya), Lengyelország 

Shutterstock

Krakkó egyik legjobban őrzött titka a Libanon (vagy Lebanon) nevű kőbánya. A helyszín a régi zsidó gettó helyén, Podgorze városrészben található, a második világháború alatt a környéken volt a legnagyobb kőbánya az országban, de a náci megszállás idején a kőbányát fogolytáborrá alakították át.

A kőbányában több száz lengyel és ukrán állampolgárt kényszerítettek kényszermunkára. Több mint 800 embert tartottak fogva 1942 és 1944 között, közülük többet meggyilkoltak. A tábor felszámolásakor az összesen 170 fogoly közül 146-nak sikerült elmenekülnie; a többieket németeket a helyszínen lelőtték. Az áldozatoknak emlékművét állítottak 1948-ban, a kőbánya egészen 1986-ig működött, végül bezárták.

Érdekesség, hogy a helyszínt Steven Spielberg bérelte ki a Schindler listája című filmjének forgatására. A rendező a kőbányát használta a plaszowi koncentrációs tábort ábrázoló jelenetek forgatásához.

Doftanai börtön, Románia

Getty Images

A 20. század elején üzemeltetett doftanai börtön Románia egyik leghíresebb büntetésvégrehajtó-intézete volt.

A létesítmény hírhedt volt a politikai foglyokkal szemben elkövetett kíméletlen bánásmódjáról: a rabokat verték, éheztették és fagyos magánzárkákban tartották őket.

A börtön eredetileg közeli sóbányák kiszolgálására épült. 1940-ben egy földrengés sújtotta, sok rab meg is sérült benne. A börtönt gyakran emlegették a „román Bastille" becenéven. Az épület még a bányászok lakókomplexumaként kezdte meg működését, de 1921-ben kommunista börtönné alakították át, végül 1950-ben múzeummá alakították, és műemlékké nyilvánították.

2022 júniusától megvásárolták, a tervek szerint lebontják, és szállodává alakítják.

Jermakovói fogolytábor, Oroszország 

Az 1949-ben épült szibériai Jermakovói fogolytábor ma már az elhagyott szovjet börtönök egyik utolsó darabja, amelyek többségét a hidegháború alatt megsemmisítették.

A helyszín kísérteties emlékét őrzi a szovjet börtönrendszer borzalmainak.

A gulágba foglyok ezreit szállították, a legtöbbször azért, hogy vasutat építsenek, amely összekötötte volna az északi nikkelbányákat a nyugati szovjet gyárakkal. A vasútépítés végül nem valósult meg, becslések szerint viszont 18 millió ember is kényszermunkatáborba került a különböző gulágokban.

Sztálin halála után a gulág-rendszert megszüntették, de a politikai és bűnügyi foglyok számára fenntartott kényszermunkatáborok továbbra is megmaradtak.

Lukiškės börtön, Litvánia 

Shutterstock

A Szovjetunió megalakulása után a Lukiškės börtön a politikai foglyok ideiglenes befogadóhelye lett, akiket később a keleti gulágokra szállítottak tovább.

A börtön akkor vált igazán hírhedté, amikor a nácik megszállták Litvániát, ahol a Gestapo és a litván rendőrség (Saugumas) zsidók és lengyelek ezreit tartották itt fogva. A többségüket Vilnius külvárosába vitték, majd Ponaryban kivégezték őket. A ponaryi mészárlás áldozatainak száma 1944 végére már 70-100 ezer fő között volt.

A Lukiškės börtön területén volt Litvánia utolsó kivégzése is 1995-ben.

2007-ig mintegy 1000 foglyot tartottak a börtönben, 2009-ben több rab is nyilatkozatot tett az EU kínzás megakadályozásával foglalkozó bizottságának; a rabok a személyzet bántalmazó bánásmódjáról jelentettek és „siralmasnak" minősített életkörülményekről.

2019. július 2-án végül hivatalosan bezárták a börtönt. A bezárása óta kulturális központként üzemel az országban, 2020-ban a Stranger Things negyedik évadának egyes részeit itt forgatták. A sorozat annyira felkapta a helyszínt, hogy az ország azt tervezi, hogy a börtönben Stranger Things témájú cellát nyit, amelyet szállásként adnak majd ki.


A figyelmetekbe ajánljuk