A nyilvános királyi szülések hagyománya már XIV. Lajos uralkodása előtt is létezett Franciaországban. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy kizárják a lehetőségét annak, hogy valaki kicserélje az újszülöttet, vagy esetleg később kétség merüljön fel a gyermek származásával kapcsolatban. A jelenlévők egyúttal a baba nemét is igazolták, aminek a fiú örökösök kiemelt szerepe miatt különös jelentősége volt.
Marie Antoinette első terhességére különösen nagy figyelem irányult, mivel XVI. Lajossal kötött házassága után nyolc évig nem született gyermekük. Amikor 1778-ban megindult a szülés, hercegek, hercegnők, grófok, udvari alkalmazottak és más kíváncsiskodók özönlöttek a királyné hálószobájába.
Egy korabeli beszámoló szerint akkora volt a tumultus, hogy két kéményseprő még a bútorokra is felmászott, hogy jobban lásson. A szoba rövid idő alatt zsúfolttá és fullasztóvá vált. Marie Antoinette mindeközben pedig tizenkét órán keresztül vajúdott.
Miután megszületett a gyermek Marie Antoinette elájult és görcsrohamot kapott. A beszámolók szerint a túlzsúfolt helyiségben alig volt már friss levegő, és egy rövid ideig attól tartottak, hogy a királyné meghalt.
Állapota miatt csak körülbelül egy órával később tudta meg, hogy lánya született. Az udvar ugyan fiúörökösben reménykedett, Marie Antoinette állítólag örömmel fogadta a későbbi Mária Terézia Sarolta királyi hercegnőt, és azt ígérte, hogy minden figyelmét neki szenteli.
Az első szülés tapasztalatai után XVI. Lajos változtatott a szabályokon. Marie Antoinette következő három gyermekének születésénél már jóval kevesebben lehettek jelen, bár néhány megbízható miniszternek és tanácsadónak továbbra is tanúskodnia kellett a vajúdások során. A későbbi szülések így lényegesen nyugodtabb körülmények között zajlottak.
Olvasd el ezt is!