Furcsa és veszélyes: mérget használtak orvosságként a középkori Európában

Egyik legismertebb ásványi formája, a sztibnit, finom porrá őrölve hosszú évtizedeken keresztül szemfestékként szolgált. A sötét, szemkontúrszerű festéket nemcsak esztétikai okokból viselték, hanem úgy hitték, hogy elűzi a rossz szellemeket is. Az ókori görögök már tisztában voltak az anyag mérgező hatásával, mégis időről időre visszatértek hozzá, mint lehetséges gyógyszerhez. A rómaiak a fémiparban is használták, de tovább vizsgálták orvosi alkalmazási lehetőségeit is.

Az antimón a középkori alkímia világában vált igazán izgalmassá. A 17. század végére már nemcsak kísérletekben, hanem a mindennapokban is találkozhattak vele az emberek. Akkoriban előkelő családok tagjai borospoharakat készíttettek belőle, amelyekből ittak – a cél azonban nem az élvezet volt, hanem a szervezet méregtelenítése.

– idézi az Open Culture Angus Pattersont, a londoni Victoria and Albert Múzeum vezető kurátorát. A kor orvosai úgy vélték, hogy ezzel újra egyensúlyba hozzák a test „nedveit”, mert úgy hitték: ezek okozzák a betegségeket.

 – tette hozzá Patterson.