duncan1890/Getty Images
augusztus 16., 2025  ●  Kultúra
Hamu és Gyémánt

Furcsa és veszélyes: mérget használtak orvosságként a középkori Európában

A középkori és kora újkori Európában sokszor egészen bizarr módszereket alkalmaztak a gyógyításra. A korszak orvosai rendszeresen olyan anyagokat használtak, melyekről ma már tudjuk, hogy mérgezőek. Ilyen volt például az antimón, egy fém, amelynek használata az ókori Egyiptomig nyúlik vissza.

Egyik legismertebb ásványi formája, a sztibnit, finom porrá őrölve hosszú évtizedeken keresztül szemfestékként szolgált. A sötét, szemkontúrszerű festéket nemcsak esztétikai okokból viselték, hanem úgy hitték, hogy elűzi a rossz szellemeket is. Az ókori görögök már tisztában voltak az anyag mérgező hatásával, mégis időről időre visszatértek hozzá, mint lehetséges gyógyszerhez. A rómaiak a fémiparban is használták, de tovább vizsgálták orvosi alkalmazási lehetőségeit is.

Az antimón a középkori alkímia világában vált igazán izgalmassá. A 17. század végére már nemcsak kísérletekben, hanem a mindennapokban is találkozhattak vele az emberek. Akkoriban előkelő családok tagjai borospoharakat készíttettek belőle, amelyekből ittak – a cél azonban nem az élvezet volt, hanem a szervezet méregtelenítése.

Azt akarták elérni, hogy hányjanak, hasmenésük legyen és izzadjanak

– idézi az Open Culture Angus Pattersont, a londoni Victoria and Albert Múzeum vezető kurátorát. A kor orvosai úgy vélték, hogy ezzel újra egyensúlyba hozzák a test „nedveit”, mert úgy hitték: ezek okozzák a betegségeket.

Az antimónból készítettek úgynevezett „örök pirulákat” is, amelyeket lenyeltek, majd a székletből visszanyertek, és újra lenyeltek – akár generációkon át, családi ereklyeként használva.

Nem biztos, hogy szívesen lenyelnék egy tablettát, ami már a nagyapámon is átment, de ha 1750-ben fájt a hasad, nem nagyon volt más választásod

 – tette hozzá Patterson.

Nyitókép: duncan1890/Getty Images

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!