Az énekesmadaraknak általában nagyon kevés instrukcióra van szükségük ahhoz, hogy elénekeljék rokonaik „dalait", de abban a pillanatban, amikor kikelnek, a megfelelő dallam nem feltétlenül "a semmiből" jön nekik.


Egy új tanulmány szerint a legtöbb kismadár már embrióként, még a tojás belsejében elkezd hallgatni és reagálni a környező madárdalokra. Még akkor is, ha egy faj "veleszületett" énekesnek számít - vagyis olyan élőlény, amely a megfelelő genetikai és agyi képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy a kikelés után a fajának megfelelő éneket produkálja -, a kutatók találtak némi bizonyítékot az embrionális tanulásra is – írja a Science Alert.

Úgy tűnik, hogy elegendő idővel és ismétléssel a még ki nem kelt madárfiókák általában hozzászoknak a tojáshéjon kívülről érkező hangokhoz, és ez fontos részét képezi hangfejlődésüknek.

Jóval a tényleges hangképzés előtt azt állapítottuk meg, hogy ezek az apró énekesmadarak a nem specifikus hangokat is meg tudják különböztetni, és képesek a "nem asszociatív" (nem a szülőktől származó) hangokra, ami az énekesmadarak hangtanulásának összetettségére épül

- mondja Diane Colombelli-Négrel, az ausztráliai Flinders Egyetem állatviselkedéskutatója.

A történelmi besorolás szerint a madarak (és más állatok) vagy hangtanulók, akik képesek új dalokat kitalálni, illetve másokét utánozni; vagy nem tanulók, akik megrekedtek az agyi fejlődésben és a genetikájukból eredő "velük született" repertoárjuknál maradtak.

Az utóbbi években azonban a kutatók elkezdtek amellett érvelni, hogy a gerinceseknél a hangtanulásnak ez a bináris rendszere túlságosan leegyszerűsítő, és valójában inkább egy spektrummal vagy kontinuummal van dolgunk.

A skála egyik végén a magas fokú hangtanulás áll, ahol a fajok képesek mindenféle új hang utánzására, számos énekesmadár faj ebbe a kategóriába tartozik, akárcsak az ember. A másik végletbe a tanulni nem tudók tartoznak, akik csak a saját fajuk hangjait képesek előadni, semmi mást.

A többi madárfaj valahol a tanult és nem tanult hangképzés kontinuumán helyezkedik el, és néha nehéz különbséget tenni a kettő között. Még az "akusztikailag naiv" énekesmadarak körében is, amelyek alig vagy egyáltalán nem részesültek hangképzésben, a vizsgálatok kimutatták, hogy a saját fajuk hangjai erősebb idegi reakciót váltanak ki, mint egy idegen faj éneke.

Ez azt sugallja, hogy a madárfiókák már jóval a kikelés előtt elsajátítanak egy "hangsablont" az agyukban, és a madárembriókon végzett új kutatás most alátámasztja ezt az elképzelést.

A kutatók hét éven keresztül, 2012 és 2019 között öt különböző madárfaj tojásainak játszottak le különböző madárhangokat.

Ezek közé tartozott a Lazúr Tündérmadár (Malurus cyaneus), a Hosszúfarkú Tündérmadár (Malurus elegans), a Darwin-pinty (Geospiza fuliginosa), a Kék Pingvin (Eudyptula minor) és a japán fürj (Coturnix japonica domestica).

A cinegéket (tündérmadarakat) és a Darwin-pintyet a vokális tanulók közé sorolják, míg a fürjet és a pingvint jellemzően a nem tanulók közé. A kísérlet első részében a kutatók 109 embriót tettek ki 60 másodpercnyi zajnak, amelyet 60 másodpercnyi csend követett. A szerzők azt állapították meg, hogy a vokális tanulók embriói a fejlődés sokkal korábbi szakaszában jóval finomabban reagáltak saját fajuk hívására.

Ez várható volt, mivel a közelmúltban végzett tanulmányok kimutatták, hogy a vokális tanulók, például a Zebrapintyek viselkedését felnőttkorban megváltoztathatják azok a dalok, amelyeket a szüleik énekeltek nekik embriókorukban. A nem tanulóknak viszont, úgy tűnik, nem ilyen az agyuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tojásban nem veszik fel a dalokat.

A kísérlet második részében a kutatók 138 embriót tettek ki 180 másodpercig ugyanannak a madárdalnak, akár a saját fajuk, akár egy másik faj énekének, amelyet ismét egy perces csend követett. Ezúttal minden egyes embrió szívritmusát megmérték, hogy megállapítsák, mennyire figyelt a madárfiókák az ismétlődő hívásra.

Végül a szerzők megállapították, hogy minden madár, a tanulók és a nem tanulók egyaránt hozzászoktak az ismétlődő külső hanghoz, függetlenül attól, hogy az a saját fajuktól vagy egy másik fajtól származott. Ez a megszokásként ismert veleszületett tanulás egy szintjét jelzi, amely segíthet az állatoknak megkülönböztetni a baráti és a másik madár hívását.

E tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a hangok in ovo – peteállapotban, a szerk. - érzékelésének és megszokásának képessége a fejlődő madaraknál taxonómiailag elterjedtebb lehet, mint azt korábban gondoltuk, és azt az elképzelést is alátámasztják, hogy a hangérzékelés tanulása nem bináris viselkedés

- írják a szerzők.

Még nem világos, hogy ez a kezdeti embrionális tanulás megváltoztatja-e a madarak viselkedését, miután kikeltek, de a szerzők gyanítják, hogy a hang elkezdheti az embriók felkészítését a tojáson kívüli életre, bár fajonként kissé más módon, eltérő időzítéssel.

Tanulmányok például már kimutatták, hogy egyes sirályok még ki nem kelt embriói képesek meghallani a szüleik figyelmeztető hívásait. Mi több, amikor ugyanezek a madarak megszületnek, hajlamosabbak védekezőbb viselkedést tanúsítani, magasabb stressz-szintet mutatnak, és különösen érzékenyek a riasztó jelzésekre.

További kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy összehasonlítsuk, hogyan hatnak a tojáshéjon keresztül átsodródó hangok a hangtanulókra és a nem tanulókra, amikor felnőnek.

A figyelmetekbe ajánljuk