Az általunk ismert élethez folyékony vízre van szükség. Ezért széles körben azt feltételezik, hogy az előbbire a földönkívüli életformák is rá vannak kényszerülve. Még ha egyedül is vagyunk az univerzumban, a víz lelőhelyeinek ismerete rendkívül fontos, ha valaha is úgy döntünk, hogy messzire merészkedünk a bolygónktól. Az alábbi cikkben hat olyan helyet mutatunk be a Naprendszerben, ahol folyékony víz található.
Mars
Az 1920-as években már megcáfolták azt az elképzelést, miszerint a Marson hatalmas csatornák találhatók, amelyekben elegendő mennyiségű víz van a buja növényzet fenntartásához. A Marson ennek ellenére annyi víz rejtőzik, mint Észak-Amerika legnagyobb tavában, a Felső-tóban. Ennek túlnyomó többsége a sarki jégsapkákban van megfagyva, és nyomokban a légkörben is felfedezhető.
Folyékony víz azonban csak a pólusok gleccserei alatt lévő kis tavakban van. A radarral azonosított tó 1,5 km-rel a jégsapka alatt található, és feltételezhetően a marsi talajban lévő ásványi anyagok fagyálló tulajdonságai tartják folyékonyan.
Europa
A Jupiter egyik Galilei-holdja, az Europa jól ismert a szilárd jégből álló felszínéről és a felszín alatti, holdat átívelő óceánjairól. A bolygó jeges kérge a becslések szerint néhány ezer métertől akár 30 km vastagságig terjedhet. Az alatta lévő óceán a becslések szerint 100 km mély lehet, amelynek egy része a teteje közelében valószínűleg egyfajta latyakos keverék, alatta pedig többnyire folyékony. Ha ez igaz, akkor ez azt jelentené, hogy az Európán majdnem háromszor annyi víz található, mint a Föld összes óceánjában.
Ezek a hatalmas óceánok - amelyeket az Europa vulkanikus magja és a Jupiterről a holdra ható árapály-erők tartanak melegen -, a feltételezések szerint a földönkívüli élet lehetséges élőhelyei lehetnek. Elképzelhető, hogy a földi hidrotermális forrásokhoz hasonló nyílások biztosíthatják az élethez szükséges energiát és feltételeket.
Ganymedes
A Ganymedes a Jupiter másik Galilei-holdja, és a Naprendszer kilencedik legnagyobb objektuma - nagyobb, mint a Merkúr és a Plútó. A Ganymedes elsősorban arról ismert, hogy a Naprendszer egyetlen mágneses mezővel rendelkező holdja, ami arra utal, hogy a jeges felszíne alatt egy hatalmas óceán húzódik.
A csillagászok a hold mágneses mezejének mozgását figyelve - amelyet részben a Jupiterrel való kölcsönhatása okoz -, olyan finom változásokat figyeltek meg, amelyek egy nagy, sósvizű óceán létezésére utalnak. Ez az óceán a becslések szerint 150 km vastag jégkéreg alatt húzódik, és akár 100 km mély is lehet. Az Európához hasonlóan ez is több vizet tartalmazhat, mint a Föld összes óceánja.
Újabb megfigyelések megerősítették, hogy a hold vékony légkörében vízgőz van, amelyet valószínűleg a felszíni vízjég szublimációja okoz.
Jégóriások: Az Uránusz és a Neptunusz
Az Uránuszra és a Neptunuszra gyakran csak jégóriásokként hivatkoznak, mivel elsősorban a hidrogénnél nehezebb elemekből és héliumgázból állnak, nagy mennyiségű vízzel, ammóniával és metánjéggel kombinálva.
A Jupiter és a Szaturnusz gázóriásokkal ellentétben - amelyek tömegük 85 százalékát gázból nyerik -, a jégóriásoknak vélhetően szuperkritikus vízből álló óceánjai vannak - vagyis olyan víz, amelynek hőmérséklete és nyomása meghaladja az úgynevezett kritikus pontot, amelyben a folyadékok és a gázok megkülönböztethetetlenné válnak. Ez a szuperkritikus víz a teljes tömegük kétharmadát teszi ki.
A jégóriások más csillagok körül is gyakoriak lehetnek. Azt, hogy pontosan hogyan alakulnak ki, még nem tudjuk, de már tárgyalnak egy olyan jövőbeli küldetésről, amely ennek kiderítésére irányulna.
Titán
A Szaturnusz legnagyobb és legérdekesebb holdja, a Titán egy nagyon különös hely.
A Naprendszer második legnagyobb holdját (a Ganümédész után), a Titánt olyasfajta nitrogénből és folyékony metánból álló légkör jellemzi, hogy a Földön a víz körforgásához hasonló "metánciklus" működik - esővel, tavakkal, folyókkal és tengerekkel, amelyekben -179 °C-os hideg hőmérsékletű anyag található.
Azonban még itt is van víz. A sziklás felszín alatt vélhetően vízjég található, és a felszín alatt vélhetően folyékony víz is rejtőzik, amely olyan mennyiségű ammóniával keveredett össze, hogy ne fagyjon meg. Ezt a Cassini-szonda állapította meg, amely a holdon ható árapályerőket vizsgálta. Az asztrofizikusok szerint ezek az erők elég acélosak ahhoz, hogy egy felszín alatti óceánra utaljanak, amely nagy valószínűséggel vízből áll.
Forrás: Big Think
