Egy friss kutatás kimutatta, hogy az otthonról dolgozó és videóhívásokkal kapcsolatot tartó alkalmazottak kimerültebbek, mint azok, akik irodában vagy más munkahelyen látják el a feladataikat.
Becsapós kép alakult ki a home office fogalmáról. A karanténidőszak óta sok ember számára vált mindennapossá, hogy az irodai munka helyett otthonról dolgozik. Ez elsőre kényelmesnek és rugalmasnak tűnhet, de – számos előnye mellett – hosszútávon rendkívül kimerítő, amikor az egyetlen fizikai aktivitás a kávé lefőzése vagy a csésze emelgetése. Nem véletlenül érzi egyre több otthonról foglalkoztatott, hogy, bár hiába nem csinál aktív tevékenységet, mégis elgyötörten és kimerülten fejezte be a napot.
A válaszra a A Stanford Egyetem tudósai jöttek rá a februárban közölt kutatásukban. A jelenséget „Zoom-fáradtságnak" keresztelték. Ugyan a név csalóka, hiszen nem konkrétan a Zoomos videókonferencia a hibás, hanem minden hasonló kapcsolattartási forma megterheli az embert.
A tanulmány indoklása szerint az állandó fáradtsághoz hozzájárul az állandó szemkontaktus a hívásokon keresztül, ami még tetőzik azzal, hogy közben saját magunkat is látjuk a hívások közben. Ráadásul a videóhívások közben jobban kell koncentrálni a különböző metakommunikációs jelzésekre is, mivel sokszor jóval nehezebb kifejezni magunkat videóban, mint élőben.
Az pedig nem meglepetés, hogy akik az otthoni íróasztal előtt tartják a kapcsolatot a kollégáikkal vagy partnereikkel, azoknak korlátozott lehetőségeik vannak arra, hogy felálljanak az íróasztaltól átmozgatni magukat.
A kutatók javaslata szerint, ha a home office-ban dolgozóknak nincs lehetőségük párszor az irodájukból dolgozni, akkor a saját munkakörnyezetüket kell átrendezniük, hogy több helyük legyen mozogni, illetve, ha tehetik, mindenképp kapcsolják ki azt a funkciót, ami a saját arcképüket mutatja a meetingek közben.
(Cnet)
