Agatha Christie neve mára egyet jelent a fordulatos bűnügyi történetekkel. Hercule Poirot és Miss Marple megalkotója 66 detektívregényt és 14 novelláskötetet hagyott az utókorra, könyveiből pedig világszerte több mint kétmilliárd példány kelt el. Nem csoda, hogy az olvasók között a mai napig élénk vita folyik arról, melyik a legjobb Christie-krimi. Kevesen tudják azonban, hogy erre a kérdésre egyszer maga az írónő is választ adott.
1972-ben egy japán rajongója levélben osztotta meg vele személyes kedvenceit, Christie pedig válaszában összeállította saját tízes listáját. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a sorrend időről időre változhatott, hiszen amikor újraolvasta valamelyik korábbi művét, olykor egészen más véleménnyel volt róla, mint korábban.
A lista élére a Mert többen nincsenek – vagy másik magyar címén az És már senki sem – 1939-ben megjelent regény került. A történetben tíz idegen érkezik egy elszigetelt szigetre, ahol a vendégek egymás után válnak gyilkosság áldozatává. Christie különösen büszke volt arra, hogy sikerült megoldania a rendkívül összetett cselekmény felépítésével járó írói kihívást.
Christie a felsorolásban másodikként Az Ackroyd-gyilkosságot említette, amelyet az olvasók körében aratott népszerűsége miatt is nagyra tartott. Az 1926-os Poirot-történet máig a krimiirodalom egyik leghíresebb, legmeglepőbb fordulatokat tartogató alkotása.
A harmadik helyezett Gyilkosság meghirdetve egészen más okból állt közel Christie szívéhez. Az írónő különösen megszerette a szereplőket, köztük Letitia Blacklockot és Dora Bunnert. Mint elárulta, a regény befejezésére úgy érezte, mintha személyesen ismerné őket.
- Mert többen nincsenek / És már senki sem (And Then There Were None)
- Az Ackroyd-gyilkosság (The Murder of Roger Ackroyd)
- Gyilkosság meghirdetve (A Murder Is Announced)
- Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express)
- Tizenhárom rejtély (The Thirteen Problems)
- A nulla felé (Towards Zero)
- Végtelen éjszaka (Endless Night)
- Görbe ház (Crooked House)
- Az ártatlanság próbája (Ordeal by Innocence)
- A láthatatlan kéz (The Moving Finger)
Érdekesség, hogy a tízes válogatásban nem kizárólag a legismertebb Poirot- és Miss Marple-történetek kaptak helyet. Christie olyan regényeit is kiemelte, amelyekben egyik híres nyomozója sem szerepel, ami jól mutatja, mennyire sokszínűnek tartotta saját életművét.
Bár Christie számos regényére büszkén tekintett vissza, akadtak olyan művei is, amelyekhez kifejezetten rossz emlékek fűzték. Ezek közé tartozott A kék vonat rejtélye (The Mystery of the Blue Train), amely 1928-ban jelent meg. A regényt élete egyik legnehezebb időszakában írta. Édesanyja halála és első férjével, Archibald Christie-vel való házasságának felbomlása mélyen megviselte, miközben anyagi okokból továbbra is dolgoznia kellett. Az írónő később, posztumusz megjelent önéletrajzában egyértelművé tette, mennyire nem kedvelte ezt a történetet: bevallása szerint mindig is gyűlölte.
Hasonlóan lesújtó véleménnyel volt A Négy Nagy (The Big Four) című, 1927-ben megjelent Poirot-regényéről. A könyv szintén az anyagi és magánéleti nehézségekkel terhelt időszakban született. Christie korábban megírt novellákból állította össze a történetet, amelynek cselekményét később maga sem tartotta igazán jól sikerültnek. Visszaemlékezésében egyszerűen pocsék könyvként emlegette. Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy a két regény ma is része az írónő világszerte olvasott életművének.
Christie vallomásai arra is emlékeztetnek, hogy egy író személyes kedvencei nem feltétlenül esnek egybe az olvasók legnépszerűbb választásaival. Ráadásul egy-egy mű megítélését nemcsak annak irodalmi értéke, hanem a megírásához kapcsolódó emlékek is alakíthatják.
Olvasd el ezt is!