Nagyon szeretjük a hullámvasutat, hegymászást, bungee jumpingot. Vajon miért? A veszélynek megvan a pszichológiája.


Paradox az a tény, hogy szeretünk biztonságban lenni, de szeretjük az újdonságot, a veszélyes helyzeteket is. Tehát szeretjük a napi rutint, családi nyugalmat, de az extrém sportokat is. A kihívásoktól érezzük azt, hogy élünk. Vajon miért van ez?

Korábban írtunk már a poszttraumatikus fejlődésről vagy poszttraumás növekedésről, melynek lényege, hogy olyan pozitív módon változik a személyiségünk egy negatív esemény után, amely meghaladja az azt megelőző szintet.

Ez általában egy trauma, tehát nem várt negatív esemény után következik be. Ám lehet, hogy azért tesszük ki magunkat nehéz és veszélyes helyzeteknek, hogy begyűjtsük a poszttraumás növekedés pozitív hozadékait. Mi több, az emberek halálközeli élményeknek teszik ki magukat, hogy jobban értékeljék az életet.

Nem ez az egyetlen ok, amiért szeretünk hullámvasútra ülni. Ilyenkor ugyanis adrenalin és endorfin szabadul fel szervezetünkben, ami örömélményhez vezet. Egy extrémsport emellett lehet ránk tudatmódosító hatással is. Amikor tudatmódosult állapotban vagyunk, a világ sokkal szebb körülöttünk, mélyebb szinten kapcsolódunk hozzá.

Evolúciós törekvésünk, hogy mozgásban legyünk, növekedjünk, fejlődjünk, ne maradjunk egy helyben. Ez az izgágaság is lehet az oka a veszély kedvelésének.

A veszély tehát, akár a biztonság szeretete, emberi mivoltunk lényeges eleme.

(Forrás: Psychologytoday)

A figyelmetekbe ajánljuk