David Zima (Torino) és Federico Chiesa (Juventus)

Majdnem két évtizede nem volt ennyire kiélezett az olasz élvonal, gyakorlatilag megtippelhetetlen a legjobb 8 végkimenetele. A catenaccio pedig már rég a múlté.


Még mindig él a sztereotípia az olasz fociról, hogy alapvetően defenzív célfoci, sok időhúzással és színészkedéssel, ami nem igazán látványos. Éppen ezért az olasz válogatott játékstílusán sokan meglepődhettek, hisz gyors, látványos focit játszottak, végig dominálva ellenfeleiket. Mindez pedig nem csak az olasz válogatottra jellemző, sőt mindez azért történt, mert a bajnokság is teljesen átalakult.

Már-már teljesen a múlté a catenaccio, a legtöbb csapat nyílt focit játszik, a meccsek pedig gyakran érnek végen sok góllal, egészen hajmeresztő eredményeket szül. Idén pedig szórakoztatóbb minden más bajnokságnál, köszönhetően annak, hogy messze a legkiszámíthatatlanabb. Jóformán megtippelhetetlen a top8 végikementele, úgyhogy végigvesszük azt a 10 csapatot, akik a főszereplői lesznek vélhetően idén a Serie A-nak és akiket érdemes követni.


Inter

Az Inter akár az egyértelmű esélyese is lehetne regnáló bajnokként az idei pontvadászatnak, ha a nyáron pénzügyi problémák miatt nem kellett volna megválnia két nagy sztárjától, Hakimitől és Lukakutól. Emiatt Antonio Conte vezetőedző is távozott, igencsak nehéz helyzetbe hozva a sportszakmai vezetést. Szerencséjükre a csapatnál maradt Beppe Marotta, aki mindenféle túlzás nélkül a világ egyik legjobb sportigazgatója. Ennek köszönhetően pedig valahogy sikerült kijönnie úgy az Internet ebből a szituációból, hogy az egész csapatot nézve mondhatni erősödtek.

Hakimit tökéletesen pótolták a támadásban gyengébb, de védekezésben sokkal jobb holland Dumfries-zal, Lukaku helyére pedig több ember is érkezett. Az egyik a veterán, de továbbra is megbízható Dzeko, a másik Joaquin Correa. Mindkettő ismeri már a ligát, így nem volt probléma az adaptálódással. A védelem baloldala régóta probléma volt, jobb híján az alapvetően támadószélső Perisic játszott ott, viszont a fiatal olasz Federico Dimarcoval hosszú évekre megoldódhat a poszt.

Ezentúl mellettük szól, hogy Conte hatása gyakran még távozása után is érződik, ez pedig az eddigi teljesítményen is látszik. Simone Inzaghi tökéletes helyettesnek bizonyul, aki hasonló felállású focija révén nem kellett sokat újravariáljon. Hála pedig az egészen sok jól fejelő játékosuknak, pontrúgásokból életveszélyesek. Ami ellenük szól, az a megerősödő riválisok.

AC Milan

A másik milánói csapat egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyrészt nagyon fiatal tehetségek alkotják a keretet, éppen ezért az idő múlása abszolút nekik dolgozik. Míg Tonali tavaly nem igazán találta a helyét, addig idén simán az egyik legjobb középpályás a bajnokságban. Játékának köszönhetően Kessie potenciális távozása nem is jelentene akkora érvágást, mint korábban. Brahim Diazra ránőtt hamar a 10-es mez és már alig emlékszik bárki Hakan Calhanoglura, akinek a helyére érkezett. Ha pedig távozók, hiába engedték el a világ egyik legjobb kapusát, az EB játékosának címét is elnyerő Gigi Donnarummát, a potom pénzért hozott Maignan személyében rögtön találtak egy újabb klasszist a posztra.

Emellett rengeteg tartalék van még a keretben. Gondolhatunk Kalulura, aki idén eddigi játékperceit alaposan meghálálta, akárcsak a futballdinasztiát tovább örökítő Daniel Maldinire, akinek legelső kezdetése rögtön gólt eredményezett. Ugyanakkor rutinosabb játékosok is érkeztek, mint a csereként tökéletes Bakayoko, vagy éppen az egyik legmegbízhatóbb gólvágó, Oliver Giroud. Utóbbi kiváló megoldás a még mindig csúcsformában játszó, a pályán vezérként viselkedő Ibrahimovic pótlására, amennyiben a svéd támadó éppen nem játékra kész. De párban is érdekes dinamikájuk lehet. Az első olasz élvonalbeli gólját 16-évesen lövő Pellegri is fontos tartalék lehet később, ha elkerülik a sérülések.

Ugyanakkor Pioli csapatai a szezon második felében, ahogy azt tavaly is láthattunk, le szoktak ereszteni, szóval érdekes lesz követni, hogy átlépi-e saját arnyékát ezúttal az olasz mester.

Atalanta

A kiscsapatból Gasperini vezetése alatt valóságos nagycsapattá transzformáló Atalanta jó szokásához híven sok pénzért elengedett embereket, hogy aztán kevesebből nem csak pótolja őket, de gyakorlatilag erősebbé is váljon. Gollini a Tottenhamhez távozott, de cserébe érkezett Juan Musso, aki máris sokkal jobb, mint elődje valaha volt. Romero szintén a londoniakhoz távozott, a helyére viszont érkezett Merih Demiral, aki azért távozott csak a Juventusból, mert olyan világklasszisok mellett, mint Bonucci, Chiellini és De Ligt, nem sok játékperc jutott volna számára, ő pedig kezdő szeretett volna lenni.

Ahogy az Atalantában Romero csiszolatlan gyémántból a liga egyik legjobb védője lett, valószínűleg Demiral is úgy lesz majd olyan játékos, akiért hamarosan a dupláját is ajánlanák annak, amennyiért érkezett. Emellett idén nem csak pótoltak, a fiatal holland Koopmeiners személyében erősítették is a középpályát.

A csapat kezdeti lassú rajtja pedig ne tévesszen meg senkit, Gasperini csapatai rendszeresen kissé lassan kezdik a szezont, hogy aztán menet közbenen gyorsuljanak fel, végül pedig mindig odaérnek a dobogóra általában. Idén viszont ez nem lesz egyszerű, hála annak, hogy korábban sose néztek szembe ennyire erős kompetenciával.

Juventus

Apropó lassú rajt, a Juventus történelme egyik legrosszabb kezdését tudhatja magáénak, de ez elsősorban Cristiano Ronaldo utolsó pillanatos távozásának tudható be. Amíg úgyanis a zebrákat erősítette, addig köré volt szervezve minden támadás, minden támadás rá futott ki. Ezt átszervezni pedig időbe telik, még egy olyan sokat bizonyított edzőnek is, mint Allegri. Ugyanakkor a portugál szupersztár kiválása hosszútávon sokkal kisebb probléma, mint sokaknak tűnhet, ez pedig a Chelsea elleni BL-meccs is igazolta. Ugyanis a torinóiak elkezdték szép lassan orvosolni egyik legnagyobb problémájukat, ami a középpálya.

Hatalmas hiány volt az utóbbi években a progresszív passzokban gyenge játékrész, Locatelli személyében viszont érkezett egy olyan játékos, amilyen karakterében hiányzott a Juventusból Pogba távozása óta. Az olasz EB-győztes ugyanis kiválóan szervez támadásokat, emellett pedig képes akár második hullámból érkezve befejezni is akciókat. Ha kiegészül az operáció után visszatérő, mélységből jól passzoló és technikás Arthurral, akkor komoly esélyesként is számolni lehet a Juvéval.

Tranzícióban ugyanis félelmetesen gyorsak, a Cuadrado-Dybala-Chiesa-Morata négyes villámgyors labdával és bármilyen ellenfél kapuja előtt problémákat tud okozni, ahogy azt láttuk a regnáló BL-győztes ellen is.

Napoli

A Napoli az idei szezon abszolút legnagyobb meglepetése. Arra mindenki számított, hogy Luciano Spallettivel az élen jók lesznek, hisz kevés ember akad, aki különböző problémák közepette is képes az eredményekre, gondolhatunk a második Románál töltött periódusára, amikor Totti balhézott, vagy az Internél töltött időszakára, amikor a vezetőséggel gyűlt meg a problémája, ennek ellenére mindenhol egészen tisztességes eredményekkel köszönt el. Szóval sejthető volt, hogy ha valaki, valószínűleg ő hozni fogja az eredményeket Aurelio Di Laurentiis hírhedten nehéz természete ellenére.

Azt viszont senki nem látta előre, hogy ennyire erős lesz vele a Napoli, visszamenőleg beárazva Gattuso teljesítményét ugyanezzel a kerettel. A tavaly sérüléssel bajlódó Victor Osimhen személyében egy új világsztár van éppen születőben, akit hamarosan Európa legjobb csatárai közt emlegethetünk. Az EB-győztes Insignével pedig tökéletesen egymásra találtak, veszélyes duót alkotva a támadások tengelyében, ez egymásnak menő passzaik számából is világosan látszik.

Spalletti kiválóan aknázta ki a keret erősségeit és épített rá játékot, nem tudni, meddig tart a menetelésük, de eddigi teljesítményük alapján egyértelmű esélyesei a bajnokságnak.

Lazio

A Lazio elvesztette Simeone Inzaghit, de Maurizzio Sarri kiváló hosszútávú megoldásnak tűnik, aki egyelőre úgy tűnik, hogy rövid távon is jó döntés. A láncdohányos olasz mester focija időbe telik és sok unamas gyakorlásba, de ha egyszer a játékosok sikerrel elsajátították, nem csak látványos, de nehezen levédekezhető is. A rómaianál pedig rendelkezésére áll valami, ami mondjuk a Juventusnál nem: egy erős, jól passzoló, kiegyensúlyozott középpálya. Ennek köszönhetően pedig bár becsúsznak még pofonok, egyelőre messze a várakozásokat túlteljesítve játszanak, helyenként máris megvillantva a későbbre várt sarrismot, vagy sarriballt, ahogy angliában hívták.

A veterán Lucas Leiva tökéletesen látja el egyelőre a rendszerében fontos mélységi, regista szerepet, Luis Alberto és Milinkovic-Savic duója pedig már évek óta bizonyítja, hogy elitjátékosokról van szó, akik simán beférnének a legtöbb sztárcsapatba és valóságos csoda, hogy még mindig a babakék mezt viselik. Immobile pedig a tökéletes támadó Sarri rendszeréhez, aki vágja a gólokat párossával a bajnokságban, de vissza-visszalépve aktívabb szerepet tud vállalni a támadásépítésben is.

Ennek hála Felipe Anderson és a veterán Pedro egészen klasszisoknak tűnnek. A csapat gyengéje a védelemben keresendő, ami problémákat fog okozni. De bárhogy is végeznek, egy biztos: jó lesz őket nézni, ha éppen jól megy a játék a Lazionak.

AS Roma

A pár éve tulajdonost váltó klub vezetői igencsak ambíciózus tervekkel érkeztek, ennek bizonyításaként pedig visszacsábították José Mourinhot. A portugál sztáredzőnek kapóra is jött a váltás a Premier League után, ezúttal lehetőséget kap ugyanis a hosszabtávú közös építkezésre, miközben az eredménykényszer sem nyomja addigra, mint korábban. A keretet szépen feltöltötték a nyáron, tele van a keret fiatal tehetségekkel, akik idővel csak jobbak lesznek, szóval minden adott, hogy újra csodát műveljen egy klubnál, ami kiegyensúlyozottabb környezetet biztosít ehhez számára. Az eredmények pedig jönnek is már.

Dzeko pótlását gond nélkül megoldották Tammy Abrahammel, aki gond nélkül illeszkedett be az új bajnokságba és környezetbe, máris kulcsszereplővé válva a klub idei menetelésében. Emellett megtalálta Pellegrini tökéletes pozícióját a rendszerében, az olasz középpályás pedig látszólag élete formájában van. Visszatért továbbá nagyon hosszú kihagyás után Zaniolo, aki nagyjából ott folytatta, ahol súlyos sérülése miatt abbahagyta. Ő amolyan ingyenes erősítés a tavalyi kezdőhöz képest.

Szóval jóformán Mourinhon és a felé tanusított bizalmon múlik, hogy ez a Roma újra történelmének legjobb periódusait idézze újra. Tele vannak ugyanis tartalékokkal, amik a hosszú szezon során előnyükre válhatnak és akár végső befutók is lehetnek.

Fiorentina

A firenzei csapat évek óta durván alulteljesít, ugyanis a kerete bőven több tehetséggel rendelkezett annál, mint amit abból pontokra tudott váltani. Ez nagyrészt a rosszul választott vezetőedzőknek volt köszönhető. Évek óta mindig égett a ház, de a vezetőség mindig inkább gyors félmegoldásokkal próbálta azt eloltani nem sok bizalmat keltő, középszerű nevekkel. Ennek köszönhetően pedig egy ponton még a kiesőzónában is küzdöttek a bentmaradásért. Most viszont végre sikerült leültetni a padra egy izgalmas nevet a nevében is nagyon olasz Vincenzo Italiano. Ő ugyanis egy feltörekvő friss tehetség a sok levitézlett, gyakran sokadik utolsó esélyét megkapó szakember után.

Az elmúlt két szezonban csodát művelt a Speziaval, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy a kiscsapat magabiztosan maradt az élvonalban, hanem a mutatott játék is bőven jobb volt annál, mint amit egy ilyen csapattól várna az ember. Rövid idő alatt pedig a Fiorentinát is mintha kicserélték volna, ami miatt ha bajnoki címre nem jöhetnek szóba, bőven kiszoríthatják valamelyik nagyobb csapatot az európai kupasorozatot érő helyekről.

Ehhez adott a fiatal Ibrahomovic-ra emlékeztető Dusan Vlahovic, a nagy csapatok által figyelt Milenkovic, továbbá egy egészen korrekt középpálya. Italiano személyében a jövő nagy olasz edzőjét köszönthetjük valószínűleg, éppen ezért hiba kihagyni idén a firenzeiek meccseit.

Torino

Ha nem is olyan hosszú idő óta, de a Torinora is igaz, hogy hiába költenek viszonylag sokat a keretre, az edzőválasztás miatt már szezonok óta bőven alulteljesítenek. A vezetőség viszont idén úgy döntött, hogy a középcsapathoz mérten bőven korrekt kerettel rendelkező bikák padjára végre egy olyan izgalmas nevet ültetnek le, aki miatt érdemes a futballkedvelőknek követni a meccseiket. Ő pedig a liga egyik leglalulértékeltebb feltörekvő edzője, a mesterséget Gasperini asszisztenseként kitanuló Ivan Juric, aki a Hellas Veronából szép focit játszó, korrekt középcsapatot faragott, hiába adták el rendre legjobbjait.

Ennek köszönhetően idén a torinói derbi valóban derbi volt hosszú évek után, a játék képe alapján ugyani nehéz lett volna megmondani, hogy az egyik fél lényegesen nagyobb büdzséből gazdálkodik. Akárcsak Italiano esetében, az ő munkája is azonnal látszik az idei Torinon. Erre példa a 26 éves Marko Pjaca esete. A horvátot fiatal tehetségként igazolta a Juventus, mostanra viszont lemondtak az örök ígéretnek tűnő szélsőről. Juric kezei alatt viszont valósággal megtáltosodott, megmutatva, mit is láthattak anno benne a zebrák.

Kezei alatt újjászületnek a csapatok, éppen ezért idén a Torino simán beleszólhat a nagyok dolgába, ellenük játszani pedig senkinek se lesz könnyű. Mindössze az a kérdés, mikor csap le a horvát edzőre egy nagyobb csapatt, addig viszont a Torino biztosan tényező lesz a Serie A-ban.

Sassuolo

Roberto De Zerbi az utóbbi évek egyik legizgalmasabb feltörekvő edzője volt, éppen ezért hatalmas érvágásnak tűnt a távozása a zöld-feketéktől. A kezei alatt ugyanis a Sassuolo kiscsapatból az egyik legszebb focit játszó középcsapattá vált, ami minden szezonban simán európai kupasorozatot érő helyekért küzdött. A klub vezetősége viszont amilyen kiválóan megtalálta anno a Shakhtar Donetskhez távozó tehetséges mestert, olyan jó érzékkel választotta meg az utódját a tehetséges Alessio Dionsi személyében. A 41 éves olasz tréner tavaly vezetett először elsőosztálybeli csapatot, az Empolinál végzett lenyűgöző munkája miatt viszont az ideális választásnak tűnt és tűnik továbbra is.

Távozott ugyan a középpálya vezére, az EB-győztes Locatelli, de a Sassuolo olyan iramban termeli ki a kiváló fiatal tehetségeket, hogy ezt egyáltalán nem érezni. A helyét átvevő Davide Frattesi ugyanis olyan könnyedén helyettesítette, hogy játékát látva esélyes, hogy ő is egy nagyobb csapat mezét fogja hordani hamarosan. Ami pedig a támadószekciót illeti, abszolút a bőség zavarával küzdhetünk a jövő sztárjait illetően. Scamacca az olasz válogatott jövője, Raspadori pedig a jelene, továbbá Jérémie Boga is idővel nagyobb csapatban fog vélhetően kikötni.

Mellettük pedig ott van továbbra is az AC Milan kívánságlistáján is szereplő klubvezér, Berardi, akit nem kell bemutatni annak, aki nézte a nyáron az EB-t. Bárki is távozik, valahogy a Sassuolo minden évben megbízhatóan az egyik legizgalmasabb csapat marad az olasz bajnokságban.

Ami a többieket illeti...

A 10 legizgalmasabb csapatokon túl is akadnak érdemes narratívák, amikre érdemes lesz figyelni. Íme néhány röviden:

  • Az Empoliban focizó Samuele Ricci az Empoli 20 éves passzkirálya hatalmas szerepet vállal abban, hogy az Empoli labdabiztos játékot játszi, érdemes rá figyelni, mert egy klasszis van születőben.
  • A frissen feljutó Venezia egy bátrabb stratégiával futott neki a bentmaradásért folytatott harcnak, tapasztalt játékosok helyett fiatal tehetségekben bíznak inkább. Közülök a legizgalmasabb az amerikából érkező Gianluca Busio, aki Sallói Dániel csapattársa volt az MLS-ben.
  • A Hellas Verona kockáztatott, amikor a Manchester City akadémiájáról 7,5 millió euróért leigazolta a szerb Ivan Ilicet. Lassan adaptálódott és kockázatos lépés volt, mostanra viszont dominálja a középpályát és rablásnak tűnik az ára. Miguel Veloso hiányát hála neki nem is érezni, amikor éppen nem bevethető a kapitány.
  • Simy a tavalyi szezon legalulértékeltebb játékosa volt, aki a kieső Crotone színeiben egészen dícséretes 20 gólig és 3 gólpasszig jutott. Éppen ezért meglepő volt, hogy nem csapott le rá egy Salernitananál nagyobb csapatt. Nem lesz ott se könnyű dolga, de érdekes narratíva vele kapcsolatban, hogy egyszezonos csodáról volt szó, vagy későn érő kiválóságról.
  • A Bologna az egyik legmasszívabb középcsapat keretét tekintve, ha konzisztensebbek tudnak lenni, meglepetést is okozhatnak. Sinisa Mihajlovic csapata óriásokat fejez le egyik meccsen, majd elkeserítő játékkal bukik kiscsapatok ellen. Érdemes figyelni a 24 éves olasz Riccardo Vignatora, aki nem sokáig marad már a Bolognában vélhetően. Érdekesség, hogy van egy állítólag még nála is tehetségesebb öccse, akit rövidesen szintén az élvonalban láthatunk majd.
A figyelmetekbe ajánljuk