ronaldo világbajnokság

A tervezetben akadnak érdekes ötletek, amiken érdemes hosszútávon elgondolkodni, még ha jelen pillanatban nehezen is kivitelezhetőek. Ugyanakkor az a része, hogy gyakrabban legyen VB, valójában csak a szövetségek hatalmáról és bevételéről szól. Leginkább anyagi vonatkozásból helyezkednek el pro és kontra a csapatok.


Bár egyelőre még csak tervezet, egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy a FIFA nagyon szeretné, ha a labdarúgó világbajnokság nem négyévente kerülne megszervezésre, hanem kétévente. Vagyis minden második évben lenne egy világbajnokság. Ennek egyértelmű jele, hogy már tartottak is egy prezentációt az ötletből a FIFA Legends programban szereplő visszavonult játékoslegendáknak.

A brazil Ronaldo, Peter Schmeichel, Gary Lineker és Cafu példál már nyilvánosan támogatta is az ötletet többek között azóta. Szóval kvázi influenszereken keresztül már el is kezdték puhítani a publikumot, hogy legyenek vevők az ötletre. Ami nem azt feltételezi, hogy még gondolkodnak az ötleten, hogy jó lenne-e.

Persze ezt lehet értelmezni úgy is, hogy néhány volt játékosnak előadták az ötletet, azoknak meg tetszett és ennek hangot adtak. Ugyanakkor ne legyünk naivak, pontosan az volt a cél a prezentációval, ami aztán később történt is. Visszavonult legendák arról beszélnek a sajtóban, hogy mennyire fantasztikus az ötlet és miért lenne mindenkinek jó.

Gyakorlatilag egy reklámkampányról beszélhetünk a tervezet mellett, akkor is, ha történetesen a kérdéses játékosoknak nincsenek háttérmotivációk, valóban jó ötletnek tartják. Fura módon az előadáson résztvevő legendákból senki nem emelte fel hangját a tervezet ellen.

Ellenben egy aktív játékos, a Real Madrid szupersztárja és vezetőedzője, Gareth Bale és Carlo Ancelotti azok közé tartozott, akik a sajtóban nemtetszésüket nyilvánították ki az ötlet kapcsán. További ellenzők közt pedig olyan, hatalmas szervezeteket találunk, mint mondjuk a különböző klubok, az azokat képviselő szervezetek, továbbá a tervezet legnagyobb és legerősebb ellenfele, az UEFA. Ugyanakkor ami a szervezeteket illeti, náluk ikább az anyagiak, mintsem a sportszakmai szempontok a döntőek. De az egész tervezetet a bevételek növelése motiválja valójában.

Na de mi is a tervezet?

Az egész Arsene Wengertől, az Arsenal edzőlegendájától ered, aki azt szeretné, ha minden szezon egy nyári tornával érne véget. 2028 nyarán például világbajnokság lenne, 2029 nyarán valamilyen kontinenstorna, következő évben pedig már megint nézhetnénk VB-t. Persze felmerül a kérdés, mikor kvalifikálnának a csapatok, mikor játszanának selejtezőket, ha kétévente VB lenne.

Erre Wengernek az az ötlete, hogy a jelenlegi rendszert, amiben a válogatott játékosok szezon közben öt különböző alkalommal is válogatott meccseket játszanak, cseréljék le egy olyan versenynaptárra, amiben sok kisebb szünet helyett csak kettő van októberben és márciusban. Sőt jobbnak találná, ha csak egy szünet lenne, egy egyhónapos októberben, gyorsan letudva a kvalifikációt

A tervezetének része persze a selejtezőfolyamat átalakítása is, hogy kevesebb mérkőzés legyen, de az jobban számítson. Éppen ezért 4 csapatos csoportokat szeretne, amiben a válogatottak csak 6 mérkőzést játszanak, szemben a mostani 5-6 csapatos csoportokkal, amiben 8-10 meccset játszanak a csapatok a potenciális pótselejtezőket nem belekalkulálva.

Wenger szerint a jelenlegi rendszer túlságosan bezavar a szezon menetébe, a játékosokat pedig túl sok hosszú útra kényszeríti a világ körül.

Az emberek pedig nyáron jobban értékelik a tétmeccseket, mint a barátságos találkozókat, ami miatt érdemes lenne kétévente tartani a VB-t. Állítja, a rendszerével megmaradna a 80% klubfutball, 20% válogatottfutball. Továbbá a tervezetében van egy 25 napos kötelező pihenő is a nagy tornákon résztvevő játékosoknak. Mint mondja, a szezon nagyrészében a játékosok így a klubok rendelkezésére állhatnának.

Na de jó ötlet lenne?

Ugyan a matek kissé problémás, hisz mondjuk Európának 55 csapata van 13 helyre, ez megoldható előkvalifikációval a leggyengébb csapatok esetében. Vagyis aki a rangsor legvégén szerepel eredményei alapján, annak egy előselejtezőben ki kell harcolnia a kvalifikációt a selejtezőkörre. Gondoljunk itt mondjuk az olyan csapatokra, mint San Marino mondjuk, ami legtöbbször azért van a selejtezőkörben, hogy a legtöbb csapat szórakoztassa a saját közönségét ellene gólgazdag gálával.

Viszont ha mondjuk Európában például 13 csoport lenne, mindnek pedig csak a győztese jutna be a tornára, az elméletben minden csapatot arra ösztönözne, hogy meg akarja nyerni a csoportot. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy szimplán unalmasabbá válik mindettől a selejtezőkör, hisz a nagycsapatok a mostaninál akár sokkal könyebb csoportokat kaphatnának. Leginkább gyakorlatban lehetne ezt eldönteni. A szezon közbeni meccsek számát viszont redukálná, ami pozitívum.

    A koronavírus-járvány alatt pedig az is kiderült, hogy folyamatosan utaztatni a játékosokat akár egy tét nélküli barátságos mérkőzésért is jó nagy hülyeség.

Az eredménye sejthetően az volt, hogy minden válogatott szünet után újabb Covidos megbetegedésekkel néztek szembe játékosok és klubok. Ráadásul Wenger helyesen érvel ugyan, hogy a kevesebb megszakítás kevésbé tudja lerombolni egy-egy csapat momentumát, ugyanakkor ez az eleme talán kiszámíthatatlanabbá teszi a játékot.

Ami viszont a kétévenkénti tornát illeti, egyértelműen rossz ötlet. Egyrészt a válogatott tornák pont ritkaságuk miatt akkora kuriózumok, annyira áhítottak játékosok számára. Ha kétévente nyer valaki, kevésbé értékes a díj, mintha csak négyévente. Ezeknek a tornáknak a várakozás pont úgy hozzátartozik a bájához.

De a klasszicistának bélyegzett érvek mellett egyértelmű, hogy ez arra kényszerítené a kontinenstornákat is, hogy gyakrabban kerüljenek megrendezésre.

Ez pedig pont, hogy nem csökkentené a játékosok most is igencsak durva terhelését. Arról nem is beszélve, hogy a Bajnokok ligája új lebonyolításának köszönhetően a mostaninál több meccset kell majd játszaniuk a nagyobb csapatokak. Erre jönne rá még minden nyáron valamilyen válogatott torna. Pedig az elmúlt két szezon kiváló példa volt rá, hogy a sűrű program mennyire megtizedeli a játékosokat, a szokásosnál sokkal több sérülést generálva.

Lehet mondani, hogy ott az a bizonyos 25 napos pihenő minden torna után. De ezek fontos napokat vennének el az új szezonra való készülésből, ha minden szezon végén valamilyen tornát is végig kellene tolniuk a játékosoklnak a klubszezon után. Másrészt sovány vigasz az a 25 nap, ha a gyakorlatban több szabadidőt veszítenek azáltal, hogy minden nyáron tornára készülnek és tornát játszanak.

A játékosok is emberek és nem gépek. Ráadásul a túlterhelést az egészségük szenvedi meg.

Ugyanakkor ez az egész valójában a pénzről szól

Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a FIFA elsősorban nem a játék jobbátételének nemes céljából állt elő ezzel a tervezettel. A szervezetnek ugyanis a világbajnokság a fő bevételi forrása, ergo minél gyakrabban van, annál több bevételre tud szert tenni a szervezet. Más nagy tornája viszont nincs, szemben a nála sokkal erősebb ellenfelével a kérdésben, az UEFA-val.

Nekik ugyanis nem igazán érdekük, hogy gyakrabban legyenek EB-k mondjuk, igen egyszerű okból. Az európai labdarúgószövetségnek ugyanis több nagy figyelemre szert tevő tornája is van a válogatott meccseken túl is, hisz ott van évente a Bajnokok Ligája és az Európa Liga, mind sokkal nagyobb érdeklődést kiváltó torna, mint mondjuk egy Klub Világbajnokság.

Arról nem is beszélve, hogy Európában találhatóak a legnagyobb érdeklődést kiváltó klubok és bajnokságok. Éppen ezért az UEFA bevétele többszöröse évente a FIFA-nak. Szóval köszönik, nekik megfelel ez a rendszer is.

Ami a klubokat illeti, ők nyáron gyakran szereznek plusz bevételeket abból, hogy nemzetközi túrákra mennek barátságos mérkőzéseket játszani. Ettől a pénztől viszont elesnének, ha a nyár 2 hónapjára elveszítenék legértékesebb játékosaikat minden évben.

Hisz messze nem ér annyit egy barátságos mérkőzés pár ifistával, mint olyan játékosokkal, akikért az emberek hajlandóak kifizetni egy jegyárat egy tét nélküli mérkőzésért is. Az emberek márpedig látni akarják őket a bevételek alapján, téttől függetlenül.

Összességében az európai foci domálja a sportágot, éppen ezért az európai kluboknak és szervezeteknek van a legnagyobb hatalmuk a futballban. A FIFA-nak ez nem jó érthető okokból, hisz ez a nagyobb befolyás és és hatalom több bevételt is eredményez. Éppen ezért ez az egész amolyan hatalmi harc a szervezet és a kontinens prominens futballtényezői közt, a világszervezet szeretne ugyanis nagyobb szeletet magának az egészből. Persze állítja, ebből többet is csorgatna vissza a csapatokhoz.

Na de ki fog nyerni?

Na az egyelőre nehéz kérdés. Az UEFA és a mögötte álló klubok elég erősek ahhoz, hogy meg tudják gátolni talán, akár fenyegetőzéssel. Hisz a FIFA abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy nagyobb szüksége van az európai topfutballra, mint mondjuk fordítva, hisz a saját tornáin is gyakran az európai játékosok vonják maguk után a legnagyobb érdeklődést. 2002 óta nem nyert például nem európai válogatott világbajnokságot.

Ugyanakkor a FIFA sem teljesen esélytelenül vág bele a harcba. 

Afrika és Ázsia meggyőzhető, továbbá a legnagyobb Észak-Amerikai állam, az Egyesült Államok is egyre inkább támogatja a tervezetet. Ha a kontinensek képviselőiből eleget be tud húzni a FIFA, akkor többséget szerezve megszavaztathatja az ötletet. Ráadásul köszönhető annak, hogy az európai futballban mekkora befolyása van jelenleg Ázsiának és az Egyesült Államoknak szponzorok és tulajdonosok révén, gyakorlatilag belülről is bomlaszthatják az európai klubok összefogását.

Két dolog biztos mindössze. Ha meg is szavazzák, leghamarabb csak az évtized második felében láthatnánk először működésben, jó eséllyel 2028-ban. A harc pedig valószínűleg el fog húzódni és kemény lesz. A másik dolog az, hogy ennek az egésznek szokás szerint, akárcsak a Szuperliga esetében, az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, hogy mit akarnak a szurkolók valójában, mi lenne a legjobb nekik.

Szokás szerint őket kihagyva háborúznak felettük a futballnagyhatalmak mégtöbb bevételért és hatalomért a sportág irányítása felett.

(A cikkhez nagy segítséget nyújtott a the18, az ESPN, a 90min, és a The Conversation cikke a témában.)

A figyelmetekbe ajánljuk